Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. évi március hó 24-én, szerdán. 207 annak elejétől kezdve a kapitalizmussal szemben egy rendkivül nagy és erős ellenáramlat keletkezett. A leghumánusabb szivek, a legélesebb elmék (Az elnöki széket Szmrecsányi György foglalja el.) azon voltak, bogy enyhíthessék azokat a konzekvenciákat, melyek a kapitalizmusból keletkeztek ; nem lehet csodálkozni azon, hogy a XIX. század közepe megteremtette a materiális-históriai felfogást. Következménye volt ez azoknak az állapotoknak, melyek akkor uralkodtak. A kapitalizmus volt az, mely az óriási világháborút előidézte. (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Két tényező volt annak oka : az egyik az imperializmus, a másik a kapitalizmus. (Ugy van I ügy van ! a baloldalon.) Méltóztassanak csak vizsgálni a dolgot és egészen kétségtelen erre a bizonyiték. Az ellentét a brit és a német állam között semmi egyéb, mint a kapitalizmus. Méltóztatnak látni, hová vitte a kapitalizmus az állapotokat. Ezért, amikor azt gondolom, hogy a kapitalizmus mint probléma elsősorban tódul a problémák fókuszába, világos, hogy ezt a problémát fog kelleni megoldani. Ezt a problémát, ha nem is oldhatja meg egyik, vagy másik izolált állam egymagában, az megoldásra vár és uralja egész Európát, sőt az egész világot. A szociáldemokrácia ma, mint ilyen, szintén nagyon tragikus helyzetben van. A szociáldemokrácia a kapitalizmussal ellenlábas állásponton van. (Félkiáltások a báloldalon: Látszólagf) A XIX. századnak a gazdasági története ez. Azonban a szociáldemokrácia sincs egészen tisztában azzal, hogy mit kellene tenni, mert egyrészt a Kommunizmust kínálja, mint termelési módot, mig másfelől a kapitalista produkciót nem meri mellőzni. Mi sok tekintetben perhorreskáljuk a kapitalista produkciót, azt okvetlenül javitani akarjuk. pWJ Épen. maguk a szociáldemokráciának legelső elméi vannak a legnagyobb tragikumban és oly emberek, mint Berastein és Kautsky a nagy német birodalombanitt állnak s nem tudnak megmozdulni, mert mig egyrészről a kapitalizmus ellen s a kapitalista produkció ellen folgalt ak volt el álláspontot, addig másrészről ők maguk nem tudják, hogy mit kínáljanak, mert a kommunizmust nem akarják Irinái oi semmi áron. Ez az, tisztelt uraim, ezért vagyunk mi keresztényszocialisták. (Élénk helyeslés balfelől.) Azt gondoljuk, hogy a kapitalizmus kérdését meg kell maj d okvetlen korrigál ai, erreutakat és módokat fog kelleni találni. Ezt a korrekciót és annak egyes részleteit lesz alkalmunk minden egyes esetben itt bent a Házban is megvitatni, (Helyeslés balf elől.) '-. Tisztelt uraim ! Az egész javaslatot, amit valamennyien feltétlenül szükséges operációnak tartunk, szivesén elfogadjuk és ebből a javaslatból következőleg azt kivánjuk elsősorban, hogy a mélyen t. mioister urnák sikerüljön minél előbb az államháztartás egyensúlyát a lehetőség szerint rendbehozni. Minden gazdasági ténykedésnek első feltétele, hogy az ország rendue hozassék, hogy itt előbb vágy utóbb rendezett államháztartás lehessen és minden lépés arra kell hogy szolgáljon, hogy az államháztartás egyensúlya minél előbb heiyreállittassék. A másik, t. uraim, ami ezzel összefügg, az, hogy a pénzt és a pénz jelentőségét valamiképen rendezzük, hogy a pénz ismét értékmérő legyen. Az egész gazdálkodásban, amit az emberek a háborúban és a háború utolsó éveiben folytattak, mindenki versenyt futott, hogy pénzt szerezzen és tőkét gyűjtsön össze. Most megvan a pénze és a tőkéje és nem ér semmit ; ez deductio ad absurdum. Azonban nem teljesen és tökéletesen. Épen azok az emberek, akik a legnagyobb összegekkel rendelkeznek, ma is uralkodnak — csak a számban van a különbség, mert mig azelőtt a milliomosok sokat jelentettek a világon, ma a multimilliomosok jelentenek sokat — azok az emberek, akik minden eszközzel arra törekedtek, hogy pénzt minél nagyobb mértékben gyűjtsenek össze s össze is gyűjtöttek, megint csak ők maguk lettek zsákmányai és áldozatai épen a legnagyobb tőkéknek. A harmadik, t. uraim, hogy azon kell fáradoznunk, hogy minél előbb a produkció útjait egyengessük ebben az országban. B. Szterényi József: Ez a legfontosabb! Ernst Sándor: Sokat méltóztatnak beszélni arról, hogy többtermelés és hogy ipari termelés kell. De a munkához elsősorban az kell, hogy egyáltalán anyag legyen, hogy eszköz legyen és hogy szükség vagy érdek legyen a munkára. Ebben a tekintetben, t. Ház, az individuum nagyon keveset tehet és elsősorban a kormánynak fog kelleni cselekedni. És én bizom is, hogy a kormány meg fogja tenni mindazt, amire szüksége van. (Helyeslés és taps.) Elnök: Ki következik szólásra! K. Pethes László jegyző: Csukás Endre! Csukás Endre: T. Nemzetgyűlés! Ez az első törvényjavaslata a kormányzatnak, mely a tettek mezejére lép és ehhez a törvényjavaslathoz, amely az első lépést jelenti a tettek mezején, mi teljes szívvel és lélekkel hozzájárulunk, mert ez kötelességünk. Kötelességünk megtenni azt, hogy a bankjegyiebélyegzéshez hozzájáruljunk, azért, mert valószínűleg ez a mód a békefeltételek között van, sőt talán a békeszerződés meg is parancsolja ezt a dolgot. Ha pedig a békekötés ezt imperative parancsolja, nem maradt más egyéb hátra, minthogy a pénzügyminister ur ezt a törvényjavaslatot beterjessze és nekünk nem lehet más kötelességünk, minthogy a lebélyegzéshez mindannyian fentartás nélkül hozzájáruljunk. Azonban, tisztelt Nemzetgyűlés, nagyon szerettem volna, hogyha ezzel a lebélyegzési törvényjavaslattal egyiáőben, egy és ugyanazon a napon, egy másik törvényjavaslatot is beterjesztettek volna, t. i. az árdrágítók ellen szóló törvényjavaslatot és az áruuzsora letöréséről szóló törvényjavaslatot. (Helyeslés.) Mert mit tapasztaltunk? Azt tapasztaltuk, hogy alighogy megjelent a lebélyegzésről szóló