Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-19
264 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. az állami elismervény tulajdonosa kamatot nem kap.« »A kényszerkölcsön 5 millió koronát meghaladó része az államháztartás céljára minden megtérítési kötelezettség nélkül lefoglalandó.« B. Korányi Frigyes pénzügyminister : Budaváry képviselő urnák felszólalására bátor vagyok megjegyezni, hogy teljesen lehetetlen és ne m is kivánatos annak elfogadása, hogy a 10.000 koronánál kisebb összegről szóló elismervényt az állam tartozzék beváltani, mert hiszen akkor holnap csak 10.000 koronánál kisebb elismervényeket látnánk. Azt is bajos volna megállapítani, hogy a 100.000 koronánál nagyobb összeg után kamatot ne fizessünk. Elvégre a 100.000 korona ma már nem olyan borzasztó összeg, hogy azt határozhassuk el, hogy kamatot nem fizetünk, mert ez már valami nagy kapitalizmus. Azután pedig arra is méltóztassék gondolni, hogy nemcsak egyes emberekről van szó, akiknek 100.000 koronájuk van, hanem mindenféle jótékonysági egyletről, pénzintézetekről, amelyek nem mindig nagy intézetek. Hiszen Magyarországon van kétezer intézet, és nemcsak budapesti intézetekről van szó. Ha pedig az öt millión felüli összeget egyszerűen konfiskálja az állam, ez annyira kommunisztikus jellegű dolog, hogy bizonyára nem volna kivánatos, hogy a törvényhozás foglalkozzék vele. Egészen más helyen, majd az adótörvényben megállapítjuk az erős progressziót, azután az örökösödési illetékre vonatkozólag is, de most a kényszerkölcsönnel kapcsolatosan elvenni az emberek vagyonát, akármilyen nagy vagyon is az, ahhoz semmi esetre sem tudnék hozzájárulni. Amit pedig a számvevőségre vonatkozólag méltóztatott felhozni, az teljesen keresztülvihetetlen volna. Ezért kérem, méltóztassék föntartani a javaslatot úgy, ahogy van. A kormánynak megvan a módja arra, hogy akkor, ha kellő sikere lesz a kölcsönnek, bizonyos minimális tételeket talán majd feloldjon. Ez a sikertől függ, de meggyőződésem szerint, a sikernek nagyon árt, ha magának a törvényhozásnak a termében méltóztatik megadni az ideát az üzéreknek, hogyan kell kijátszani a törvényt. Hallok olyanokat is, hogy a nép nem akarja pénzét benyújtani. Aki nem nyújtja be pénzét felülbélyegzés céljából, az törvénybe ütköző cselekedetet követ el és én nem hiszem, hogy a népünk a törvény ellenében ne akarná benyújtani a pénzét. Előfordulhatnak sporadikus esetek, amelyeket a legszigorúbban meg fogunk torolni, de általában még sem lehet mondani, hogy ellenkezésről van sző. Nem tartom kívánatosnak, hogy megint olyan búskomor hangon beszéljünk a kényszerkölesönről, mint egy katasztrófáról. Tegnap már bátor voltam kijelenteni, hogy erre szükség van az ország érdekében és hazafiatlanságot követ el az, aki ez ellen izgat. Kérem, méltóztassanak a törvényjavaslatot eszerint változatlanul elfogadni. (Helyeslés). Elnök : A ministerelnök ur kivan szólni. Simonyi-Semadam Sándor ministerelnök: Legnagyobb sajnálatomra nem lehettem itt az ülés elején, mert a belügyministeriumban sürgős dolgaim voltak, de arról értesülök, hogy őrgróf Pallavicini György képviselő ur sürgős interpellációt terjesztett elő, melyben egyrészt azzal vádol meg, hogy neki tett igéretemet meg nem tartottam, másrészt azt kérdezi, miképen történhetett az, hogy a ministertanácsban letárgyalt dolgok a nyilvánosságra kerültek. Az első vádra válaszolnom kell, s válaszom az, hogy amit én * megígértem, azt meg is tartottam, mert a következő kommünikét adattam le a kőnyomatos utján a Pesti Naplónak és az összes lapoknak (olvassa) : »A Pesti Napló mai száma szerint a ministertanács felkérte a pénzügyministert, hogy hivja fel őrgróf Pallavicini György és Szmrecsányi György nemzetgyűlési képviselőket, hogy szolgáltassák vissza autóikat, melyeket még kormánybiztosi állásukból kifolyólag kaptak az államtól használatra. Erre a hirre vonatkozólag a Magyar Távirati Irodát felhatalmazták annak megállapítására, hogy a ministertanács annál kevésbé foglalkozhatott ezzel az üggyel, mert őrgróf Pallavicini György máirégen elszámolt minden autóval, melyet kormánybiztos korában használt és már régen vissza is szolgáltatta ezeket az autókat; Szmrecsányi Györgyre pedig a Pesti Napló hire - annál kevésbé vonatkozhatik, mert Szmrecsányi György sohasem volt kormánybiztos.« Ezt adattam le és elrendeltem, hogy minden lapban közöljék, különösen a Pesti Naplóban, amelyet telefonon is kérettem, hogy tegye közzé. Az már a ministerelnöknek nem áll hatáskörében, hogy a lapok ezt meg is tegyék. Nagyon sajnálom, hogy ez meg nem történt, de amit ígértem, azt megtartottam. Nagyon csodálkozom azon, hogy őrgróf Pallavicini György kétségbevonhatta, hogy én megtartom igéretemet. Én mindent megtettem, ami módomban állt, a helyreigazítás azonban rajtam kívül álló okokból nem történt meg. Ami a másik kérdést illeti, teljesen helytelen volt — ne méltóztassék rossz néven venni — megvádolni a ministertanácsot, vagy a ministertanács valamely tagját, hogy az ott előfordult dolgokról ilyen hirt adott közre. Először is ez a kérdés igy elő nem fordult. Közvetlenül közöltem is a képviselő úrral, hogy szóba került, — bocsánatot kérek, hogy most kell beszélnem róla, mert különben nem szoktunk a ministertanács tárgyalásairól nyilatkozni, —• hogy kormánybiztosi autók esetleg még nem szolgáltattattak vissza, s ezzel kapcsolatosan emiitette valaki őrgróf Pallavicini György képviselő ur nevét is... Őrgróf Pallavicini György: Kicsoda?