Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 275 tak elő, amikor a hadügyministerium működése meg volt szorítva azáltal, hogy a románok itt voltak és a fővezérség Siófokon önállóan rendelkezett, — mert így kellett rendelkeznie — a viszonyok pedig olyanok voltak, hogy sokszor gyorsan kellett cselekedni és nem volt mindig idő a helyes eljárás megtalálására. De azóta a fővezérség és a honvédelmi ministerium egy rendeletet bocsátott ki, amelynek alapján az előfogatok használásáért a szabályszerű térítési összeg mindenkor kifizetendő, a katonai alakulások a fogatolt járműveket a lakosságtól mindenkor a közigazgatási hatóság utján és csakis elkerülhetetlen szükség esetén vehetik igénybe és a szállításokat és a tengelyen való utalásokat lehetőleg saját kincstári fogatolásokkal kell végeztetniök, nemcsak takarékossági szempontból, de azért is, hogy a gazdaközönség — az amúgy is megcsappant igavonó állományával — mezőgazdasági munkáját zavartalanul végezhesse, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Megeshetik, hogy mindezen rendeletek daczára hébe-hóba, itt-ott még fordulnak elő túlkapások, de mint azt a múltkor volt szerencsém a t. Nemzetgyűlésnek bejelenti, erősen el vagyok határozva arra, hogy az ilyen túlkapásokat — ahol azok tudomásomra jutnak — meg fogom torolni, szigorú rendeleteket fogok kibocsátani, de nemcsak kibocsátani, hanem azoknak keresztülvitelét is nyomatékosan megkövetelem (Elénk helyeslés.), oly czélból, hogy ilyenek többé ne történhessenek meg. Remélem, hogy a túlkapásokat a jövőben minden téren meg fogjuk igy akadályozhatni, de a legmelegebb szívvel és különösen akkor igyekszünk ezt tenni, ha ezen túlkapások alatt épen & földmives nép, a magyar falu népe szenved. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) Mert én itt, ezen a helyen, mint katona és tábornok, ezt az első alkalmat felhasználom arra, hogy egy régi vágyamat teljesítsem, amit igazán szivem egész melegével teszek. (Halljuk! Halljuk !) Minden magyar tiszt, aki katonáinkkal az ő nyelvükön beszélhetett, ebből a háborúból azzal az érzéssel tért haza, hogy meg kell hajolni az előtt a vitézség előtt, az előtt a legnehezebb időkben is soha meg nem rendült szilárd magatartás előtt és az előtt a keresztény erkölcsi erő előtt, amelyet a mi földmivesnépünk a háború egész tartama alatt tanúsított. (Igaz! Ugy van! Általános élénk helyeslés és taps.) Aki a doberdói csatákat látta; és én, aki a dandár élén tősgyökeres magyarokat vezettem, láttam, hogy mit szenvedett ez a nép ott, és milyen törhetetlenül szenvedett és soha meg nem hátrált; aki látta a montellói csatában a magyar földmivesnép vitézségét, ellenállhatatlan támadási erejét, az minden esetre és minden körülmények között azt mondja, hogy ma, amikor a hadsereg egész terhe szinte kizárólag újra ennek a földmivesnépnek a vállain nyugszik, (Igaz! Ugy van! Elénk helyeslés jobbfelöl.) kötelességünk mindent megtenni, hogy ezt a földmivesnépet tehermentesítsük, ahol csak lehet és megóvjuk az ilyen egyes, de — és ezt örömömre mondhatom — a jövőben többé aligha előforduló túlkapásokkal szemben. (Altalános helyeslés. Éljenzés jobb felöl.) Mondtam, hogy a magyar katona erkölcsi magaslatát is bámuljuk és bámultuk a háborúban. Sokat beszéltek itt arról, hogy a háború nagyon eldurvította az erkölcsöket, (Igaz ! Ugy van! balfelöl.) de ezt a magyar földmives népnél én nem igen láttam, sőt emlékszem, egyszer egy pihenőnél a Sacileben, a Livenza mentén könnyekkel szememben, egészen meghatottan láttam egy jelenetet, hogy mikor magyar bakáinkat, magyar huszárjainkat és a magyar tüzérjeinket körülsereglették az éhező olasz gyerekek, ezek a katonák szerény ételükből, abból a kevés kenyérből, amit akkor kaptak, felét ezeknek a gyerekeknek adták. (Élénk tetszés.) T. Nemzetgyűlés! Ha egyik vagy másik párt szükségesnek tartja, hogy korteskedés céljára plakátokon a hadsereget és a tisztikart is szolgálatába állítsa, (Mozgás. Halljuk ! Halljuk ! a jobboldalon) — mondom, plakátokon, mert másképen én erős kézzel ezt megakadályoznám — akkor szeretném, ha ilyen jelenetekre emlékeznének inkább (Ugy van ! Ugy van !), mint más, moziféle rémhíreken alapuló történetekre, amelyekért, hogy ugy történtek, alig vállalhatja valaki a feleiősséget. (Ugy van! Ugy van!} Rubinek István: És valótlanok! (Élénk helyeslés.) Soós Károly honvédelmi minister: Nemcsak a belföld szemében, hanem a mai külügyi helyzetben amúgy is nehéz helyzetünket még jobban megnehezítenék ezek a dolgok. ( Ugy van ! Ugy van! jobbfelöl.) Schandl Károly: Schlachta Margit plakátjáról van szó. Soós Károly honvédelmi minister : Nem akarok neveket említeni, de kötelességemnek tartottam ezt itt, azt hiszem eléggé szeretetreméltó módon a t. Nemzetgyűlés tudomására hozni. (Élénk tetszés.) Ebből az interpellációból különben is látszott és kimagaslott a mi földmives népünk hazafiassága. Az interpelláló maga nem egy, hanem két vagy három helyen hangsúlyozta, hogy máskülönben ő az előfogatok jogosságát ós az ilyen előfogatolási kívánságok teljesítésének kötelezettségét teljes mértékben elismeri, kötelezve érzem magamat ennélfogva a t. képviselő urnák ezért legmelegebb hálámat kifejezni: Azt hiszem, ez után többször is alkalmunk lesz, — és hogy ha alkalmunk van, akkor tegyük meg, — hogy innen erről a helyről kifelé hangoztassuk azt, hogy mindazt, ami a nemzeti hadseregnek kell, hivatásának teljesitéhez, örömest és hazafiasán adjuk meg, kell hogy ez a szellem innen nevelési szempontból átmen35*