Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
20. évi április hó 7-én, szerdán. 323 A Nemzetgyűlés 21. ülése 19Í Kérem, méltóztassék yálaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Madarász Zsigmond: T. Nemzetgyűlés! A földmivelésügyi minister ur őexcellenciájának válaszát tudomásul veszem azzal, hogy a cselédséget részben megfogja nyugtatni a minister urnák az aE Ígérete, hogy nem lesz kiszórva az Isten ege alá. A községek semmi esetre sem vállalhatják a lakásrekvirálást, nem vállalhatják az illetők elhelyezését, hiszen ott nem lehetséges, hogy a bérlőnek felmondjon a községben valaki, az nem is megy ki. Ismétlem tehát, hogy a legmélyebb köszönettel tudomásul veszem a választ és a minister urnák azt az igéretét, hogy igenis a cselédeknek legalább a lakása meglesz április 24-ike után. Elnök : Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést : tudomásul veszi-e a Nemzetgyűlés a földmivelésügyi minister ur válaszát Madarász Zsigmond képviselő ur interpellációjára, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Ki következik? Szabóky Jenő jegyző: Ereky Károly! Ereky Károly: Mélyen t. Nemzetgyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Egy rendkívül kényes témához szólok hozzá, amely már hónapok óta foglalkoztatja a közvéleményt és kérdésemet a ministerelnök úrhoz, illetőleg az összkormányhoz intézem. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék meghallgatni megokolásomat, amelyben igyekezem a helyzetet a tényleges viszonyoknak megfelelően megvilágítani. Soha még nemzet olyan egyértelmüleg képviselőválasztáson meg nem nyilatkozott, mint most, amikor januárban minket küldött ide a Nemzetgyűlésbe. Ugy önöket, t. képviselőtársaim a túloldalon, mint minket a nép keresztény nemzeti alapon és jóformán tisztán és kizárólag agrárius alapon küldött be ide. Valamennyien át voltunk hatva attól a tudattól, hogy mi itt egy keresztény, magyar földmives országot akarunk megteremteni. {Éljenzés jobbfelöl.) Még azok az urak is, akik nem a mi pártunkon vannak, akik nem feltétlen hivei annak a gondolatnak, hogy itt egy keresztény irányzatnak kell jönnie, még azok az urak is, akik ellenzékei — a valóság az, hogy ellenzékei — pillanatnyilag a keresztény nemzeti irányzatnak, még azok az urak is vesztegetés nélkül, a nép akaratából és annak a választócsoportnak akaratából jöttek be, amely őket ideküldte. Mindannak dacára mit látunk? Állandóan azt látjuk, hogy a sajtó egy tekintélyes nagy része örökösen a népet, a választókat izgatja és minket, ezt a Nemzetgyűlést ugy tünteti fel, mintha mi itt örökösen csak veszekednénk, örökösen csak egymás gáncsolásával, lejáratásával foglalkoznánk és kidomborítja azokat az apró veszekedéseket, amelyek nem is itt, hanem á pártkörökben történnek és a sajtó hasábjain folynak le; úgy tünteti fel ezeket, mintha ezek itt történnének, mintha mi itt minden produktív munkát megakadályoznánk. Patacsy Dénes: Es sokan beugranak az izgatásnak ! (Ugy van ! Ugy van !) Ereky Károly: Ugy önök, mint mi ezen az oldalon, meg vagyunk arról győződve, hogy a Nemzetgyűlés teljesen munkaképes és hozzon ide bármilyen okos, becsületes törvényjavaslatot a kormány, mi a legnagyobb előzékenységgel, a nemzet iránti legnagyobb szeretettel és jóakarattal azonnal megszavazzuk. (Elénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Nem az a baj, hogy nem vagyunk munkaképesek, hogy nem akarunk dolgozni, hanem, mint látjuk az örökös elhalogatásból, az a baj, hogy nincsenek készen olyan törvényjavaslatok (Ugy van! Ugy van!) % amelyek a keresztény, nemzeti, agrár, földmives ország megteremtésére szükségesek lennének. (Igaz ! Ugy van !) Elismerem azt, hogy ugy amint a Nemzetgyűlés, a törvényhozás, ugyanúgy faktora az alkotmányosságnak a szabad sajtó is. Egy pillanatra sem jut eszembe az, hogy a szabad sajtó eltörlésére gondoljak, vagy azt korlátozni kívánjam, mert hiszen ezzel az alkotmányosságnak ártanék. A szabad sajtó éppen ugy gerince egy alkotmányos ország életének, mint a törvényhozás. (Felkiáltások a jobboldalon : Amig nem destruktiv !) A Nemzetgyűlés feladata az, hogy törvényeket hozzon, a sajtó feladata pedig az, hogy a nagy nyilvánosságot informálja az itten történtekről. (Felkiáltások a jobboldalon : De csak az igazságról! Ugy van! Ugy van!) Fájdalom azonban, a sajtó, — előttünk, sokak előtt ismeretes okokból, — örökösen támadja ezt a Nemzetgyűlést. Ha ugy állna a helyzet, hogy azt mondhatnók, hogy az a sajtó támadja, amely nem keresztény, akkor nagyon egyszerű volna elintézni a kérdést, azonban fájdalom, nem igy van. Méltóztassék megfigyelni, hogy a nem keresztény sajtóban sokszor több jóakaratot látunk velünk szemben, mint a keresztény sajtó egyik másik részében. Patacsy Dénes: Pl. az Uj Nemzedék-ben! Ereky Károly : Higyjék el nekem, hogy egyszer megdöbbenve olvastam, hogy a nemzeti hadsereget, hogy izgatta a Nemzetgyűlés ellen az egyik újság. Patacsy Dénes: Es a kisgazdák ellen az Uj Nemzedék! (Ugy van! a jobboldalon.) Ereky Károly : Látjuk azt, hogy a Nemzetgyűlésnek minden egyes tagja ellen a harcot féktelen irigységgel indítják és ugy akarnak bennünket feltüntetni, hogy nem idevaló emberek, politikailag abszolúte éretlen emberek vagyunk, akik nem értünk semmihez, nem vagyunk a nemzet igazi képviselői, hanem csak agitátorok, akik odakünn nagy szólamokkal és nagy ígéretekkel elnyertük a mandátumot. 41*