Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi március hó 26-án, pénteken. 245 Ennek a rendeletnek a súlyát, sajnos, egy osztálybeli ember érezte leginkább. Tudjuk nagyon jól, hogy a kereskedővilág nem igen érezte azt meg, mert a rendelet leginkább a földmivesosztályt sújtja, (ügy van ! Ugy van! a jobboldalon.) Félek tőle, hogy ha ezekre nem jön valami egészen szigorú intézkedés, mezőgazdaságunkat újból katasztrófa fogja érni, mert ha az a mezőgazdasággal foglalkozó munkás látja, hogy a neki okvetlenül szükséges gazdasági felszerelési tárgyakat és ruhanemüeket nem tudja beszerezni, nemcsak hogy elmegy a kedve a többtermeléstől, hanem rátér arra, hogy csakis annyit termeljen, amennyire magának van szüksége. Ha végignézünk a falukon, sajnos, szomorú eseteket tapasztalunk. Csak példaképen emlitek fel egyet. Választókerületem egyik községében száz tanköteles iskolásgyermek van és ezek közül csak hatvan jár iskolába. A tanitó megcsinálta a szokásos bejegyzést s jelentést tett az elsőfokú hatóságnak, a községi elöljáróságnak, mely sorba be hivja és kérdőre vonja az illető szülőket, hogy miért nem járnak iskolába a gyermekek. A szülők pedig őszinte szivvel kijelentik, hogy tessék az iránt intézkedni, hogy lábbelit, ruházatot kapjanak, akkor nagyon szívesen járatjuk őket az iskolába. Es hány ilyen eset van még ! Szabó István (sokorópátkai) kisgazdaügyi minister : Soha annyi mezítlábas gyermek nem volt a faluban ! Letenyei Pál : Sok ilyen dolgot sorolhatnék fel, de nem akarom hosszura nyújtani beszédemet. Amikor március 8-án kiadatott a pénz felülbélyegzésére vonatkozó rendelet, a falusi nép abban a hiszemben adta be pénzét, hogy az árak is le fognak szállani valamennyire, de eddig ezt még nem tapasztaltuk, (Felkiáltások : Emelkedtek !), sőt azt látjuk, hogy azok emelkednek. Hova jutunk ilyen körülmények között ? Mint már az előbb is emiitettem, oda, hogy a mezőgazdasággal foglalkozónak elmegy a kedve attól, hogy többet termeljen, hanem kizárólag csak annak termelésére fog szorítkozni, amire magának van szüksége. Egyébiránt a javaslatot a részletes tárgyalás .alapjául elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kontra Aladár jegyző : Giesswein Sándor ! Giesswein Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassék megengedni, hogy a törvényjavaslathoz szbciá

lis szempontból néhány szóval én is hozzászóljak, örülök annak, hogy ezt a szót, »szociális«, az ujabb időben és különösen e vita folyamán is többször hangoztatták a t. Nemzetgyűlés előtt ; örülök neki, mert én, mint a jövő politikáján* itt már egy évtized előtt hangoztattam, hogy szociális politika hak kell előtérben lenni és azért én előszeretettel ragaszkodtam a »keresztényszcciá

lis« névhez azzal a meggyőződéssel, hogy ebben egyszersmind benne van az igazi nemzeti érzés is, mert csak az igazán nemzeti tud szociális lenni és igazán szociális csak az, aki nemzeti, sőt az egyik feltételezi a másikat. Ezért örömömnek adok kifejezést t. Nemzetgyűlés, hogy ezt most ismételten hangoztatták a t. Házban. Hangoztatta pl. Ernst Sáador t. képviselőtársam azzal a hozzáadással, hogy sajnálkozásának adott kifejezést, hogy itt a Nemzetgyűlésben nem lát magával szembej, szociáldemokrata képviselőket. Hát én sem ijednék meg tőlük. En azt mondom, hogy akit a választók a tiszta választásnál bizalmukkal megtisztelnek, annak itt helye van. (ügy van ! ügy van I) De azért regisztrálom ezt különös örömmel, mert bizonyos oldalról és pedig arról az oldalról, amellyel épen Ernst t. képviselőtársam szoros összeköttetésben van, rossz néven vették tőlem, hogy én szociáldemokratákkal tárgyaltam. Én nem akaTok itt szemrehányást tenni senkinek sem, sőt örülök azoknak a szép szavaknak, amelyek az imént Vass József t. képviselőtársam részéről itt elhangzottak. Teljesen aláírom azokat és a feledés leplét boritom arra, ami velem szemben történt. Nem teszek szemrehányást, csak azt mondom : a jövőbén ne kicsinyeljük le egymást, mert erre nekünk nincs szükségünk. Ha valamikor, épen ebben az időben van nekünk, magyaroknak, szükségünk aira, hogy a külföld előtt becsületünk legyen ; de a külföld előtt csak akkor lesz becsületünk, ha egymást is meg tudjuk becsülni, (ügy van ! jobb jelöl.) T. Nemzetgyűlés ! A jelen törvényjavaslattól azt kivánom, hogy ez is a szociális követelményeknek tegyen eleget, hogy ne hozzom senkire sem érezhető igazságtalanságot. Tudjuk, hogy a haza veszélyben van. Mi azzal az öntudattal járulunk hozzá akár nyíltan, akár hallgatagon ehhez a, törvényjavaslathoz, hogy, ugy véljük, a haza sorsán, annak megromlott financiális bajain segíted kell. De legyen biztosságunk arra néwe, hogy ezáltal segítve lesz és legyen biztosságunk az iránt is, hogy ezáltal a lakosság egyik iészére nem fog olyan teher háramlani, amely a megélhetését úgyszólván lehetetlenné teszi, mert ebben áll az, hogy a törve ^hozásnak, valamint az állami gondolkozásnak szociálisnak kell lennie. Azért van valami, ami most ennek a javaslatnak a tárgyalásánál mint hiány mutatkozik előttünl. Mert nézetem szerint nem lehet egy szociális bajt csak ugy kiragadni a többi közül. Most mutatkozik meg leginkább az, hogy a szociális gondolkozásnak át kell hatni az egész állami, az egész társadalmi életet. Hacsak az egyik helyen nyulunk valamilyen szociális reformhoz, ha nincs meg annak az ellensúlyozása a másik oldalon, akkor megbillen a társadalmi, a szociális egyensúly és épen ez a legnagyobb baj. (Az elnöki széket Rakovszky István foglalja el.) Ne féljünk. Sokan előhozzák azt, hogy ha mi mindenben elkezdünk szocializálódni, nem vezet-e ez a kommunizmusra. Ellenkezőleg, a kommunizmus ott tudja a fejét felütni, ahol nincs meg a kellő szociális gondolkodás, (Ugy van/ jojbbfélól.) ahol vannak bizonyos, mindenféle szociális törekvést visszafojtó erők, ott azután egy vad.