Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. ét hogy micsoda nyomor és szenvedés várakozik rájuk holnap, ezek most ennek a megélhetésnek a lehetőségéről is kénytelenek lemondani. Ezek a szerencsétlen vagonlakók, menekültek, akik ott régi, szűkebb hazájukban mindenüket kénytelenek voltak otthagyni s kénytelenek voltak csak a saját életük megmentésével idejönni, ezek most a legleirhatatlanabb nyomor küszöbére értek. Ezeken segítenünk kell ; segitenünk kell olyképen, hogy ezeket a súlyos megterheléstől némiképen mentesítsük. Én ugy gondolom, hogy az ilyen pénzügyi műveleteknél főképen arra kellene gondolni, hogy a nagyobb terheket épen azok viseljék, akik — nem tudom — legális vagy illegális utón óriási vagyonok birtokába jutottak. (Helyeslés jobbfelől.) Sőt nekem meggyőződésem, hogy óriási nagy vagyonokat rövid idő alatt tisztességes utón szerezni nem lehet. (Igaz ! Ugy van !) Azt kell tehát keresztülvinnünk, hogy azok, akik nem tisztességes utón jutottak ezen nagy vagyonokhoz, megfelelő módon megterheltessenek. Megemlékezhetünk itt azokról a hadseregszállitókról, akik papirbakancsokkal, papirruhákkal látták el a mi hős fiainkat, ugy hogy ezek ezerszámra fagytak meg a Kárpátok hólepte bércein. Az ilyen embereket, akik a nemzet vérén, a nemzet verejtéke árán szerezték meg a vagyonukat, kényszeritsük abba a helyzetbe, hogy ők már most fokozott mértékben járuljanak hozzá Magyarország felépítéséhez, pénzügyeinek rendezéséhez. Ezeket kell elsősorban megterhelnünk. (Általános helyeslés.) Ennél a pénzügyi javaslatnál — mint ahogy már többen rámutattak erre t. képviselőtársaim közül — nagy hiba volt, hogy már jóelőre tudták bizonyos körök, hogy a pénz lebélyegzése és a kényszerkölcsön be fog következni. Ezek azután iparkodtak pénzeiket elhelyezni, hogy ne legyenek abban a helyzetben, hogy beszolgáltassák ezt az államkincstárnak. így telkeket, házakat vettek. Elnök : Figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy most a 2. §-t tárgyaljuk. Budaváry László : Ahhoz szólok. Nekem elő kell készíteni az indítványomat. Elnök : Kérem a képviselő urat, hogy a tárgyalás alatt levő szakaszon kivül álló dolgokat ne méltóztassék most elmondani, hanem méltóztassék lehetőleg röviden és tárgyilagosan a 2. §-hoz hozzászólni. Budaváry László : Ezért olykép kívánom módosíttatni ezt a törvényjavaslatot, hogy itt a 2. §-nál egy pótlást vagy egy külön szakasz beiktatását indítványozom, amely a kisemberek védelmét fokozott módon elő fogja segíteni. Nevezetesen arra gondoltam, hogy hatalmaztassék fel a pénzügyminister ur arra, hogy a kényszerkölcsön, illetőleg a bankólebélyegzés megtörténte után a 10.000 koronánál kisebb összegről szóló állami elismervényeket váltsa be. Ezzel elérjük azt, hogy a szegény emberek — mert hiszen az, akinek 10.000 koronás tőkéje van, még nem m március hó 27-én, szombaton. 263 nevezhető gazdag embernek — mentesítve lesznek ezen teher alól. (Felkiáltások : jobbfelől : A nagytőke is ! Elosztják I) Én ezt olyformán kívánnám keresztülvinni, hogy erre a célra állittassék fel egy számvevőség, amely ezeket az állami elismervényeket számfejtené. Itt nyilván tudnák tartani azt, hogy egy névre ne lehessen nagyobb összeget beváltani, mint legfeljebb 10.000 koronát. (Egy hang jobbfelől : Ezt is ki lehet játszani !) Elnök : Csendet kérek ! Budaváry László: Nyugodt lehet a t. képviselő ur, a továbbiakért nem fogiak üdvözölni. A 100.000 koronán felüli összegek után pedig kívánatosnak tartanám, hogy egyáltalán ne fizessenek semmiféle kamatot és még tovább, mondjuk 5 millió koronánál, az ezen felüli rész egyszerűen az államkincstár javára lefoglalandó volna. Ezzel a módosítással kívánom a törvényjavaslatot megtoldani, mert a szegény embereket egészen mentesítené a nagyobb megterheltetés alól. A legutóbbi napokban a vidéken járván, találkoztam községekkel, ahol a nép egyszerűen nem akart eleget tenni a kötelezettségének és a legnagyobb munkára volt szükség, hogy meggyőzzük ennek szükséges voltáról (Helyeslés.) és hogy rávegyük az embereket, hogy egyáltalán belemenjenek abba, hogy bankóikat lebélyegezzék. Beszéltek üzérekról, akik községről-községre járván, 80%-kal vásárolták össze a lebélyegzetten barkókat. Ezzel számolnunk kell és még nincs későn ezen segíteni. Mert ha most nem nyújtunk fokozott védelmet a kisembereknek, akkor az elkeseredés valóságos katasztrófára vezeti a nemzetet. Különös súlyt kell fektetni arra, hogy a munkás emberek, a gyári munkások, akiket a zsidó nagy gyárosok kiszipolyoznak, akiknek munkabérét leszállítják és akiket, ha keresztényeknek merik magukat vallani, kitessékelnek a gyárból és a szerencsétlen tisztviselőket támogassuk, akiknek nyomorának enyhítéséről folytonosan beszélünk, de preventív intézkedés nem történt, hogy nyomorúságos helyzetükből kiszabadítsuk őket, mondom, különös súlyt kell fektetnünk arra, hogy most e törvényjavaslattal is módot nyújtsunk annak bemutatására, hogy ez- az úgynevezett keresztény kurzus főként a dolgozó keresztény kisemberek helyzetén kivan ez által is javítani. Azt kérem tehát, hogy méltóztassék itt a következő módositványt beilleszteni : »A pénzügyminister felhatalmaztatik arra, hogy a lebélyegzés befejezése után a 10.000 koronánál kisebb összegekről szóló pénztári elismervényeket azonnal beválthassa. A beváltandó pénztári elismervényeket egy külön, erre a célra felállítandó számvevőség számfejti, az összegek kifizetését pedig az állampénztár és az adóhivatalok teljesitik.« »A kényszerkölcsön címén visszatartott öszszegeknek 100.000 koronát meghaladó része után