Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. 247 Csakis e feltétellel járulok hozzá a törvényjavaslathoz. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző : Budaváry László í , Budaváry László : T. Nemzetgyűlés ! Hozzá akartam szólni a törvényjavaslat általános részének tárgyalásához, azonban az idő előrehaladott voltára való tekintettel nézeteimet majd a 2. §. tárgyalásánál fogom elmondani. Elnök : Henzer István ur nem kivan szólni ? Henzer István : Az idő előrehaladott voltára való tekintettel szintén majd csak a részleteknél fogok felszólalni. Elnök : Kivan még valaki szólni ? Miután senki sem kivan szólni, az általános vitát bezárom. Az ülést öt percre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. A pénzügyminister ur kivan, szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister: Igen tisztelt Nemzetgyűlés ! (Halljuk ! Halljuk !) kzoknak a törvényjavaslatoknak a sorából, amelyek szükségesek lesznek ahhoz, hogy az ország péxizügyeit valahogyan mielőbb rendezzük, először kellett benyújtanom az Osztrák-Magyar Bank bankjegyeinek felülbélyegzésére vonatkozó törvényjavaslatot. Méltóztassék elhinni, nem szívesen tettem, mert hiszen épen olyan javaslattal kellett kezdenem a törvényhozás működésének meginditását pénzügyi téren, amely javaslat — ki kell mondanom — nemcsak hogy népszerűtlen lehet, és erre ok is van, hanem már magában véve is sok igazságtalanságot kell hogy magában foglaljon. Ez meglehetősen brutális, primitiv eszköz, amelyet azonban az indokol és egyedül az indokolhat, hogy elkerülni lehetetlen volt. A törvényjavaslat tulajdonképeni célja, mint az előadó ur is rámutatott, kétféle : az OsztrákMagyar Bank bankjegyeinek a lebélyegzése és egy kényszerkölcsön-müvelet. A békeszerződések . készitői, sajnos, ugy látszik, nem közgazdászok voltak, hanem politikai szempontokból csinálták meg a békeszerződések közgazdasági tervezetét is. Ez a békeszerződés-tervezetek száz és száz paragrafusának legtöbbjén meglátszik. Ebben a korszakban, mikor oly sokat beszéltek a népek egymás iránti szeretetéről és kibéküléséről, a békeszerződésekben épen az ellenkező érzelmek jutottak kifejezésre, igy főleg a gazdasági paragrafusokban is. Nem az a törekvés akart ott érvém^esülni, hogy hogyan lehet a legyőzött, tönkretett ellenséget ismét talpraállitani, hogy a nemzetek társaságában egy életképes, egészséges és tisztességes egyedet létesítsenek, hanem a zsákmányolás volt a cél, a legyőzöttnek tönkretétele, még pedig aggályos módon, ügyelve, nehogy még egy kis életerő maradjon benne. (Igaz ! Ügy van ! a haloldalon.) Ez vezette azokat, akik a tervezeteket csinálták és azaz elfogultság, amely ebből folyt, talán semmin sem látszik meg annyira, mint azokon a paragrafusokon, amelyek az Osztrák-Magyar Bankra vonatkoznak. Szinte ugy látszik, hogy azok, akik ezeket a tételeket tévézték, nem is ismerték sem az Osztrák-Magyar Banknak az igazi szervezetét, sem annak igen komplikált funkcióját. Itt szétszaggattak egy összefüggő gazdasági területet tekintet nélkül a gazdasági feltételekre (ügy van ! Ugy van!), csak a hóditási vágyból, az eltiprási vágyból kifolyólag (ügy van ! Egy hang balfelől : Stratégiai szempontból !), szétszakítottak egy pénzrendszert, amely több mint egy századon át egységesen fejlődött. Mindenki gondolhatta volna, hogy ilyen könn}^elmü és brutális lépéssel mily óriási zavarokat fognak előidézni. Ezek a zavarok be is következtek. Az Osztrák-Magyar Bankra vonatkozó egész békeszerződési feltétel olyan volt, melyet máinem is lehetett betartani, hiszen az Oszták-Magyar Banknak az osztrák békeszerződés szerint már nem is kellene működnie. De nem lehetséges, hogy ne működjék, mert hiszen lehetetlen megszüntetni egy jegybankot addig, amig nem lehet gondoskodni valami másról, amivel azt helyettesitjük. Ezzel ők nem törődtek. Ebből kifolyólag merült fel azután az a probléma, hogy az egységes pénzrendszernek megfelelő bankjegyforgalmat hogyan lehet széttagolni és akkor kitalálták a felülbélyegzés metódusát. Ez a metódus a legnagyobb igazságtalanságokra kellett hogy vezessen, először azért, mert egyidőben nem lehetett megcsinálni mindenütt, másrészről pedig azért, mert annak következte ben, hogy a különböző államokban különböző időkben bélyegeztek felül, egészen összezavarták az Osztrák-Magyar Bank jegyeinek forgalmát és már ebből keletkezett az a nagy üzérkedés, amely Kelet-Európában monumentális méreteket öltött. Lehet vitatkoznia afölött, hogy mi lett volna a magyar államnak érdeke : régebben felülbélyegezni, vagy későbben felülbélyegezni. Ez meddő, inkább teoretikus vita. Azonban eljött az időpont, amikor a felülbélyegzést meg kellett csinálni, még pedig elsősorban azért, hogy különválasszuk a magyar pénzt az osztrák-magyar pénzből megmaradt u. n. lebélyegzetlen bankjegyektől. Ezt a különválasztást sokan ellenezték, mert azt mondták és hitték, hogy ki fog derülni, hogy a magyar pénzt kevésbé fogják értékelni a külföldön, mint a lebélyegzetlen osztrák-magyar bankjegyet. Megerősítette talán ezt a felfogást az üzérek működése, akik, mint tudjuk, a lebélyegzetlen ezresekből, szinte azt lehet mandani, fétist csináltak mindenféle más pénzzel szemben és egészen bámulatos üzleteket tudtak vele kötni. Nekem meggyőződésem, hogy a magyar pénz szétválasztása minden egyéb pénztől a magyar pénznek csak előnyére válhatik. Hiszen egy kis indicium rámutat arra, hogy igazam volt. Amint megkezdtük a felülbélyegzést, Zürichben a magyar pénz árfolyama, vagy amint most szaksze-