Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-21
322 A Nemzetgyűlés 21. ülése 1920. évi április hó 7-én, szerdán. annál is inkább, bogy Szent-Gryörgy-napkor, tehát április 24-én, ki ne szórjuk őket az Isten ege alá. Igaz, bogy a rendelet intézkedik arról, hogy az elöljáróság rekviráljon a falvakban lakást, azonban azt még sem tehetjük, hogy azt a mezőgazdasági cselédet, aki ; harminc évig hűségesen szolgált valamely grófi uradalomban, ugy jutalmazzuk meg, hogy kiszórjuk az Isten ege alá, az a kisgazdaember pedig húzódjék meg szobájának a sarkában és azt a cselédet köteles legyen a lakásába befogadni. Vass József: Mi az oka az elbocsátásnak? Madarász Zsigmond: Azt nem tudja még az a szegény cseléd sem. Az a fő, hogy letartóztatva egy percig sem volt. Ha kommunista lett volna, valószinüleg letartóztatták volna. (Egy hang jobbfelöl: Valószinüleg azért, hogy ne kelljen nyugdíjat kapnia!) Igen, valószinüleg azért, hogy ne kelljen nyugdíjat kapnia. Vass József : Még most is szabadon szaladgál sok kommunista! Kerekes Mihály : Sok ártatlan pedig be van fogva ! Madarász Zsigmond : Ezek alapján a következő interpellációt bátorkodom a földmivelésügyi minister úrhoz intézni (olvassa) : »Van-e tudomása a földmivelésügyi minister urnák arról, hogy a mezőgazdasági cselédeket tömegesen bocsátják el, még azokat is, akik már harminc évig hűségesen szolgáltak ugyanazon földbirtokosnál ? Van-e tudomása, hogy a járási főszolgabiró határozatüag kimondta, hogy ha április 24-ig ki nem mennek a lakásból, karhatalmilag lakoltatja ki? Hogyan kivan intézkedni a földmivelésügyi minister ur, mivel a mai időben nem volna időszerű, hogy a munkásokat kiszórjuk az Isten ege alá, továbbá az a gazdasági munkás, aki dolgozni akar, munkát kapjon?« (Helyeslés.) Elnök: Az interpelláció kiadatik a földmivelésügyi minister urnák. Rubinek Gyula földmivelésügyi minister: Mindjárt válaszolok. (Halljuk ! Halljuk !) Arról igenis van tudomásom, hogy az uradalmak a cselédeket elbocsátják. Ennek a magyarázata pedig az, hogy az igaerő megcsökkenvén a különböző illetékes és illetéktelen rekvirálások következtében, a cselédek feleslegesekké váltak és igy akarnak a birtokosok attól a tehertől szabadulni, amely a konvenció Jazetésével jár. Ez már a múlt év decemberében tudomásomra jutott és akkor körrendeletileg utasítottam az alispánokat és a gazdasági felügyelőségeket, hogy az illető birtokosoknál járjanak közbe, — tekintettel arra, hogy tél ideje volt és lakást kapni tudvalevőleg a falvakban ép oly kevéssé lehet, mint itt a fővárosban, — hogy ne tegyék ki ezeket, hanem ha fel is mondanak nekik, hagyják őket bent a lakás élvezetében. Azóta hozzám konkrét panasz nem érkezett sem a közigazgatás, sem a gazdasági felügyelők, sem a cselédek, sem a Nemzetgyűlés egyes tagjai részéről. Ez az interpelláció mindenesetre arra késztet, hogy ezt a kérdést komoly megfontolás tárgyává tegyük és amennyiben az az eddigi eljárásom, hogy az illető birtokosokat figyelmeztettem, hogy ily eljárást ne kövessenek, mert határozottan antiszociális, eredményre nem vezetne, más eszközökhöz kell nyúlnunk. Ha az a cseléd el tudna helyezkedni és lakást tudna kapni, akkor nem lehetne, ugyebár, kifogásolni, hogy az a birtokos ettől a cselédtől, nem tudom milyen oknál fogva, szabadulni kivan. Sándor Pál : A kereskedő megtartja a segédeket ! (Mozgás.) Ernszt Sándor: A bankok sokakat elbocsátottak ! Rubinek Gyula : De a mai viszonyok között, amikor hajléktalan marad az egész család, ugyebár ezt tűrni nem lehet, ezt megengedni nem szabad. (Ugy van ! jobbfelöl.) Ebben a tekintetben tehát sürgősen intézkedni fogok, ha szükséges, rendeletileg, hogy ezeket az önkényes felmondásokat megszüntethessem. Ami a konkrét esetet illeti, erre természetesen nem válaszolhatok most. Ha jogtalan volt a kilakoltatás, illetőleg ha olyan alapon történt, amelyet az előbb voltam bátor említeni, hogy az illetőnek egyszerűen lejárt a szolgálati ideje és jogos felmondás alapján történt a kilakoltatás, akkor erre válaszom ugyanaz, mint az első kérdésre : itt is intézkedni fogok, hogy ilyen felmondások ne történjenek. Ha azonban más oknál fogva történt, amint itt közbeszólások hallatszottak, hogy komunista volt . . . Reischl Richárd: Biztosan tudom! Rubinek Gyula: ...vagy valami mást követett el, akkor természetes dolog, hogy jogosan járt el a birtokos, mert nem tűrhet a gazdaságában egy kommunista cselédet, hanem igyekszik attól szabadulni. Ebben a tekintetbea tehát disztingválnunk kell. (Helyeslés jobbfelöl.) Ha az illető teljesen megbizható, akkor a felmondás, ha nem is jogtalan, mert a joga megvan a birtokosnak, hanem antiszociális a mai viszonyok között és ezt meg kell akadályozni. Ha azonban tényleg elkövetett valamit, ami az ő ott-tartózkodását lehetetlenné tette, akkor természetes, hogy ebben a tekintetben intézkedésre nincs jogalap. Ami azt a kérdést illeti, miként kivánok intézkedni a kiszorított munkások elhelyezéséről, erre az a válaszom, hogy ugy, hogy megakadályozom azt, hogy ezek az illetők lakásukat elveszítsék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ez az egyetlen módja ennek, és — mondom — amennyiben annak szüksége forog fenn, rendeletileg fogok intézkedni, hogy az illetők bennhagyandók addig a lakásban, amig maga a birtokos nem tud nekik lakást szerezni. (Helyeslés jobbfelöl.)
