Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-18
250 A Nemzetgyűlés 18, ülése 1920. azokat a terheket, amelyeket a nemzetnek el kell viselnie, teljes igazságossággal, de egyszersmind a legeslegnagyobb szigorúsággal kell elosztani a polgárság között, (Igaz ! Vgy van !) mert aki ma nem teljesiti tehetségéhez képest az állammal szemben azokat a kötelezettségeit, amelyeket teljesítenie kell mindenkinek, mert különben nem tudnánk fenntartani ezt az államot, az valóban hazaárulást követ el. (Igaz! Vgy van! Taps.) Es fogjuk foglalkoztatni majd a törvényhozást egy uj bűntett minősitésével, amelynek tartalma az, hogy aki a kincstár, az állam ellen vétséget vagy bűntettet követ el, az miképen büntettessék. Normális körülmények között ilyen törvény nem volna indokolt, de ma, mikor a nemzet létéért küzd, ma igenis indokolt. (Igaz! Vgy van! Helyeslés és felkiáltások balfelöl : Botot nekik !) Ennek a kényszerkölcsönnek hatása nem gyors Most „természetesen nem lehet várni, hogy a hatás egyszerre nyilvánuljon, hogy pl. az a hus, amelynek kilója 120 korona, rögtön 60 korona legyen. Egy negativ hatás azonban egészen bizonyos, az, hogy az infláció folytonos növekedése, a drágulásnak ez a tényezője el fog maradni. Hogy meddig marad el, az ismét attól függ, hogy miként? fogunk gazdálkodni ; ( Vgy van !) hogy azt a most beszedett pénzt, amelyet sajnálatosképen nem semmisíthetünk meg, hanem fel kell használnunk az államháztartás továbbvitelére, meddig tudjuk erre a célra fordítani. Mert nagy veszedelem volna, ha ugy tennénk, mint az a könnyelmű fiatalember, aki bizonyos összegű pénzt kapván, mindjárt azt hiszi, hogy vagyonos ember és el kezd jobbrabalra költekezni. Ha rövid idő múlva ismét a bankópréshez kellene fordulnunk, ez olyan récidiva lenne, amelyből alig tudnánk kilábolni. (Igaz! Vgy van!) Az a tény, hogy mi most egy bizonyos tömegű pénzt fogunk kézbe kapni, azt jelenti, hogy az állam nem lesz kénytelen tovább folyton függő kölcsönöket venni fel. Mert miből éltünk eddig ? Hiszen a bolseviki uralom megdőlte után, — amely ideig mást sem csináltak a forradalmi kormányok, csak folyton függő kölcsönöket halmoztak egymásra — az akkori kormány is kénytelen volt függő kölcsönökhöz folyamodni, mert hiszen más módja nem volt az államháztartás továbbvitelére. Most azonban, remélem, beszüntethetjük a függő kölcsönök további halmozását. Azt hiszem, Vass József képviselőtársam azt mondotta, hogy tulajdonképen a kényszerkölcsön sem más, mint további adósságcsinálás, mert a kényszerkölcsön is adósság. De bocsánatot kérek, ebben nagy kölönbség van, mert a kényszerkölcsön nem függő, hanem konszolidált kölcsön, amely ennek következtében természetszerűleg nem nyomja annyira egész hitelünket. (Vgy van!) évi március hó 26-án, péntehen. A kényszerkölcsön alól — és ezt sokan bizonyos igazságtalanságnak látják — kivontuk és ki fogjuk vonni a postatakarékpénztári pénzt és kivontuk és ki fogjuk vonni az egy- és kétkoronásokat is. Ezt ki kell jelentenem azért, nehogy az üzérek megint ujabb alkalmat találjanak, hogy most meg ezzel spekulálhassanak. (Általános helyeslés.) Kivontuk . ezeket, mert hiszen az egy- és kétkoronások bevonásából úgysem kapnánk kézhez olyan nagy összegeket, amelyek igazában számitanának, másrészt pedig kivontuk azért is, mert az egy- és kétkoronás ma semmi egyéb mint váltópénz, ugy hogy ezt lehetőleg meg kell hagyni a forgalomban. Másképen áll azonban a postatakarékpénztári pénzzel a dolog. (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés! Mikor a postatakarékpénztári pénzt a jogfolytonosságra helyezkedett kormány törvényesítette, akkor minden oldalról mindent elkövettek, hogy itt is nehézségeket csináljanak az államnak. Minden módon igyekeztek azt diszkreditálni és valóban a laikusok előtt volt is és lehetett is bizonyos látszata a dolognak, hogy hiszen ez nem törvényes eredetű pénz. Amint azonban a törvényes kormány és a nemzetgyűlés azt mondja, hogy a postatakarékpónztári pénzt törvényes pénzként elfogadja, akkor ez épen olyan törvényes pénz, mint hogyha bármilyen más pénzt konstituált volna maga a törvényhozás. Mikor azonban még október-novemberben, midőn igazán végtelen nehéz helyzetben kellett továbbvinni az államháztartást, kénytelenek voltunk^ ahhoz folyamodni, hogy bizonyos fokig szaporítsuk a postatakarékpénztári pénzt, akkor a postatakarékpénztári pénznek folytonos megrágalmazásával szemben igenis favorizálta a kormány, sőt sugalmazta azokat a kijelentéseket, amelyek a lapokban jelentek meg leginkább, de elterjedtek az egész országban, hogy t. i. a postatakarékpénztári pénzhez, bármi történjék, nem fog hozzányúlni a kormány. Részben azért is kellett ezt tenni, hogy paritását tényleg valahogy helyreállítsuk a másik törvényes fizetési eszközzel, az OsztrákMagyar Bank bankjegyeivel szemben és másrészt azért is, mert mikor nem volt módunkban másképen fizetni a tisztviselőket mint postapénzben, mindent el kellett követnünk, hogy ennek a pénznek tekintélyét az országban lehetőleg elismerjék. Hogy ez sikerült-e vagy nem, (Felkiáltások a baloldalon : Nem sikerült !) arról most nem beszélek, de meg kellett tenni ezt az intézkedést. Szükséges volt ez azért is : kivennünk a postatakarékpénztári pénzt a kényszerkölcsön alól, mert hiszen egy ekkora művelet, amely minden embernek a zsebébe belenyúl, az egész országban nagy nehézségekkel és zavarokkal kellett hogy járjon. De méltóztassanak elhinni, hogy ezeken a zavarokon nagymértékben keresztülsegitett már eddig is minket az, hogy a
