Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

246 A 'Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. hajtása jelenik meg a szociális gondolatnak és azért látjuk, hogy a legelmaradottabb szociális államokban, mint pl. Oroszországban, tudott az hatalomra szert tenni. És mi sem voltunk valami erősen szociálisak. Elnök : Kérem a t. képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Most nem a szocializmusról, hanem a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatról van szó. (Igaz! ügy van!) Giesswein Sándor: Én az előttem szólók szavaihoz fűztem ezeket a gondolataimat. Hiszen épen Ernst Sándor és Vass József képviselőtársaim ugyanezeket a témákat fejtegették ; én csak mintegy kiegészitésül az ő szavaikhoz kivánok néhány gondolatot röviden kifejteni s nem is akarok soká beszélni. Ezért kérem a t. Nemzetgyűlést, méltóztassék megengedni azt, hogy az előttem szólók ideáihoz, eszméihez néhány szót hozzászóljak, Elnök : Teljesen ugy van, ahogy a t. képviselő ur mondja. De méltóztassék tekintetbe venni azt, hogy Vass József képviselő ur első izben szólt a Nemzetgyűlésben és régi tradició, hogy a legmeszszebbmenő elnézés van helyén az első izben való felszólalásoknál. Ha azonban a t. képviselő ur el akar térni a tárgytól, akkor hivatkozzék a házszabályok 207. §-ára és kérje meg"a Nemzetgyűlést, hogy adja meg erre az engedélyt. Én csak azért voltam bátor figyelmeztetni, hogy ne hagyjuk el a vita rendes medrét, mert talán valamennyiünknek érdeke, hogy ez a törvényjavaslat minél hamarább tető alá jusson. (Általános helyeslés.) Ha a t. képviselő ur ragaszkodik kérelméhez, akkor méltóztassék a házszabályok 207. §-ára hivatkozni. Ha a Nemzetgyűlés az engedélyt megadja, nekem természetesen semmi ellenvetésem nem lehet. (Helyeslés.) Kivánja-e a képviselő ur ezt a kérést a ház elé terjeszteni ? Giesswein Sándor : Kérem a t. Nemzetgyűlést, hogy ezt a témát, vagyis az előttem szóló fejtegetéseit néhány gondolattal csak röviden kiegészíthessem, tekintettel arra is, hogy bár én már tizenöt éve tagja vagyok a Háznak, de ebben a Nemzetgyűlésben mégis ma beszélek először. (Elénk derültség.) Elnök : Azt hiszem, kimondhatom, hogy a Nemzetgyűlés a képviselő ur kérését teljesiti. (Helyeslés. Halljuk ! Halljuk !) Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Midőn mi szociálizálódásról beszélünk, ez által nem akarjuk a fennálló társadalmi rend felforgatását, hanem kifejlődését és egyensúlyozását. Nem oszthatom teljesen azt, amit Ernst képviselőtársam épen a tőkére vonatkozólag emiitett, mert igenis a szociális irányzat kivánja a kapitalisztikus rendszer ellen a küzdelmet, de nem magát a kapitálist támadja. Az teljesen igaz, hogy a tőke bizonyos vonzóerővel, attrakcióval bir, hogy amint azt Marx megállapiotta, a nagytőke oly vonzóerővel bir. hogy a kistőkéket mind magához kivánja vonni. Azonban ez egy centripetális erő és a centripetális erő ellensúlyozására szükség van a évi március hó 26-án, pénteken. centrifugális erőre, valamint ha a nagy mindenségben csak a centripetális erő működnék, — amire különben szükség van — akkor az összes égitestek a napba mind összeolvadnának a mi planetáris rendszerünkben. Ezzel szemben van igenis a centrifugális erő és ez által jön létre a dolgoknak egyensúlya. Hogyha nem volna centripetális, hanem csak centrifugális erő, akkor a földünk és a többi bolygók elvesznének a világűrben és akkor mi már valahol a Neptun keretébe kerültünk volna és földünk teljesen megdermedt volna. Tehát egyensúlyozásra van szükség. Az a fődolog, hogy mi a szociális és állami életbe behozzuk az erők egyensúlyozását. Azért hozom ezt fel, mert ez a téma itt már előkerült. Az összes kormányzat terén kell e szociális egyensúlyozásnak tért nyernie, mert konstatálni akarom, hogy szomorúan tapasztalom azt, hogy a társadalmi szolidaritás sohasem állott oly gyönge lábon nálunk, mint jelenleg. Azt látjuk, hogy az osztályharc befészkelte magát minden téren. Nemcsak a munkásságnál van meg, de azt látom, hogy a társadalmi szociális széttagolás belement már falunk életébe, hol éles ellentét van a gazdák közt és a napszá mos és zsellér közt. Ha ez tovább menne, a legnagyobb baj lenne nemzetünkre nézve. » Ezt az egyensúlyozást, ezt a társadalmi szolidaritás t kell tehát megtalálni. Ez legyen a nevelésnek is főproblémája, mert csak igy fogjuk megtartani a nemzeti egységet. Ez a mostani meggyengült társadalmi és nemzeti körülményeink mellett az egyedüli lehetne, amely bennünket megerősíthet. Ez a szolidaritás nyer]

en kifejezést nevezetesen e törvényjavaslatban is, mert ha egyforma mértékkel mérem a gazdag kapitalistát és azt, aki a úgyszólván napibéréből él, aki feléli azt, amit keres, akkor én szociális igazságtalanságot követek el. Amit az egyik a milliókból könnyen nélkülözhet, azt a másik, ha százakról van szó, elviselhetetlen teherként érzi. Ha most az a hivatalnok, az a munkás, aki összekupoxgatta a filléreit, hogy egy pár cipőt vásárolhasson, most abba a helyzetbe jut, hogy kékpénzét elveszik a és felét kényszerkölcsön képen ott fogják, mezi ti áb járhat. (Mozr gás.) Azért okvetlenül szükséges, hogy e törvényjavaslat, amely elismerem, hogy nemzeti financiális állapotunk szempontjából egyrészt szükséges, nyerjen oly szociális amendement-t, oly szociális kiigazitást, hogy senkit az ő erején tul ne terheljen, hogy a kisexisztenciák megélhetését lehetővé tegye, hogy azokat ne fossza meg attól, amiie nékik okvetlenül szükségük van. Nem akarom a törvényjavaslat tárgyalását tovább elhúzni, csak röviden akartam rámutatni a szempontokra, amelyeknek kell hogy bennünket vezessenek minden törvény mérlegelésénél és azéit a kormánynak és nevezetesen a t. pénzügymimster ur figyelmét arra irányitom, hogy ezúttal is javitásokkal rendeletileg távolitson el minden dolgot, amely sértené, lehetetlenné tenné a kisexisztenciák életfentartását,