Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. évi március hó 24-én, szerdán. 200 ják kivonni magukat az országnak adandó kényszerkölcsön alól. (Helyeslés. Zaj.) Tégezetül engedjék meg, hogy a büntető rendelkezésekről is szóljak néhány szót. En is pártolom azt, hogy a büntető rendelkezésekbe vétessék be az, amit a hirlapok már irnak, hogy törvényhozásunkban eddig nem ismert szigorú büntetést fognak behozni, tehát a deres hozattassék be, (Alialános helyeslés.) de nemcsak most, 28-áig, hanem azután is, azokkal szemben, akik a bankok előtt, a kávéházakban és a falvakban és mindenütt (Ugy van!) a pénzzel üzérkednek és ezekből maguknak jogosulatlan hasznot szereznek. (Helyeslés.) Végezetül engedje meg az igen t. Nemzetgyűlés, hogy néhány szóval kifejezzem örömömet afelett, hogy ehhez a törvényjavaslathoz mind a két párt részéről ilyen egységesen és harmonikusan hozzájárulunk. (Helyeslés.) A tárgyilagosság, a higgadt megfontolás volt közöttünk az uralkodó. A tárgyilagosság, a higgadt megfontolás, a szenvedélyesség nélküli tárgyalás szükséges, mert várva-várjuk a következő törvényjavaslatokat. Ne ez legyen a pirostojás, amit hazaviszünk, hanem vigyünk haza olyan kész törvényeket, amelyek büntetik az árdrágitót, amelyek rendelkezzenek arra nézve, hogy elvétessenek azok a jogtalanul összeharácsolt milliók, (Elénk helyeslés.) vigyük haza a tisztulásnak és a tiszta erkölcsöknek az uralmát és vigyük haza azt a szellemet, amelyet méltán elvár a Nemzetgyűlés tárgyalásától az egész ország. (Helyeslés és tajps a jobboldalon.) Ennek a harmóniának én végtelenül örvendek és azt mondom, hogy az együttműködésre, erre a lelki és szellemi harmóniára nem a Kisgazdapártnak, nem a Keresztény Nemzeti Egyesülés Pártjának, hanem az országnak van szüksége. (Altalános helyeslés és taps.) Elnök: Szólásra következik? K. Pethes László jegyző: Somogyi István. Somogyi István: T. Nemzetgyűlés! Én is azzal kezdem beszédemet, amivel az előttem szóló képviselőtársam, hogy ez a törvényjavaslat az első, amelyet a Nemzetgyűlés, mint olyat tárgyalt, amely a nemzetnek materiális érdekeit érinti, — hogy ugy fejezzem ki magamat, — a nemzet elevenébe vág. Mégis sokkal jobban szerettem volna és azt hiszem, hogy a Ház minden tagja jobban szerette volna, ha az első ilyen törvényjavaslat nem ez, hanem olyan lett volna, amely ajándékot ad, olyan, amely valami vagyoni föllendülést jelent Magyarország népét illetőleg. Azonban elfogadom azt, hogy ezt a törvényjavaslatot be kellett nyújtani, illetve azt a rendeletet, amely a pénz felülbélyegzését célozza, ki kellett adni, azoknál az okoknál fogva, amelyeket mindnyájan tudunk és amelyeket részleteznünk itt felesleges. De midőn ennek a javaslatnak általános vitájához szólok hozzá, kénytelen vagyok megNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTET, jegyezni azt, hogy még jobban szerettem volna, ha akkor, midőn ez a javaslat kikerül, az az egész konglomerátuma a törvényjavaslatoknak a Ház asztalára tétetett volna le, amely törvényjavaslatok lesznek hivatva arra, hogy ennek a nemzetnek szerencsétlen pénzügyi viszonyait valami úton-módon rentábilissá tudják tenni. (Helyeslés.) Szerettem volna, ha a vagyondézsma, a hadiadó, a felmentettek adója és nem tudom én még miféle más olyan adók, amelyek a pénzügyministerium katlanában forrnak, ezzel egyidejűleg jöttek volna ide tárgyalásra, hogy azoknak az embereknek és azoknak a társaságoknak, amelyeknek egyéb céljuk nincs, mint az, hogy hogyan kell kijátszani egy rendeletet és egy rendelet kogens intézkedéseiből miként kell nekik vagyoni előnyt kicsikarniok, ezen vagyoni előnyt a törvényjavaslatok ezen halmaza folytán ne lett volna módjuk elérni. Általában akkor, midőn törvényjavaslat benyujtatott és akkor, amidőn ennek szükségessége felmerült,. inkább a cseh példa lebegett volna előttünk, ahol tudvalevőleg egyszerre dobta a kormány ezeket a vagyoni javaslatokat a törvényhozás elé és — hogy ugy mondjam — annyira megszédítette vele azokat a spekulánsokat és lelkiismeretlen üzéreket, amilyenek minden országban találhatók, hogy ott a svindli. a kijátszás épen ezen általános szédületnél fogva valósággal a minimumra redukálódott. Ez a törvényjavaslat egyedül nem fogja a kérdést megoldani és nagyon helyesen fejtette ki az előttem szólt Ernszt Sándor t. képviselőtársam, hogy azt a célt, amelyet elérnie kellett volna, nem fogja elérni, vagyis nem fogja az ország pénzügyi helyzetét javítani, nem fog semmi néven nevezendő olyan pozitív eredményt mutatni, aminőt ettől az ország népe várt. Nem tudom, hogy a pénzügyministerium és a kormány miért nem terjesztette egyszerre elő ezeket a javaslatokat, de nem habozom kijelenteni, hogy semmi körülmények között többé arra a tőkeerős és minden teher alól magát kivonni akaró társaságra tekintettel lennünk nem lehet, amely társaságok hatottak ezelőtt többé-kevésbé oda, hogy a törvényjavaslatok fél-rendszabályokként kerültek ide és minimális eredménnyel oldották meg azt a kérdést, amelyet megoldaniuk kellett volna. Méltóztassék azt is figyelembe venni, hogy ez a törvényjavaslat az első, amelyet ugródeszkának igyekszenek felhasználni azok, akiknek a keresztény kurzus nem kell. Ez a törvényjavaslat az első, amelynek retortáin keresztül be akarják csepegtetni a nemzet testébe azt a mérget, amely hivatva lesz aztán kiölni onnan minden vonzalmat, minden tiszteletet és szeretetet ez iránta Nemzetgyűlés iránt és az ezen Nemzetgyűlés által követett kurzus iránt. Az előttem felszólaló képviselőtársaim már rajzolták egyes vonásaiban azt a nem minősíthető eljárást, amely abban a pillanatban kezdődött, 27
