Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

262 A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. második bekezdés második sorában levő »módosíthatja« szó után iktattassák be : »a pénztári állami elismervény ellenében visszatartott pénzösszeg utáni kamatlábat megállapítja.« Elnök : A következő módositványt IklódySzabó János előadó ur adta be. Kérem a jegyző urat, sziveskedjék a módositványt felolvasni. Bródy Ernő jegyző (olvassa) : »A törvényjavaslat első szakaszának második bekezdésében »rendeletét« szó helyett »rendelkezését« szó teendő. Elnök : Először a módositások elfogadására fogom feltenni a kérdést s azután a paragrafusra magára. Kérem azokat, akik elfogadják Pangler Béla nemzetgyűlési tag ur módosít v anyát, . . . Ernszt Sándor: A kérdés feltevéséhez kérek szót. Sokkal egyszerűbb, ha az eredeti szöveg tétetik fel szavazásra, mert akkor esetleg az összes módositványok elesnek. Elnök : Már feltettem a kérdést. Méltóztassék azoknak, akik Fangler képviselő ur módositó indítványát elfogadják, felállni a helyükről. (Megtörténik.) A módosítás elvettetett. Kérem azokat, akik elfogadják az előadó ur javaslatát, a stiláris módositást, szíveskedjenek helyükről felállni. (Megtörténik.) Elfogadottnak jelentem ki. Kérdem, el méltóztatnak-e fogadni az 1. §-t azzal a módositással, amit az előadó ur javasolt ? (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, azt elfogadottnak jelentem ki. Kérem a 2. §. felolvasását. Bródy Ernő jegyző (felolvassa a 2. §-t). Elnök: Szólásra jelentkezett? Kontra Aladár jegyző : Budaváry László Î Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Magyarország minden józanul gondolkodó embere tisztában van annak szükségességével, hogy az OsztrákMagyar Banknak hazánk meg nem szállott részében forgalomban levő bankjegyei lebélyegeztessenek és ezzel kapcsolatban kényszerkölcsön levonása is foganatosittassék. Ezt megértjük és hazánk szempontjából kívánatosnak is tartjuk. A pénzügy minister ur az indokolásában megemlékezik azokról a főbb kívánalmakról, amelyek ezt az eljárást szükségessé tették. Azonban már a pénzügyminister ur is megállapítja, hogy ez az eljárás nem történhetett az igazsgáosság alapján. Már pedig mi, akik a krisztusi szocializmus alapján állunk, azt szeretnők és azt tartjuk kívánatosnak, hogy az igazságosság ugy a politikai életben, mint társadalmi életünknek minden mozzanatában kifejezésre jusson. Ez a törvényjavaslat semmiképen sem alkalmas arra, hogy mai formájában közmegnyugvást keltsen. Aki a vidéki nép között megfordult, nagyon jól tudja és látja, hogy ez a legszélesebb körökben nyugtalanságot keltett és bár megértik ennek az eljárásnak a szükségességét, nem tudnak beletörődni abba, hogy egyaránt sújtja ez a nagyon vagyonosokat és a szegényeket is. Különösképen meg kell emlékeznem három társadalmi osztályról, amelyet egyenesen a legnagyobb, a legszélsőségesebb nyugtalanságba kergetett ez a helyzet. Ezek között első évi március hó 27-én, szombaton. helyen állanak a földmives kisgazdák, azoknak is legszegényebb része, amely kénytelen volt úgyszólván a vetőmagra szükséges tőkécskéjét is kényszerkölosönbe befizetni és igy előáll az a helyzet, hogy a tavaszi munkálatok alkalmával egyáltalán nem lesznek képesek vetőmagot vagy más egyéb szükséges gazdasági dolgot beszerezhetni és a földet nem tudják majd megmivelni. Ez pedig katasztrofális helyzetbe fogja kergetni ezt az országot, amely már eddig is az Ínségnek és nélkülözéseknek legnagyobb próbáját állotta ki. A második társadalmi osztály a keresztény kisiparosok és kiskereskedők osztálya. Ezek most már nem képesek nyersanyagot beszerezni, nem képesek olyan iparcikkeket beszerezni, amelyeket forgalomba hozhatnának és ezáltal exisztenciájukat biztosithatnák. A harmadik osztály, amelynek nyomorát különösképen hangsúlyozni kivánom, a tisztviselőknek, közalkalmazottaknak és magánalkalmazottaknak az osztálya. Ezeknek nyomora immár elviselhetetlen. De ez a törvényjavaslat az ő nyomorukat, szenvedésüket még elviselhetetlenebbé tette. Nagyon sokan voltak, akiknek úgyszólván csak annyi megtakarított pénzecskéjük volt, amenynyit a szájuktól elvont falatokon spóroltak meg, hogy talán orvosra és gyógyszerre legyen egy kis tőkéjük, ha a szükség ugy kívánná. Most ezt a pénzt is kénytelenek voltak kényszerkölcsön alakjában befizetni. Mi tudatában vagyunk s különösen ez a társadalmi osztály tudatában van annak, hogy minden becsületes magyar embernek az erejének és a tudásának legjavát fel kell áldoznia a haza oltárán s hogy anyagi téren is minden áldozatot meg kell hoznia, hogy ezt a sokat szenvedett országot valamiképen felemeljük, rekonstruáljuk s olyan állapotba helyezzük, hogy kibírja azokat az ujabb viharokat is, amelyek még reánk várakoznak. A kormány most clykép iparkodik segíteni a megkárosított tisztviselőkön, hogy 300 korona rendkívüli segélyt folyósít nekik, melyet azonban tartoznak visszafizetni. Kénytelen vagyok konstatálni, hogy ez egyáltalában nem jelent segítséget (Egy hang jobbfelöl : Hogy jelentene !) és még a pillanatnyi zavarból sem képes azt a tisztviselőt kiszabadítani. (Egy hang jobb felöl : Segítségnek nem lehet mondani !) Mégis annak szánták. A kormány azt is beígérte, hogy márczius első napjaiban naturáliákkal fog a tisztviselők helyzetén segiteni. Ez sem következett be s tisztviselő, aki mégis kénytelen volt a saját pénzén beszerezni a szükségleti cikkeit, most kénytelen a saját pénzét kényszerkölcsön alakjában befizetni, tehát nem szerezhet be sem az állam révén, sem a saját erejéből. Meg kell még emlékeznem azokról a szerencsétlenekről, akik megszállott területről menekültek a meg nem szállott részekre. Ezek is most nagyon csekély megtakarított pénzüket — ha ugyan lehet egyáltalában erről szó — kénytelenek odaadni a kényszerkölcsönre. Ezek, akik azt sem tudják,