Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

A Nemzetgyűlés 19. ülése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. 26 Azonban a 15. §. második bekezdése egyáltalán semmiféle fix időpontot nem tiiz ki, tehát a pénz ott fog maradni. Ami a kisgazdaminister ur megjegyzését illeti, azt méltóztatott mondani, hogy a ládafiában tartotta eddig a polgár a pénzét. Ugy tudom, hogy a ládafiában elhelyezett pénz után nem jár kamat. Hát ha eddig nem kamatozott ez a pénz, akkor miért kell most ragaszkodnunk ahhoz, hogy az onnan kikotort pénzek után 4% kamatot fizes­sünk ? Cs. Kovács István : Azt nem örökké helyezték el a ládafiában ! (Zaj halfelől.) Elnök : Azt vettem ki, hogy egyesek olyan fel­fogásban vannak, hogy a rendeletet nem lehet mó­dosítani. Miután a tárgyalás további folyamára, illetve az előterejsztendő módosításokra befolyás­sal birhat az, hogy én milyen módosításokat tar­tok elfogadhatónak, kijelentem, hogy a rendelettel szemben előterjesztett módositásokat is elfogadom és szavazásra felteszem, mert a rendelet tulajdon­képpen ezzel a törvényjavaslattal törvényerőre emelkedik. A Háznak tehát igenis módjában áll a rendeletet is módosítani. (Ellenmondások a bal­oldalon.) Ernst képviselő urat illeti a szó. . Ernst Sándor : Én nem akartam ehhez a kérdés­hez hozzászólni, amit az elnök ur most felvetett, de az én véleményem az, hogy ez a rendelet már kiada­tott és hatályban van. (Ugy van ! a baloldalon.) Azt a rendeletet most egy törvényjavaslat kiséri. Mi al­kothatunk egy törvényt, de a rendeletet, ha annak szüksége felmerül, annak rendje és módja szerint keli megváltoztatni egy későbbi aktussal, (ügy van! a haloldalon.) Ez azonban a pénzügyminister ur dolga, nem az enyém. T. Nemzetgyűlés ! En nem akarok módositást beadni ehhez az 1. §-hcz, csak a második alineá­nak utolsó sorához szólok hozzá, ahol az van mondva, hogy ez a rendelkezés az egy- és két­koronás bankjegyekre is kiterjeszthető. Nem tu­dom, mi az oka, de tény az, — és ezt akarom fel­említeni — hogy magyar királyi váltópénzünk , egyáltalában nincs. Hogy hova lett, azt nem tu­dom, azt inkább a pénzügyi igazgatásnak és a pénzügyminister urnák kell tudnia. Tény az, hogy egyáltalán nincs váltópénz, aprópénz. Ez nézetem szerint rendkívül súlyos állapot. Nemsokára az egy és kétkoronásokkal is igy fogunk járni. Mél­tóztatnak észrevenni, hogy az egykoronások már majdnem teljesen kikerültek a forgalomból. Hova lehettek ezek a pénzek ? Azt gondolom, hogy vala­mikép egy és ugyanazon kéznek a rendezése az, hogy minden aprópénz kivonatik és eltűnik. Mél­tóztatnak tudni, hogy ez mennyire megdrágítja a mindennapi életet. Azért tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, méltóztassék arról gondoskodni, hogy legyen minél előbb váltópénzünk és legyen minél nagyobb mértékben egy- és kétkoronás pénzünk. A pénzügyminister ur ebben a pillanatban egyszersmind ipar- és kereskedelemügyi minister is. Azt hiszem, hogy végtére a pénzgyártás mégis csak olyan ipar, mely kifizeti magát ebben az országban. (Derültség.) Elnök : Kivan valaki szólni ? Kontra Aladár jegyző: Hegyeshalmy Lajjs! Hegyeshalmy Lajos: T. Nemzetgyűlés! Azt az indítványt, a melyet Pangler t. képviselőtársam benyújtott, nem fogadom el, hanem a törvény­javaslat eredeti szövegét óhajtom megszavazni. (Zaj. Halljuk ! Halljuk!) Ebből az alkalomból kénytelen .vagyok hozzá­szólni az elnök ur előbbi kijelentéséhez, mert azt hiszem, hogy az elnök ur tévedett. Itt t. i. arról van szó, hogy a kormány kiadott egy rendeletet, mely rendelet most, ezzel a törvénnyel törvényesít­tetik. Most tehát nem lehet itt olyan módositásokat tárgyalni, melyek a rendeletre vonatkoznak. Ha a t. Nemzetgyűlés ugy találná, hogy ennek a ren­deletnek valamely rendelkezése módosítandó, azt más alakban nem lehetne megtenni, mint ugy, hogy egy képviselő határozati javaslatot nyújt be. Ha a Nemzetgyűlés és a kormány azt magáévá teszi, akkor módositani fogja a rendeletet, de mi most nem határozhatjuk el a rendelet módosítását. Csak ezt akartam megjegyezni. (Helyeslés.) Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nem­zetgyűlés ! A magam részéről is kérem, méltóz­tassék ettől eltekinteni, hiszen teljes lehetetlen­ség, hogy egy kiadott rendeletet a Ház módosít­son. Ez teljesen keresztülvihetetlen. Azért kérünk felhatalmazást a t. Nemzetgyűléstől, hogy e ren­delet későbbi utasításait kiegészíthessük, mert ezrével jönnek elő különféle esetek, melyeknek megbirálása alapján feltétlenül szükség lesz azokra a korrektivumokra, melyekről már többször volt szó s melyeket a gyakorlati élet kívánni fog. Méltóztassék ezt a kormányra bizni. Hiszen jelen tárgyalásainknak nem az a célja, hogy a rende­letet módosítsuk. Reflektálni kívánok még Ernst t. képviselő ur felszólalására a váltópénzre vonatkozólag. Tény­leg, a váltópénz úgyszólván egészen eltűnt a for­galomból. Azt hiszem, részben erősen tezaurál­tatik, részben pedig exportálják. Intézkedés tör­tént már 20 filléreseknek nagj^obb mennyiségben való veretesére, az már ki is van verve s a leg­közelebbi napokban már forgalomba is fog kerülni. A váltópénz eltűnésének részben az is az oka, hogy a mai árak mellett jóformán nem is szolgál már fizetési eszközül. Mindent el fogok követni az iránt, hogy a váltópénzt a legközelebbi időben megfelelően szaporítsuk. Elnök : A házszabályoknak 227. §-a értelmé­ben a Ház bármely tagja kívánhatja, hogy a módo­sító indítványok felolvastassanak. Kívánja a Ház, hogy azok felolvastassanak ? (Helyeslés.) Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni Fangler Béla nemzetgyűlési tag ur módosító indítványát. Bródy Ernő jegyző : Beadatott a következő módosítás (olvassa) : »Az első bekezdés tizedik sorában ez a szó »kamatozásának« töröltessék, s a

Next

/
Thumbnails
Contents