Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-21

A Nemzetgyűlés 21. ülése 19i uj adományozásával kapcsolatosan netán kortesszolgálatok jutalmaztassanak. Ez annál inkább távol állott tőlem, mert én ellenkezőleg ugy vagyok meggyőződve és azt hiszem, ebben a t. Nemzetgyűlés minden tagjával egy véleményen vagyok, hogy a kortesszolgálatok jutalmazásának még a gondolatát is száműzni kell nemcsak ebben a törvényhozási teremből, hanem a közélet minden vonatkozásából, (ügy van ! ügy van !) nemcsak a törvények meghozatalában, hanem azoknak végrehajtásában is, az adminisztrációnak és igazgatásnak minden fokán és minden fórumán. Ami minket vezet, t. Nemzetgyűlés, az bizonyára nem ilyen, talán a multak politikai iskolája szerint elgondolt nézőpont. Ebben a tekintetben, szivesen elismerjük, iskolázatlanok lehetünk, hanem ami minket vezet, az a salus rei publicae gondja, amely nem engedi, hogy nyugodtan nézzük az igazságtalanságokat, hanem figyelmeztet arra, hogy amint a tenger hullámzása is ugy és akkor kezdődik, amikor a viz felületét egyoldalúan éri nyomás és valamiként a hullámzás nem lehet örök, hanem vagy el kell simulnia, vagy viharrá korbácsolódnia, hogy kitombolván magát a vihar, igy álljon helyre a nyugalom, az egyensúly : azonképen a társadalom nyugodt életét az igazságtalanság mint egyoldalú nyomás, sérelem zavarja meg, hozza mozgásba, korbácsolja viharba, hajszolja forradalomba. Mert, t. Nemzetgyűlés ! a forradalmak mennyköve csak azoknak derült égből villámcsapás, akik nem látják kezdetétől a hullám fodrozását, akik a társadalom nagy tömegeitől elvonatkozva élnek, a sik tengerre soha ki nem szállnak, hanem megszokott társadalmi körük szűk lichthofjából nézve csak az eget, azt gondolják, hogy nem is lehetnek az égen haragos, balsorssal terhes felhők, mert ők a lichthof felett tenyérnyire derűt és kékséget látnak az égen. T. Nemzetgyűlés ! Az októberi és márciusi forradalmakra, ezekre a viharokra is mi készitette elő a talajt ? Azt hiszem, hogy elsősorban az. hogy voltak garmadával igazságtalanságok társadalmi és gazdasági berendezkedéseinkben és hogy a mi közéletünkben az anyagiak mellett nagyon is háttérbe szorultak az erkölcsi szempontok. S hogy azután jöttek még e mellé emberek, akik ezeket az igazságtalanságokat még túlozták is, a sérelmeket még ki is használták a maguk egyéni céljaikra, hogy a szinültig telt lőporos hordóba kanócokat is dobáltak, az már csak rendes velejárója a bajnak, mert ha nem lett volna igazságtalanságok miatt elkeseredéssel tele a levegő, akkor hiába jöttek volna a gyújtogatok, kanócuk csütörtököt mondott volna. (Ügy van ! ügy van !) így azonban egy szomorú őszi napon egyszer csak arra ébredtünk, hogy az összes kirakatablakokban és üzletekben az »Ëljen a nemzeti tanács !« plakátok hivalkodnak és az emberek gomblyukában piros gomb, szalag, ajkain uj jelszavak és beszédeikben olyan elveknek buzgó hirdetése ejtett bámulatba, amelyeknek befogadására ezt vagy '. évi április hó 7-én, szerdán. 309 azt az embertársunkat sohasem hittük volna képesnek. S ha keresem, mi a magyarázata ennek a gyors átalakulásnak, vagy amint akkor nevezték : készséges alkalmazkodásnak, azt hiszem, nem járok messze az igazságtól, ha azt vélem, hogy az embereknek egy jókora csoportja az, amelynek javára fennállottak éz érintett igazságtalanságok, akiknek érdekében a hibák történtek s a visszaélések rendszeresittettek, azok hamar az uj nap felé forditották mosolygó ábrázatukat, hogy az uj hatalom is jó fiuknak lássa őket s az ő hátrányukra ne reparálja a hibát, az igazságtalanságot, a másik rész viszont azért, mert azt hitte, hogy most, amikor a forradalom jogán minden lehetséges, megtörténhetik elvégre az is, hogy ezeket az évszázados igazságtalanságokat gyorsan, erélyesen fogják reparálni, hogy az igazságnak félrebillent mérlegét egy-két erélyes intézkedéssel helyre fogják állitani. Az egyik csatlakozott, mert félte az orvoslást, a másik, mert remélte a javulást és mert az igazságérzet annyira veleszületett az emberrel, hogy ezer csalódás után sem tud belenyugodni abba. hogy ne győzedelmeskedjék az igazság. És mikor most künn a tömegek elégedetlenkednek és már ezzel a testülettel szemben is állást foglalni készek, akkor én azt hiszem, be kell vallanunk, hogy ennek nemcsak ÊLZ ËL.Z oka. hogy vannak a, közéleti szereplés megszokott teréről leszorult emberek és irányzatok és ezek kezében vannak eszközök, amelyek e Nemzetgyűlés többségét tevő keresztény pártoknak rendelkezésére nem állanak s amely eszközökkel lehet közvéleményt irányitani, preparálni, de még csinálni is, hanem ennek a közhangulat mesterséges elmérgesitése mellett van egy távolabbi, vagy jobban mondva mélyebben fekvő oka is, és ez az a kiáltó igazságtalanság, amely abban nyilvánul, hogy mig egyesek vétkük nélkül roskadoznak az élet terhe alatt, mások viszont érdemük nélkül dúskálnak az élet javaiban, hogy mig a bún pompában hivalkodik s az angolna sima hajlékonyságával csúszik ki minden felelősségre vonás alól, addig a becsület rojtos nadrágban és foltos kabátban jár (Igaz ! Ugy van !) és az erénynek jutalma a keserűség, hogy tehetetlen a gonoszsággal szemben. E Nemzetgyűlésnek tehát az évszázadok óta kinpadon vonagló igazságnak, az igazságot szomjúhozó keresztény polgárságnak érdekében — s érdekében a konszolidációnak, melynek nagyobb akadálya nem lehet, mint ezek a visszásságok, kötelessége, hogy minden vonalon minél sürgősebben igyekezzék helyreállítani az igazságosság mérlegét. Ez lesz a Nemzetgyűlés munkásságának jóformán a tengelye. Én ezúttal csak olyan "feladatokra kivánom felhivni a figyelmet, amelyek felet nem kell sokat ankétezni, sokat tanácskozni, törvényeket hozni, mint teszem azt pl. a földbirtokreform tárgyában, amely szintén egy ilyen vaskos igazságtalanságot lesz hivatva megszüntetni, (ügy van ! ügy van /