Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-22

A Nemzetgyűlés 22. ülése 1920. évi április hó 8-án, csütörtökön. 331 van!) és mellé 60—70 koronás bort (Ugy van! Ugy van!) isznak. Egy mozdonyvezető, aki január hónapban kétségbeejtő nyomorban hagyta vissza a családját, panaszolta nekem, hogy egy alkalommal fegyelmezetten, mint ahogy az egy vasutashoz illik, beállít szolgálati főnökéhez és bejelenti, hogy felesége beteg, gyermekei éheznek, a pincéjében egy kilogramm tüzelőanyag sincs, vegye tudomásul szolgálati főnöke, hogy kénytelen öt kgj szenet hazavinni, hogy beteg feleségének legalább ideig-óráig meleg szobája legyen. (Egy hang a középen : Tisztességes ember !) Nagyon helyesen jegyezte meg t. képviselőtársam, hogy tisztességes ember. Ez a morál vezeti a vasutasságnak 99 százalékát. Nélkülöz, koplal, szenved, de idegen tulajdonhoz nem nyúl. Ha pedig egyes félrevezetettek és felizgatottak ellen az a vád merül fel, hogy idegen tulajdonhoz nyúlnak, akkor is csak kétségbeejtő nyomoruk nál fogva teszik ezt, hogy segítsenek a helyzetükön ideig-óráig. T. Nemzetgyűlés ! A mozdonyvezetőknek és vonatkísérőknek hozzátartozói — mint ahogy deputációkban elsírták, elpanaszolták fájdalmukat — nem kis részben mosással könnyitenek férjük anyagi helyzetén, hogy a 14 dkg. zsírhoz legalább egy vagy két kilogramm babot is tudjanak szerezni. Nem szégyen a munka, ők maguk is mondják ; de kérdem a t. Nemzetgyűlést, hogy mikor az apa, anya távol van a munkában, vájjon azokat a szerencsétlen gyermekeket ki fogja nevelni, ápolni, élelemmel ellátni ? Az én véleményem szerint az ország ilyen gárdáját különös elbánásban kell részesíteni. Legalább annyi élelmet kell nekik nyújtani, hogy életüket fentarthassák és családjuk otthon ne nyomorogjon. Rá kell mutatnom itt a nyugdíjasok helyzetére. A Máv. nyugdíjas tisztviselői átlag 12, ha nagyon sokat mondok, 15 koronából tengetik életüket, mig az altisztek átlag 6—8 koronából kénytelenek ugy önmagukat, mint családjukat eltartani. Ehhez járul még az, hogy a nyugdíjasok az u. n. 400 koronás drágasági segélyt nem kapják. Az volna tehát tiszteletteljes javaslatom, hogy a nyugdíjasok a jövőben a 400 koronás drágasági segélyt szintén megkapják. Ugyancsak javaslom, hogy ezek a nyugdíjasok legyenek azon hozzátartozóikkal is a Betegsegélyző Pénztár tagjai, a kiket kénytelenek ők maguk eltartani, mert hiszen az állam nagykorú hozzátartozóiknak munkaalkalom hiányában munkát nyújtani nem tud. A vasutasság jogos kívánságának ismerem el és tolmácsolom, hogy az állomásokon és a vasutak területén trafikokat, vendéglőket, ujságelárusitó helyeket kizárólag csakis vasutasok kaphassanak meg. (Elénk helyeslés.) De ehhez még hozzáteszem, hogy ezeket a trafikokat elsősorban a rokkant és nyugdíjas vasutasok kapják és ugyancsak az állomásokon, ott, ahol ruhatár van, a ruhatárakban csakis vasutasok hozzátartozóit alkalmazzák. (Helyeslés.) T. Nemzetgyűlés ! Meg vagyok győződve róla, hogy a Nemzetgyűlés különbséget fog tenni munka és munka, erőkihasználás és erőkihasználás között és nem téveszti össze a vasutasság teljesítményét más állami alkalmazottak teljesítményével, mert hiszen nincs más állami alkalmazott, akinek fizikumát, szellemi képességét, avagy éberségét annyira igénybe venné az ő szolgálata, mint a vasutast. Nincs egyetlen foglalkozás sem, amely oly felelősségteljes lenne és amelyben a szolgálati kötelezettség elmulasztása büntetőjogilag olyan súlyos következményekkel járna, mint a vasutas szolgálata. Épen ezért a vasutasság jogos kívánsága, hogy nagymértékben fogyasztott életenergiája pótlására fokozottan láttassák el élelemmel, nagyobb kalóriatartalmú élelemmel és melegebb ruhával, hogy fárasztó munkáját a jövőben is el tudja végezni. Az eddig fennálló helyzetkülönbség a többi állami tisztviselővel szemben a vasutasoknál nem honoráltatott. A többi állami alkalmazottakkal szemben az ő fizetésében helyzetkülönbség nem jutott érvényre. Gondoskodott azonban a kormány arról, hogy a vasutasságot némi tekintetben mégis valami előnyben részesítse. Behozta az u. n. részesedési jutalékot. Fájdalom azonban, ez a részesedési jutalék az üzleteredmény kedvezőtlen alakulása miatt megszűnt. A vasutasságnak ez a helyzete a közszolgálati alkalmazottakkal szemben még kedvezőtlenebb lett azáltal, hogy a vasutasság, szemben a többi közszolgálati alkalmazottakkal, vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak sokkal kisebb mértékben részesült az állam által a közszolgálati alkalmazottak részére nyújtott kedvezményekben. A vasutasságnak amellett a titáni munkája mellett rá kell még mutatnom arra, hogy önként, tisztán hazafiságból karhatalmi szolgálatot is teljesít egyetlen ruhájában, díjtalanul, miáltal havonta több ezer, mondhatni több tizezer koronát takarít meg az államnak. Nincs az országnak egyetlen vasutasa sem, kezdve a főtől, egészen a legszerényebb javadalmazásu munkásig, aki ne érezné, hogy ezt a lerombolt országot, ezt a második Messinát nem lehet újjáépíteni romhalmaiból a vasút és a vasutasság nélkül; nincs egyetlen vasutas sem, aki ne érezné át és ne tudná, hogy rend, fejlődő élet és konszolidáció ebben az országban a vasutasság nélkül nem lehetséges. (Ugy van! Ugy van!) Ezért, t. Nemzetgyűlés, a vasutasság felemelt fővel vallja nemcsak itt a Nemzetgyűlés előtt, hanem az egész ország szine előtt is azt, hogy a nemzeti hadsereg után ő az első nemzetfentartó eleme ennek az országnak. Már szállóigévé vált az, hogy »mindent a nemzeti hadseregnek!« Ezt akceptálom, aláírjuk mindannyian, de legyen szabad a magam részéről hozzátennem azt is. hogy amikor »mindent é2*