Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

240 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920.: évi március hő 26-án, pénteken. felé és amely, ugy látszik, nem tudott teljesen érvényesülni bizonyos érdekcsoportok felé, (Igaz! Ugy van ! a baloldalon.) mert vannak érdekcsoportok, amelyek a kezeim között levő adatok szerint már március 10-én nemcsak tudták előre, (Ugy van ! Ugy van !) hanem valósággal az érdekkörzetüket értesítették, hogy bizonyos igen szűk határidőn belül iparkodjanak az affiliait intézeteik megszabadulni a trezorjaikban fekvő kék bankjegyektől és hogy kék bankjegyek alakjában többé befizetést ne fogadjanak el a meghatározott rövid határidőn belül. Meskó Zoltán : A kisgazdákat meg beugratták ! Vass József : Egy példát vagyok bátor íelhozni arra, hogy az a titkolódzás a nép íelé mily nehézségeket okozott annak a jóakaratú munkának, amely felvilágosítani és előkészíteni próbálta a népet. Én szerkesztője vagyok egy kis, a nép körében és pedig különösen az agrár-rétegeknél meglehetősen elterjedt népújságnak. Február 8-án írtam egy cikket, amelyben próbáltam a népet előre beigazitani arra, hogy kell jönni valami pénzügyi operációnak a mi szerencsétlen pénzügyi helyzetünkben ; elmagyaráztam a cikkben, hogy mi különbség van devalváció, a lebélyegzés és felülbélyegzés között és azonkívül megírtam azt is a saját iniciativámból, hogy feltétlenül el kell következnie egy kényszerkölcsönnek. Sőt azzal a taktikával éltem, hogy mintegy felülkerekedtem az ügyön és a pártom nevében követelni próbáltam a pénzügyministertől ázt, hogy minél előbb végeztesse el a felülbélyegzést és minél előbb bocsássa ki a rendeletet a kényszerkölcsön megejtése tárgyában. Természetes, hogy a cenzúra megakasztani igyekezett a cikket. Annyi figyelem azonban volt a cenzúra valamelyik közegében, hogy telefonon beszólt hozzám és jelentette, hogy a pénzügyminister ur rendelete értelmében a cikknek megjelennie nem szabad. Csak nagynehezen sikerült erős sarokraállással, sok magyarázkodással a cenzúra különböző tortáin és retortáin keresztül, valóságos felviláogositó oktatás tartásával kieszközölnöm azt a kegyes engedélyt, hogy ez a cikk megjelenhessék és elérhesse. azt a hatást, amit tényleg elért, hogy t. i. ennek az újságnak kiterjedt olvasóközönsége a hozzám érkezett száz és száz levél tanúbizonysága szerint nagy nyugalommal, megértéssel fogadta ezt az egész pénzügyi operációt, a felülbélyegzést és a vele kapcsolatos szükségkölcsönt. A tény az volt, és ezt különösen szeretném a mélyen tisztelt pénzügyminister ur figyelmébe ajánlani, hogy indult ugyan propaganda a felülbélyegzéssel és a kényszerkölcsönnel kapcsolatban, ezt a propagandát azonban, mivel nem a pénzügyiminister ur csinálta és nem mi csináltuk, megcsinálták mások, (Ugy van ! Ugy van ! balfelöl.) megcsinálták olyan értelemben és irányban, sőt csinálják még most is, amely értelmek és irányok teljesen ellenkeznek ugy az országnak, mint a népnek érdekeivel. (Ugy van! Ugy van!) En nagy tisztelettel kérem a pénzügyminister urat, tekintettel különösen arra is, hogy a lebélyegzésnek és a kényszerkölcsön eszközlésének határideje tegnap megjelent rendeletével kitolatott, ha jól tudom április 8-ára, (Ugy van!) hogy méltóztassék talán még most, rögtönösen utat és módot találni arra, hogy valami felvilágosító propaganda induljon különösen a nép között. A városi lakosságnál talán nem annyira szükséges ez és amennyiben szükséges, könnyebb elvégezni, mert hiszen itt több betűt fogyasztanak és olvasnak, ellenben különösen az agrárrétegeknél gyorsan, plakátokkal, röplapokkal, rövidrefogott és rendkívül világos röpiratokkal, azonkívül pedig népfelvilágositó propagandaelőadásokkal talán még lehetne valamit csinálni. A második megjegyzés, t. Ház, amit szeretnék hozzákapcsolni ehhez a javaslathoz, körülbelül abban foglalható össze, hogy a jogelméletben azt szokták mondani : summum jus ; summa injuria. Hogyha a jog bizonyos haj szálpontossággal és saját szintjének legmagasabb vonalán kérlelhetetlenül érvényesíttetik, akkor egészen bizonyos, hogy valami jogtalanság beléje csúszik. Annyira igazságos ez a kényszerkölcsön, hogy épen a túlságos igazságosságánál fogva igazságtalan. Ez paradox állítás, ellenben rögtön meglátjuk az igazságát. T. i. a kicsitől a kicsit akarja elvenni, a nagytól a nagyot akkor, amikor kimondja, hogy a forgalomban lévő kék bankjegyekből 50%-ot mint kényszerkölcsönt elvesz és helyette kamatozó értékpapírt ad. Ez az a summum jus, amely végrehaj tátik a közgazdasági élet, illetve bankjegyforgalomnak egész vonalán. De ugyanitt van a summa injuria is, amelyre már bátor voltam felhívni a pénzügyminister ur nagyrabecsült figyelmét,, hogy t. i. valami injuria, valami ig gtalanság rejtekezik abban a tényben, hogy a szegény asszony két fillérjéből is el kell venni az egyet, amikor százezerből, vagy a millióból elveszik az ötvenezret, vagy az ötszázezret. Itt van ez a summa injuria, mert hiszen az az egy fillér, mondjuk 500, 200, 50 korona, szóval az a kispénz a kispénzből kivéve talán katasztrófát jelent annak a kis exisztenciának, de a nagy pénzből a nagy pénzt kivéve —• ugy látszik, vagy ugy gondolom, — nem jelent még sem oly túlságosan nagy megerőltetést. (Igaz ! Ugy van !) Én tehát mély tisztelettel azt kérném a pénzügyminister úrtól, hogy amit nem lehetett előzőleg — belátom — beletenni a javaslatba, nehogy különböző visszaéléseknek ajtók nyittassanak, legyen oly kegyes és tegye rekonszideráció tárgyává az ezen Ház több oldaláról és több helyről felhangzott azt az óhajtást, hogy vájjon nem lehetne-e valamiféle kategóriát felállítani, vagy talán nem is azt — hiszen az életet sohasem lehet kategóriákba belegyömöszölni — nem lehetne-e valami mérséklését, vagy dotációját találni a summum jus mellett mutatkozó summa injuriának abban a formában, hogy indokolt esetekben, talán bizonyos társadalmi, illetőleg bizonyos gazdaságilag