Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-19

260 A Nemzetgyűlés 19. illése 1920. évi március hó 27-én, szombaton. Elnök : A pénzügyminister ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Ha jól értettem, a t. képviselő ur tévedett a 15. §-ra vonatkozóan akkor, amikor ugy állította be, mintha azáltal, hogy zár alá vesszük ezeket a betéteket, ezekből is kényszerkölcsönt vennénk. Nem, a 15. § tisztán moratóriumos szakasz. Mert amikor a készpénz felét igénybe veszszük, — ne tessék csak a nagy budapesti bankokra gondolni, hanem a kis vidéki takarékpénztárakra és szövetkezetekre is — megeshetik az is, hogy a pénzintézetek nem lesznek képesek a betéteket kifizetni, ha nem kapnak moratóriumot. Ez tehát moratóriumos szakasz, amely egyáltalán nem jelenti, hogy a betétekből kényszerkölcsönt vennénk el. Ez a moratóriumos szakasz ugy.van szerkesztve, hogy csak arról van szó, hogy mit nem követelhet a betétes. Ha a pénzintézet képes lesz majd kifizetni, akkor ki is fogja fizetni a felmondott betéteket. Ami a 4%-ot illeti, ezt a kérdést nagyon megfontoltuk. Szabó István t. minister ur szavai szerint a népre is kivántunk gondolni, másrészt épen azt akartuk kifejezésre juttatni, hogy amikor az államnak legkisebb kamatozású kölcsöne a 4%-os koronajáradék-kötvény, akkor, — ha csak a mostani intézkedésünk nem akar vagyonelkobzás lenni, hanem komoly kölcsön, —ezt a minimális százalékot kell itt is alkalmaznunk. Méltóztassanak elhinni, hogy a pénzügyminister örülne leginkább annak, ha minél kisebb teherrel csinálhatja meg a kölcsönt, de ez most nem lett volna méltányos és abszolúte nem tartanám helyesnek, hogy mikor kényszerrel vesszük kölcsön az emberek pénzét, ezt az alkalmat felhasználjuk arra, hogy kisebb kamatot adjunk nekik, mint amennyi — legalább megközelítőleg — normális. A kamatviszonyok az egész világon nagyon magasak. Tudomásom van róla, hogy Svájcban és Hollandiában 7—8 százalék a kamatláb s a városi kölcsönök Hollandiában 7—8 százalékkal sem sikerülnek. Ilyen viszonyok között 4%-ot nem lehet magasnak mondani, és éppen a kisgazdákra való tekintettel is nagyon kérem, méltóztassanak az eredeti szöveget fentartam. Ne méltóztassanak azt hinni, hogy a kapitalizmus bármiféle befolyással lehet a kormányra. Kijelenthetem, hogy abszolúte semmi befolyást nem gyakorol reánk. De nem is a kapitalisták érdekében van ez, mert az igazi kapitalistáknak, a nagybankoknak bizony nincsenek olyan óriási készpénzei, hogy nagyon sújtaná őket a kényszer kölcsön. Hanem arról van itt szó, hogy vannak emberek, akik az egész életükön át 20—30.000 koronát megtakarítottak. Ha ennek a felét megtartjuk, ez összeg után becsületes kamatozást kell adnunk. Az pedig, hogy a pénzügyminister állapitsa meg saját kedve szerint a kamatokat, nagyon széleskörű pouvoir volna egy pénzügyminister részére. Méltóztassanak elképzelni, hogy ezer és tizezer és nem tudom hányszor tízezer ilyen kérdésről volna szó, ugy, hogy a gyakorlatban ez kivihetetlen, alkalmat is adhatna a pénzügyministernek a protekciózásokra és a modern pénzügyigazgatással sem egyeztethető össze, hogy egy minister állapitsa meg az államkölcsön után az egyes cimlet tulajdonosoknak fizetendő kamatot. Nagyon kérem tehát, méltóztassanak a szakaszt változatlanul fentartani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az előadó ur kivan szólni. Iklódy-Szabó János előadó : T. Nemzetgyűlés ! A minister urak — azt hiszem — eléggé kimerítették azt a témát, melyet az előttem szólt igen t. képviselő ur vetett fel. Én csak a kérdés technikai részéhez akarok még hozzászólni, jelezve, hogy voltaképen maga a rendelet nem módosítható, a rendeletre vonatkozóan módosítások nem terjeszthetők elő, csupán magára a törvényjavaslatra vonatkozólag. Amint méltóztatnak látni, a törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése azt mondja : »A ministerium a jelen törvénnyel jóváhagyott rendeletét kiegészítheti, módosíthatja és az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott és Magyarországnak magyar közigazgatás alatt álló területén forgalomban levő egy- és kétkoronás bankjegyekre is kiterjesztheti.« Tehát legfeljebb az a gondolat terjeszthető elő, hogy a minister később egy rendeletben egy vagy más irányban rendeleti utón módosíthassa magát a törvényt, de a rendelet maga a jelen pillanatban nem módosítható. Ami pedig a felszólalásnak tulaj dónké peni tárgyát illeti, arra azt vagyok bátor mondani, hogy a második bekezdésben módosítást tartanék szükségesnek keresztülvinni és pedig azt, hogy a »rendeletét« szó helyébe »rendelkezéseit« szó tétessék, ami különben megfelel magának a címnek is, mert hiszen a címben is az van, hogy »rendelkezések«. Egyébként pedig azért fontos ez a módosítás, mert végre megtörténhetik, hogy később maga a rendelkezés is esetleg kiegészíttetik. Ezért helyesebb, ha a »rendeletét« szó helyett a törvényjavaslat címének is megfelelőleg »rendelkezéseit« szó használtatik. Módosításom tehát az, hogy a törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdésében a »rendeletét« szó helyett »rendelkezéseit« szó tétessék. (Helyeslés.) Fangler Béla : Félreértett szavaim helyreigazítása címén kérek szót. Elnök : Tessék! Fangler Béla : T. Nemzetgyűlés ! Én sehol sem állítottam azt, hogy a ministeri rendeletet módosítsuk. Én a törvényjavaslatnak módosítására vonatkozólag bátorkodtam indítványt tenni. Itt pedig az 1. §-ban határozottan az van, hogy »a pénzintézeteknél vagy másutt elhelyezett öszszegek egy részének államkölcsönként való visszatartása«. ... Ez a moratóriumra nem vonatkozhatik, mert ha vonatkoznék, akkor a rendelet 15. §-ának második bekezdése nem mondaná azt, hogy az 50% visszatartandó, hanem megmondaná, hogy meddig, egy-két-három hónapig-e.