Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

248 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. riien mondják, a budapesti kifizetés árfolyama, amely azelőtt az osztrákéval körülbelül egyforma volt, 2*60 frankról néhány nap alatt felment 3'25i4 frankra. Ez azt mutatja, hogy a külföld a magyar pénzt jobban értékeli. Jobban értékeli, holott mi még a bonoolóasztal kése alatt vagyunk Neuillyben, illetőleg Parisban, amikor senki sem tudhatja még, hogy mennyire fogják ezt a szerencsétlen országot megcsonkítani és mennyire fogják gazdasági megélhetésének lehetőségeit tönkretenni ; jobban értékelik azért, mert van egy bizonyos érzék főleg a közgazdasági körökben. » Ez az érzék sugallja, azt hiszem, Európaszerte, hogy Magyarországot nem fogják ugy tönkretenni, hogy itt egy gazdasági hulla legyen KeletEurópa közepén, egy gazdasági hulla, amely megmételyezi ám a szomszédokat is. Értékelni tudják azt is, hogy Magyarország megcsonkítva, láncba verve, rabszolgává téve, még mindig egy egészséges nemzetnek az országa lesz, mig azok az országok, amelyek körülöttünk mesterségesen és tisztán az erőszak alapján keletkeznek, (Ugy van!) akármennyire tömik őket a mi erőinkből, elvett milliárdokkal, ezek az országok beteg országok lesznek. (Altalános helyeslés.) Tudják azt a történelemből is, hogy Magyarországot ép ugy kipusztít ották a törökök, tatárok és bizony nem kímélte annak idején az osztrák hóditási vágy sem, (Ugy van !) s mikor nem volt mása ennek a nemzetnek, mint a puszta föld, a két keze és az esze a magyarnak, mégis mindig még magasabbra tudott emelkedni. (Úgy van! Ugy van!) Ezt, a szegény embernek ezeket a kincseit most sem fogják tőlünk elvehetni ; ezekkel a kincsekkel fogjuk mi felépíteni azt a Magyarországot, amelyben nekünk hinnünk kell, (Ugy van! Ugy van!) amelyben mindannyian hiszünk is, és hitünk erőssége kisugárzik az egész világra. (Helyeslés és éljenzés.) Hiszen nem lehet azt kivánni, hogy majdnem ötéves háború után, a legrutabb, a legborzasztóbb, legerkölcstelenebb forradalmak után egypár hét vagy egypár hónap alatt egy nemzet, amely bilincsbe van ma is verve, amely vasgyürüvel van körülvéve, egyszerre közgazdaságilag tapraálljon és a tönkretett valutáját egyszerre ugy vigye oda a piacra, mint egy kitűnő valutát. (Ugy van !) Nem lehet azt várni egyes intézkedésektől sem, és sem a külföld, sem a szakemberek sem fogják azt mondani, hogy ez a javaslat, amelyet bátor voltam előterjeszteni, a valutánkat egyszerre meg fogja javitani. De igenis azt érezzük, hogy ez az első lépés volt, amely egyáltalában a rekonstrukciós munka felé vezeti a törvényhozást ; (Ugy van !) ez az első eset, amely mutatja azt, hogy végtelen komolysággal, szilárdsággal, nagy áldozatok árán is megtesszük az első lépést arra, hogy közgazdasági életünk vivőjét, a pénzrendszert, szanáljuk. (Ügy van ! Ugy van !) Néni lehet mondani, hogy ez a valuta javításának integráns része ; ez csak eltakarítása az első nagy akadályoknak. Az az óriási papirpénztömeg, amely ma ézt a megcsonkított Magyarországot nyomja, tulaj donképen miből következett ? Nagy vagyonokat, óriási tőkéket fogyasztottunk. el, amelyeknek helyébe papirpénzek, utalványok jöt. tek. Utalványok mire ? Egy jól megalapozott, arannyal fundált jegybanknál a bankjegyutalványok aranyra, tehát egy általánosan elismert árura szólnak. Annak a bankjegynek az értékét ilyenkor az adja meg elsősorban, hogy bárki vigye is a bankhoz, megkapja az árwt, az aranyat, amelynek a legfixebb értéket tulajdonit a közfelfogás világszerte. A fedezetlen bankjegyrendszernél van még mindig egy bizonyos fedezet és az a nemzetnek a munkaképessége, a termelőképessége, vagyis a hitel a nemzet gazdasági képességei iránt. Mikor azonban egy kormány háború közben kénytelen arra, hogy az elfogyasztott javaknak óriási tömegeit ilyen nem fedezett utalványokkal, bankjegyekkel pótolja, akkor következik be az inflációnak az a foka, amelyen már csak drasztikus eszközökkel lehet változtatni. Mert hiszen fogyasztottunk öt, majdnem hat esztendőn keresztül tőkét és ez alatt az idő alatt vajmi kevés uj tőke képződött. Már pedig a fedezetlen bankjegyben van valami csodálatos érzékenység. Ha azt nem fedezi — hogy ugy mondjam — bizonyos erkölcsi jogosultság, akkor bekövetkezik annak teljes elértéktelenedése. Ezt az erkölcsi jogosultságét pedig a bankjegynek csak az adja meg, hogyha minden bankjegy, amely a jegybankból kimegy, bizonyos termelő munkának az ellenértékeként megy ki a forgalomba. (Igaz ! Ugy van !) Nálunk azonban, sajnos, nem ez történt és nem is történhetett. Hiszen ebben az országban már másfél esztendeje alig dolgozott valaki. (Ugy van !) Sokat hallottunk beszélni munkáról és dolgozókról. Nos, munkálkodók és dolgozók alig voltak ebben az országban ; abból éltek azok, akik rendes körülmények közt a munkából éltek, hogy az állami és az egyes magánvállalatok a tőkéjükből, ismét papírpénzzel, eltartották őket, anélkül hogy ezzel szemben munkát igényelhettek, vagy kaptak volna. Be kellett tehát következnie, hogy a legmélyebbre sülyedjünk valutánk, papírpénzünk elértéktelenedése tekintetében. Az első lépés a kibontakozásra az kell hogy legyen, hogy a papírpénz gyártása megszűnjék ; (Helyeslés.) hogy a bankóprést most már lehetőleg ne vegyük igénybe. Ez a lépés csak azt éri el, hogy egyelőre stabilizáljuk a papírpénz tömegét, amelynek további szaporodása folyton csak elértéktelenitette volna a pénzünket. (Ugy van!) A stabilizálás után azonban még sok más következik. Valutát javitani alehirniai formulákkal nem lehet. A valutát javitani csak ugy lehet, ha ' az egész nemzet magába száll, komolyan megfogja a kalapácsot, megfogja az ekeszarvát, megfogja a tollat és mindenki munkálkodik és terme], (Igaz ! Ugy van!) mert akármennyire kaptunk volna, mondjuk, egy nagy aranykölcsont a külföldtől és ha ez aranykölesönnel meg is csináltuk volna most