Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. invázió elmulta után ? Az akkor alakult kormány nem mert, nem tudott cselekedni, mert azt mondta, hogy nincs a háta mögött hatalom, erő. Most pedig, midőn alkotmányos kormányunk van, nem merünk cselekedni, nem merjük a kegyetlen kezet mutatni, azért, mert jogállamban vagyunk. Az a helyzet, amelyben vagyunk, amelybe a pénzhamisítók, a nemzetrontók salakos eleme rántotta bele az országot, felment bennünket attól, hogy a piszkot, a szemetet a jogállamok kanalával tisztogassuk. Itt megfelelő eszközökről kell gondoskodni. (Helyeslés.) Elmegyek a deresig, a. vagyonelkobzásig, az akasztásig, (Élénk helyeslés és taps a középen.) és pedig nemcsak ennek a törvényjavaslatnak a keretében, hadd lássák azok, akik Magyarországot oda vitték, ahol ma van, ós akik még tovább is akarják űzni spekulációikat, hogy itt vége van a tréfának ! (Élénk helyeslés.) Milyenek az állapotaink ? Rend sehol nincs. Ráillik az egész országra Arany Jánosnak Deák Ferencre vonatkozó verse : »Deák Ferenc, megélünk mi kend nélkül, akarjuk a szabadságot rend nélkül.« Ebben az országban rendnek kell lenni ! Ennek a nemzetnek meg kell suhogtatnia a vasvesszőt, (Ugy van ! Ugy van !) irgalom és kímélet nélkül mindenfelé. Miért küldött bennünkel a nemzet a Nemzetgyűlésbe ? Azért, hogy az erőt, a hatalmat kölcsönözzük a kormánynak, de nem azért, hogy a kormány ebben gyönyörködjék, vagy parádézzon, hanem hogy éljen vele ! (Élénk helyeslés.) Éljen vele azonnal és ha az ezzel való élés kisugárzik bizonyos időre, akkor majd tartózkodni fognak egyes elemek, egyes irányzatok a további romboló munkától. (Ugy van ! Ugy van !) Még csak a deresre vonatkozólag szeretnék egy fél percet igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk !) Hogy mi az a deres, azt egy alföldi városban láttuk a román bevonulás után. Szegény véreink ugy fogadták a románokat, mint megszabaditó, felmentő csapatokat. A bevonulásuk utáni napon egy rendelet jelent meg, mely nem tartalmaz sokat, udvarias a hangja és azt mondja, hogy a román katonai parancsnokság elvárja a lakosságtól, hogy mindenki saját háza előtt a gyalogjárót, s a kocsijáró közepéig az utat elgerebíyézi, felsepri, a gyepes részt pedig felmetszi ; aki pedig ezt meg nem teszi, huszonöt botot kap. Tudjuk, hogy az öt esztendős háború után, a Károlyi-forradalom, meg az utána következett vörös uralom alatt az emberekben kissé meglazult a rend iránti érzék, megszűnt az engedelmesség szokása ; (Ugy van ! ügy van!) a magyar embernek egyébként sem volt ahhoz nagy természete, hogy az utca közepéig elmenjen a tisztogatással, (Derültség.) mégis az történt, hogy tizezer seprű és gereblye jött mozmásba és %y kipucolódott a város két óra alatt, hogy ha a király őfelsége jött volna oda a boldogult időkben, akkor sem nézhetett volna ki különben. Vallom, hogy ha a deres bejön ebbe a tör-, vénybe, az meg fogja tenni a maga hatását. (Igazi Ugy van !) évi március hó 26-án, pénteken. 239 A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés.) Elnök : Szólásra ki következik ? Kontra Aladár jegyző : Vass József ! Vass József: T. Nemzetgyűlés! Tisztelettel van szerencsém mindenekelőtt bejelenteni, hogy a javaslatot általánosságban elfogadom, annyival is inkább, mert hiszen ez a második bátor kilépés a kommün leverése óta pénzügyeink terén. Igaz, hogy kényszer szülte, de hiszen a kényszerűség mit sem von le bátor mivoltából és értékéből, amennyiben a legtöbb bátorság ugy is a kényszerűség pillanatából ered, mint pszichológiai szükségesség. Méltóztassanak azonban megengedni, hogy néhány megjegyzést fűzzek hozzá a törvényjavaslat általános tárgyalásához. (Halljuk ! Halljuk I) Az első az, hogy érdekes ennek a rendeletnek a népben való, mondjuk, lélektani elhelyeződését vizsgálni. Ez a lélektani elhelyeződés, értem t. i. azt, hogyan fogadta a nép magát a rendeletet, meglehetős nagy egyenetlenségeket mutat. Ami megelőzte a magyar nép lelkében a rendelet kibocsátását, az bizonyos szorongás, bizonyos félelem volt. Ez a félelem eligazitatlan maradt, azért, mert az ismeretlentől kellett félni. Nagyon sok helyen elégedetlenség fogadta magát a rendeletet. És ha megvizsgáljuk, mik a rugói, az okozói ennek az elégedetlenségnek, azt találjuk, hogy legnagyobb mértékben az értetlenség ennek a lélektani tünetnek az oka. Ebben a lélektani zavarosban azután egészen nyugodtan halásztak a gyors haszonnak emberei. (Ugy van ! a baloldalon.) En a törvényjavaslat kibocsátását megelőzően rendkivül szükségesnek tartottam volna az arányos és a népnek szélesebb rétegeire kiterjedő felvilágositó propagandát. Népünknek nincsenek tiszta, határozott fogalmai, különösen a pénzügy terén nincsenek. Nem tudja jóformán, mi a bankjegy, minő szerepe van a bankjegynek, sőt magának az államnak a fogalma is meglehetősen zavaros a nép felfogásában. És igy, ha meg tudjuk is mondani ennek az okát, hogy t. i. az elemi iskolai oktatás tervszerű hiányai mutatkoznak itt is, mindenesetre jó lett volna figyelembe venni ezt a lélektani állapotot, hogy azután a rendelet kibocsátása ne okozzon ilyen meglepetésszerű helyzetet, ne legyen a rendelet annyira ismeretlen és annyira érthetetlen, hanem a nép lelke, mintegy előkészítve és előre beigazitva a felülbélyezgés, valamint a kényszer kölcsön tenyere is, készen várta volna már a rendeletet, így mindenesetre sokkal több nyugalommal, sokkal több készséggel és — ami a fő — sokkal több hazafias érzéssel fogadta volna magát a tényt. (ügy van! a baloldalon.) Én tudom azt, hogy az igen t. pénzügyminister urnák szüksége van bizonyosfoku titkolódzásra. Végre is ilyen pénzügyi operációt nem lehet nyilt kártyákkal végigjátszani. Ez egészen természetes. De amikor helyeslem a titkolódzásnak bizonyos mértékét, nem tudom egészen helyeselni az elzárkózásnak azt a mértékét, amely érvényesült a nép