Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

274 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. sák ki magukat. (Helyeslés.) Ha pedig erre vonat­kozó rendelkezéseket nem vennénk fel, akkor a bün­tetés alól menekülnének.. (Ugy van !) Kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék módosításomat el­fogadni. Elnök : Kivan valaki szólni ? (Felkiáltások : Elfogadjuk !) Ha szólni senki sem kivan, én teszek egy észrevételt, azt ugyanis, hogy miután megválto­zott a szakaszok számozása, a tárgyalás alatt lévő szakaszban a 4. és 5. §.-ra történő hivatkozás akképen módositandó, hogy a 4. és 9. §-szavak tétessenek a »4. és 5. §.« helyébe. Méltóztatnak elfogadni eredeti szövegezés­ben a 10. §-t? (Nem!) Ha nem, ugy felteszem a kérdést, hogy méltóztatik-e azt elfogadni az előadó ur módo­sításával, továbbá az én módosításommal ? (Igen !) Ha igen, akkor a szakaszt ezekkel a módosítá­sokkal elfogadottnak jelentem ki. Következik a 11. § Bródy Ernő jegyző (olvassa a 11. §-t). Elnök : Méltóztatik elfogadni ? (Igen !) Hatá­rozatképen kimondom, hogy a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatott. Ezzel az Országos Iparegyesületnek a pénz lebélyegzése tárgyában a Nemzetgyűléshez be­adott kérvénye is elintézést nyert. Napirendi javaslatom során indítványt fogok tenni a törvényjavaslat harmadszori olvasása tárgyában. A napirend értelmében a honvédelmi minis­ter urat illeti a szó. Soós Károly honvédelmi minister : T. Nemzet­gyűlés! (Halljuk! Halljuk!) Molnár János t. képviselő ur interpellációjára óhajtanék vála­szolni és erre kérem a t. Ház figyelmét. (Hall­juk! Halljuk !) Teljes mértékben magamévá teszem a t. képviselő urnák azt a nézetét, hogy a közszolgálatokat célzó előfogatok ügyét sür­gősen rendezni kell. Hozzám ezen ügyeknek csakis katonai vonat­kozásai tartoznak. Ebben a tekintetben azonban az a nézetem, hogy én egyedül ezeket a dolgokat elin­tézni nem tudom, hanem csakis az illető ministerek­kel, a belügyminister és a pénzügyminister urakkal egyetértőleg, annyival is inkább, mert e fontos dol­got csakis törvényhozási utón lehet véglegesen rendezni, mivel az idevágó kérdések nagyon is beleütköznek az egyéni szabadság körébe. Azokat a részeket azonban, amelyek ebből rendeleti utón elintézhetők, azt hiszem, egy ren­deletben a belügyminister úrral egyetértőleg már legközelebb el fogjuk intézni. Az egész kérdésnek törvényhozási utón való elintézésére a honvédelmi ministeriumban már régóta egy tör­vényjavaslat áll készen, ezt azonban még egy­szer gyökeresen át kell gondolni és dolgozni. Az első indok erre az, hogy a haditapasz­talatokat is fel kell használnunk ennél az alka­lomnál. (Helyeslés.) A második sokkal fontosabb indok az, hogy valamennyi katonai vonatkozású törvényhozási ügyben Magyarország most egészen más helyzetben van, mint azelőtt. (Ugy van!) Ezelőtt a honvédelmi minister Bécsből kapta az elvi irányítást. Magyarország most önálló, most ilyen törvényeket is el tudunk intézni (Taps a jobboldalon.) ugy, ahogy mi akarjuk, ugy, ahogy a magyar nemzetnek, a magyar nemzet érzel­meinek, a magyar nemzet jogérzésének legin­kább megfelel. Természetesen — és most mind­járt nem fognak annyira tapsolni — abban az irányban és olyan mértékben, amint azt a ka­tonai érdekek megengedik. (Taps a jobboldalon.) Most legyen szabad felolvasnom azokat a rendszabályokat, amelyek eddig a katonai és csendőrségi előfogatok használására vonatkozólag érvényben vannak. Természetes, nem az egészet, csak a kivonatát s legelsősorban az ezen elő­fogatok használatáért járó illetékekre vonatkozó részt olvasom. Ma még, midőn a hadiszolgálta­tási kötelezettség megszűnése kimondható nem volt, az 1917. évi LXVIII tcikk végrehajtási utasításának 10—13. szakaszaihoz tartozó első mellékleteként kiadott térítési táblázat b) pont­jában felvett térítési tételek szerint egy kettős lófogatu jármű naponkinti használatáért 20—27 illetőleg 32—50 koronát kell fizetni, a kocsihoz tartozó személyeknek pedig a helyben szokásos napszám jár. Hogyha most sok rekrimináció tá­madt azért, mert egyes katonai alakulások a békében szokásos előfogati árakat fizették, vagyis lovanként és kilométerenként 7 fillért, ami nem felel meg a mai viszonynak, ez semmi esetre sem volt helyes dolog s annyira nem méltányos, hogy az a megállapított illetékekkel szemben egészen nevetséges Ezt én nem védem, sőt ellenkezőleg, ahol rájövök, orvoslást és megtorlást fogok alkal­mazni. (Helyeslés.) A t. képviselő ur különben azt is emiitette, hogy az előfogatok állítása igazságtalanul törté­nik, mert majdnem mindig egy és ugyanazon fuvarosokat terhelik az előfogatokkal. Nézetem szerint ez nem annyira a katonai, mint inkább a polgári hatóságok dolga, mert a katonaságnak, amikor előfogatot követel, az illető jegyzőhöz kell fordulnia, s a jegyző dolga azután a terhet igazságosan szétosztani. A belügyministerium által most kiadandó rendelet ebben a tekintetben is olyan rendelkezéseket fog tartalmazni, hogy mindenki meg lehet elégedve az ügy igazságos elintézésével. A t. képviselő ur súlyt látszott he­lyezni arra, hogy egyes katonai alakulások gyakran vesznek igénybe előfogatokat és a katonai célokra igénybevett fuvarokért még a közelmúltban is semmit, vagy csak 20 korona fuvarárat fizettek. Ez egészen helytelen eljárás. Ha a konkrét ese­teket tudomásomra hozzák, akkor azokat minden esetben orvosolni fogom. Panaszolta továbbá, hogy a gazdaközönséget sokszor indokolatlan igénybevétellel terhelték és azt is, hogy katonai előfogatok magáncélú utakra is követeltettek. Kijelentem, hogy nekem is van tudomásom ilyen esetekről, amelyek leginkább akkor fordul-

Next

/
Thumbnails
Contents