Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-18

238 A Nemzetgyűlés 18. ülése 1920. évi már cms hó 26-án, pénteken. Azonban nemcsak a visszavándorlók pénzéről lehet itt szó, hanem azokról az összegekről is, amelyed Amerikában jelenleg magyar véreink kezében vannak. Tudjuk, hogy a magyar milyen szorgalmas munkás és hogy Amerikában a munkabérek nagyon emelkedtek a háborús konjunktúra folytán, tehát a mi valutánk szerint irtózatos nagy összegű pénznek kell az amerikai magyarok kezén lenni. Hogy milyen összegre tehető ez, persze most meg nem határozható, de hogy csak fogalmat alkothassunk, bátorkodom megemlíteni azt, hogy Amerikában az amerikai hadikölcsönből a magyar állampolgárok 270 millió dollár értéket jegyeztek, ami a mi mostani valutánk szerint több mint hét milliárd. Hogy pedig milyen jó ez az amerikai hadikölcsön, hogy talán még a dollárnál is jobb, bizonyítja az, hogy mig a dollárért csak az illető bankcsoportok felelnek, ezekért az amerikai hadikölcsönökért az Egyesült-Államok összes államai elvállalták a felelősséget és garanciát vállaltak arra, hogy ők ezt a határidő lejártakor aranyban fogják kifizetni. A feladat az, hogy nemcsak az amerikai dollárokat, Tianem ezeket a hadikölcsönkötvényeket is megszerezzük és ezekkel is a leendő magyar nemzeti bankot alapozzuk meg. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) A mód nem az, hogy sors*kra bizzuk ezeket a magyarokat, hogy a zsidó bankok expoziturái kihasználhassák őket, hanem az, hogy bizalmat ébresztve, az altruista bankokból alakult szindikátus emberei ezeket az értékeket tudhassák megszerezni. (Helyeslés a baloldalon.) Tisztában vagyok azzal, hogy nekünk nincs annyi pénzünk, hogy pénzügyi manipulációkkal tudjuk megszerezni ezt a rengeteg összeget, tisztában vagyok azzal, hogy az a szegény amerikai testvérünk sokkal okosabb és felvilágosodottabb, mintsem hogy a mi rossz valutánkért az ő jó dollárjait és jó értékpapirjait eladja. Ezért meg kell a módot találnunk arra, hogy mi ezt a dollárt és ezt az értékpapírt mégis tisztességes utón, anélkül, hogy amerikai polgártársainkat, véreinket be akarnók csapni, megszerezhessük. Azt is tudom, hogy az amerikai polgár, amidőn bevándorol, a dollárjaiból csak 100—200-at vált be, vagyis csak egy részét használja fel arra, hogy magyar pénzre, illetve az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott pénzjegyre átváltsa, de a mód mégis megvan arra, hogy mi már az Amerikában lévő dollárokat és értékpapírokat is megszerezhessük. Tudjuk, hogy a kivándorlók 90%-a azért megy ki, hogy pénzt szerezzen, azért teszi ki magát annak a rettenetes hosszú tengeri útnak s a sok szenvedésnek, azért küzd éjjel-nappal, azért fáradozik Amerikában emberfeletti erővel, hogy pénzt szerezhessen és hogy ezen a pénzen itthon földet vehessen, (ügy van! ügy van!) A föld szeretete az az őserő, amely a magyart ezer esztendeig ennek a hazának az urává tette, ez az az őserő, amely a kezünkbe adja azt a módot, ahogyan ezt a kérdést megoldhatjuk. Javos Antal : Nem kell a zsidóknak árendába adni ! Fangler Béla : Ha látja az Amerikában lévő polgártársunk, hogy a magyar állam támogatja azt a törekvését, hogy földet szerezhessen és ha látja azt, hogy vágyai netovábbjának elérésében, a földszerzésben segitő kezet nyújt neki a magyar állam, akkor dollárait és hadikölcsöneit is a magyar állam rendelkezésére fogja bocsátani. Egyetlenegy mód van arra, hogy ezt megtehessük : ha állami Ígérvényeket adunk már ott Amerikában azoknak, akiknek dollárjaik és amerikai értékpapírjaik vannak, állami Ígérvényeket arra, hogy amint az országba bejönnek, ezen állami ígérvények ellenében a földet, amit akarnak, meg fogják kapni. (Élénk helyeslés.) És ha erre garancia nemcsak az altruista bankoknak szindikátusa, amelynek kiküldését feltétlenül szükségesnek tartom, hanem garancia a keresztény kurzusnak is, akkor az az amerikai polgár hinni fog nekünk és akkor az amerikai dollárt és értékpapírt a keresztény bankok expoziturájának rendelkezésére fogja bocsátani. (ügy van ! ügy van !) Bátor leszek a t. pénzügyminister urnák ebbeli intézkedését majd később figyelemmel kisérni és bátor vagyok a t. pénzügyminister ur hazafias lelkületére és hazafias érzésére appellálva ezt a módot is figyelmébe ajánlani. (Helyeslés a baloldalon.) A törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Helyeslés és taps a baloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Elnök : Szólásra következik ? Kontra Aladár jegyző: Magyar Kázmér! Magyar Kázmér : T. Nemzetgyűlés ! A törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául célszerűségi szempontból elfogadom. Elfogadom, mert szükségesnek és eredményt Ígérőnek mutatkozik és elfogadom annak dacára, hogy vérvesztést jelent a polgárságnál bizonyos fokig és annak dacára, hogy érvágásnak látszik. De el kell fogadnia ezt a magyarnak, aki a hazáját szereti, aki hazafiasán tud gondolkodni, aki nem nemzetközi s aki tudja, hogy mi a haza iránti kötelessége. Érvágás, vérvesztés ez, de az elvesztett vér államunknak, országunknak vérkeringésébe jut vissza és a vérvesztés arányában segit az államon. A részletekre vonatkozólag itt elhangzottak kimerítették mindazt, amit talán szükséges ennek a törvényjavaslatnak indokolásához felhozni. Én csak annak akarok kifejezést adni, hogy a törvény végrehajtása olyan legyen, hogy a kitűzött cél elérését biztosítsa, ami a vérvesztő egyénre nézve é's a vérvesztő egyéntől áldozatot nyert hazára nézve egyaránt szükséges, t. i. kezeltessék szigorúan, kezeltessék vasszigorusággal ennek a törvénynek a végrehajtása. E részben csatlakozom Somogyi István t. képviselőtársam indítványához, Hogy mégis szót emelek, annak ellenére, hogy ő mindezt elmondotta, teszem azért, mert én nemcsak ennek a törvénynek a keretében óhajtanám elérni azt, amire már régen szükség van. Ennek az országnak még nem volt alkalma kimutatni erejét. Milyen állapotban voltunk a román