Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
324 A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920 Szabó István (nagyatádi) közélelmezésiígyi minister: A kívülállók igy beszéltek eddig is! (Ugy van! ügy van! Derültség.) Ereky Károly: En künn voltam a vidéken, tegnap érkeztem vissza. A nép — Somogy vármegyében voltam, — az egé?z vidéken azon az állásponton van és ugy az önök, mint a mi pártunk részéről azt kívánja, bogy mutassuk meg, bogy, amit ígértünk, azt meg is akarjuk tartani. (Élénk helyeslés a Ház minden oldalán.) Kényszeritsük rá a kormányt, hogy jöjjön ide megfelelő törvényjavaslatokkal és egyszer végre induljon már meg az a munka, amelynek már február 16-án meg kellett volna indulnia. (Ugy van! Ugy van!) Molnár János: Ezt kívánják az egész országban! (Helyeslés.) Ereky Károly: Mikor én Kaposvárról, a kerületemből január végén megjöttem, első kérdésem az volt a pártkörben, hogy készen vannak-e azok a törvényjavaslatok, amelyek szükségesek abhoz, bogy a Nemzetgyűlés okosan, tisztességesen, a nemzet érdekében dolgozzék. Azt a választ kaptam az akkori ministerelnöktől, bogy sértés feltételezni azt, bogy nem volnának készen tucatszámra a ministeriumokban a megfelelő törvényjavaslatok. A helyzet mégis az, hogy nincsenek tucatszámra készen a törvényjavaslatok, sőt azt látjuk, hogy ma megint azt határozzuk el, hogy holnap mit fogunk határozni és holnap majd azt határozzuk, hogy mit fogunk hétfőn határozni. (Ellenmondások. Helyeslés.) A sajtónak nem az feladata, hogy minket ezért gáncsoljon. Megfogjuk keresni a módját annak, hogy a sajtóval érintkezésbe lépjünk mi, a Nemzetgyűlés tagjai és meg fogjuk velük együtt érteni azt, hogy ennek az országnak az az érdeke, hogy a Nemzetgyűlés, a nemzeti hadsereg, a sajtó és minden más nagy intézmény együtt dolgozzanak azért, hogy az ország végre talpraálljon. A megértés szavait hirdetem, azt hirdetem, hogy a sajtó dolgozzék velünk együtt, ne dolgozzék ellenünk, mert hogyha ellenünk dolgozik, önmaga alatt vágja a fát és ugy a nemzeti hadsereg, mint minden más állami intézmény kárára működik. Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : A szenzációt hajhássza, hogy a zavarosban halásszon! Ereky Károly : A vidéken a legnagyobb felháborodást okozza az, hogy mindig azzal vádolnak bennünket, hogy csak fizetésünk rendezésével törődünk, mert a sajtó egy része ilyeneket irkál, mindig államtitkári pozíciók felett veszekszünk és mindenki minister akar lenni. T. Nemzetgyűlés ! Ez a legszerencsétlenebb beállítása a dolognak, hogy mindenkiről csak azt tételezik fel, hogy azért cselekszik, azért beszél ós gondolkodik, mert minister akar lenni. Ez egyszerűen nem áll; valamennyiünket az a szent érzés hat át, hogy az ország érdekében akarunk dolgozni. évi április hó 7-én, szerdám. Szabó István (nagyatádi) közélelmezésügyi minister: A kötelesség tudata! Ereky Károly : Es a sajtónak az a kötelessége, hogy ilyen értelemben informálja a nemzetet mindaddig, amig az ellenkezőről meg nem győztük. Mert ma tény az, hogy igenis a nemzet érdekében akarunk dolgozni valamennyien. Tessék munkát adni ! Ami már most azt a felfogást illeti, hogy itt a rendszer a hibás és amit különösen kiemelnek egyes lapok, hogy az általános titkos választások utján ide csak agitátorok jöttek be és azok, akiknek leggyorsabban sikerült a nép hangulatát megnyerniök : ez abszolúte nem áll, mert mindenkinek meg volt a joga, hogy kimenjen a nép elé és meggyőzze a népet arról, hogy az a politika helyes, amelyre szavazatát leadta. Nem volt semmiféle terror. Ha előfordultak apróbb incidensek, az nem számit. Annyira nem volt semmiféle terror, hogy ilyen tiszta választás Magyarország területén sohasem volt. (Felkiáltások : Igaz ! Ugy van ! Zaj a jobboldalon.) Azért, hogy a sajtó minket támad, bizonyos represszáliákkal kell élnünk és épen ez az, amire nézve tiszteletteljes kérdést intézek a ministerelnök úrhoz, hogy hogyan gondolja ő a megoldást. A magam részéről, ha nem fogok megoldást látni, keresni fogom azt magam azáltal, hogy élek avval a minden képviselőnek kijáró joggal, hogy indítvány formájában törvényjavaslatot terjesztek a Nemzetgyűlés elé. Ezzel a joggal azonban nem akarok addig élni, amig remélhetem azt, hogy a sajtóval való relációnkat illetőleg, amint ezt a törvény kifejezi, a Nemzetgyűlés tágabb nyilvánosságának kérdését a kormány akarja szabályozni, mert akkor nem szükséges az én lépésem. A nagy Kossuth, Deák, Wesselényi és a többi nagy magyar államférfiak már a régi időben mind gondolkoztak azon, hogy mikép lehet az országot igazán a tényeknek megfelelőleg, helyesen informálni a Nemzetgyűlés, illetőleg az Országgyűlés eredményeiről. Nem akarom most, minthogy az idő anynyira előrehaladt, azzal fárasztani önöket, hogy az erre vonatkozó különféle rendszereket elsoroljam, (Halljuk.) de ha a kormány ebben az értelemben semmit sem fog tenni, a következő alkalommal újra indítvánnyal fogok jönni a Nemzetgyűlés elé és el fogom mondani előterjesztésem teljes megokolását. Egyelőre azzal fejezem be a sajtó és a Nemzetgyűlés közötti relációra vonatkozó felszólalásomat, hogy arra kérem a sajtót, teljesítse nemes hivatását és ne gáncsoskodjék örökösen, mert nekünk megvan a hatalom a kezünkben és meg vagyok arról győződve, hogy ez a Nemzetgyűlés meg fogja magának szerezni az összes kényszerítő eszközöket a sajtóval szemben arra, hogy a sajtó rólunk a tiszta, a szinigazságot írja meg. (Ugy van! Ugy van! Helyeslés és taps.)
