Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. 249 a magyar j egybankot, na a mi kereskedelmi mérlegünk ily óriási mértékben passzív marad, akkor józan devizapolitikát nem lehet csinálni ; rövidesen megint csak odakerültünk volna, hogy az aranyunk kiszivárgott volna és az annak alapján kibocsátott papirpénz megint csak devalválódott volna. Alchimiai formulákkal ezen segiteni nem lehet. Az államhatalom részéről az intézkedések egész sorára lesz szükség és ezektől nem lehet azt várni, hogy egy-két hét vagy egy-két hónap alatt csináljon meg mindent a törvényhozás. Hiszen minden lépés, amelyet a törvényhozás most fog tenni, az ország rekonstrukciójának egy-egy része lesz és ez a rokonstrukció nagyon sok megfontolást, higgadtságot és nagy szakszerűséget igényel. Minden hiba, amelyet itt esetleg a szenvedély, vagy a mindnyájunkban még mindig buzgó különböző felháborodások idézhetnek elő, évtizedekre megboszulhatja magát. Megfontolás kell és főleg nagy közgazdasági tudás ahhoz, hogy a törvényhozás a kellő intézkedéseket megtehesse. Magának a termelésnek megindítása azonban, ami a legfontosabb, még nem elég valutánk megjavítására. Nem lehet jó valutája egy államnak, amely a saját háztartásának szükségletét mindig csak a bankópréssel kénytelen fedezni, amely azt milliárdos hitelekből kénytelen fedezni, főleg ha az ország, sajnos, összezsugorodott a mai tényleges állapot szerint egy egészen kis területre. Itt is az egész nemzetnek hősies elhatározására lesz szükség. Az államháztartás egyensúlyát rendbehozni nem lehet máskép, mint elsősorban minden némileg is felesleges kiadás megtakarításával. (Helyeslés.) Nem lesznek népszerűek ezek az intézkedések, mint ahogy nem népszerű ez az intézkedés sem, amelyet ma tárgyalunk. De az a tárgyalási mód, melyet itt a Nemzetgyűlésen tapasztalunk, azt mutatja, hogy a Nemzetgyűlés teljesen át van hatva annak a szükségnek nagy komolyságától, hogy itt nem szabad népszerűségi szempontoknak irányadóknak lenniök. (Igaz ! Ugy van !) A Nemzetgyűlés minden egyes tagja, ugy látom, átértette azt, hogy itt most nem azt kell sikerre vinnünk, amit az egyedek kivannak tőlünk, ha csoportokba verődve is, hanem az egyedeknek kell megmagyaráznunk azt, amit a köz érdekében föltétlenül szükségesnek tartunk. (Ügy van! a jobboldalon.) Ami eddig elhangzott, az kritika volt, helyes és teljesen objektiv kritika, amelyre ez a javaslat valóban nagyon sok módot és alkalmat nyújt. A kényszerkölcsönt sokan összetévesztették már az előzetes előmunkálatoknál is, amikor már országszerte sokat beszéltek róla, a devalvációval. Erre vonatkozott egy nyilatkozatom, amelyet őrgróf Pallavicini t. képviselőtársunk hozott fel, hogy t. i. devalváció nem lesz. Devalvációt tényleg nem is csináltunk, de, sajnos, a pénzünk devalválódott már magától is. ( Ugy van! FelhiáltasoTc: Nagyon is! Igazi) A deNEMZETGYŰLÉSI NAPLÓ. 1920—1921. — L KÖT] valváció, amint általában képzelték, csak az lett volna, hogy törvényes intézkedéssel megállapítjuk a tényleges devalvációnak mértékét, és megmondjuk valami formában azt, hogy pénzünk mai értéke a régi értékéhez képest mennyi. Nos, ilyen intézkedést tenni ma nem lehet, nem is volna szükséges, mert hiszen a pénz vásárló ereje még folyton fluktuál. Azt is látjuk, hogy a pénz vásárló ereje egészen más bent az or-* szagban és kint a külföldön. Már most pénzünk értékét mihez szabjuk hozzá? A francia franchoz ? a livre sterling-hez ? a dollárhoz ? amelyeknek szintén hullámzik az értéke. Meg kell várni azt az időt, amikor a világon a nyugalom némileg meglesz és megindul mindenütt a rendes termelő munka. Ha el fog jönni az az idő, amikor stabilizálódnak az értékek, akkor lesz itt az ideje annak, hogy pénzrendszerünket biztos bázisra, biztos relációra helyezzük. És csak akkor lesz itt az ideje annak is, hogy megkezdődjék az igazi szanálás és pénzrendszerünk átalakítása. Ekkor lesz lehetséges egy jegybank felállítása, amelyet azonban az államnak már nem lesz szabad könnyed módon igénybe vennie szükségletei fedezésére. Az államháztartás rendbehozásának azonban nemcsak a takarékoskodás a módja, hanem a polgárság adózó erejének igen nagy mértékig való igénybevétele. Több szónok beszélt arról, hogy jobban szerették volna, hogyha ezt a javaslatot összekötöttem volna egy egész pénzügyi programm bemutatásával. Pénzügyi programm és pénzügyi programm között nagy különbség van. Jelszavakat összeszedni tankönyvekből, tudományos munkákból és gyakorlati tapasztalatokból is lehet. Ezeket szép csokorba kötve, az ember azt mondhatja, ime, itt van a pénzügyi programm. Ezt teheti talán az, akit nem terhel a felelősség, akin nem fogják majd számonkérni azt, hogy programm ját végre is hajtotta-e, vagy hogy a lehetőség tényleg meg volt-e a programm végrehajtására. Fix pénzügyi programmot nem lehet adni egy olyan országban, amelynek nem ismerjük a területét, amelynek nem ismerjük ma vagyoni viszonyait, amelynek minden jövedelme, vagyona eltolódik. Itt számításokkal dolgozni nem lehet, már pedig pénzügyi programmot nem lehet filozófiai módon csinálni, hanem igenis plajbásszal és papirossal. Enélkül csak irányelveket lehet esetleg adni. Alkalma lesz a törvényhozásnak majd az államháztartás továbbvitelére vonatkozólag már benyújtott javaslatnál, amelynél bizonyosan vita fog kifejlődni, tisztázni ezeket a kérdéseket. Ma csak annyit legyen szabad mondanom : ne méltóztassék azt hinni, hogy a kormány biztatásra fog szorulni, — amint egyik képviselőtársunk mondta — hogy megfogja az ostort és azon a lovon, r amelyik lustán huz, végighúzzon az ostorral. En nem igy fejezem ki magamat, hogy az ostort megfogjuk, hanem hogy JT. 32