Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
206 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, felé haladó államháztartás szekerét. Mi biztosítjuk őt ragaszkodásunkról és munkakészségünkről és higyje el, hogy azon az utón, amely az államháztartás helyreállítására bármilyen keserves és sujyos megpróbáltatásokkal is elvezet, rendületlenül és egységesen fogjuk követni. A javaslatot elfogadom. (Helyeslés és laps a jobboldalon.) Elnök : Szólásra következik ? K. Pethes László jegyző: Ernszt Sándor! Ernszt Sándor : T. Nemzetgyűlés ! Mindenekelőtt kijelentem : világos előttünk, hogy erre a törvényjavaslatra feltétlenül szükség volt és az a párt, amelyhez tartozni szerencsém van, szivesörömest el is fogja fogadni ezt a javaslatot. Köszönetet mondok a pénzügyminister urnák s azt hiszem, hogy ezt a lépést már korábban is meg kellett volna tenni, (ügy van ! ügy van !) mert rendkívül sok mindenféle következményt elháríthattunk volna, ha ez a lépés már előbb vált volna lehetségessé. Mindez azonban nem ment fel engem attól, hogy — amennyire csak lehetséges — szemléljem azokat a hatásokat, melyek ebből az operációból fognak következni. Elsősorban hatással lesz ez az egész népre, mert bizonyos, hogy a nép körében most rendkívül nagy tezaurált összegek vannak és pedig a legegyszerűbb népnek ládafiában vannak tezaurálva, azoknál az embereknél, akik legkevésbé értettek a pénzekhez, a pénzpiachoz és a pénzviszonyokhoz. Ezzel szemben azok az emberek, akik tájékozódtak ezen a téren, már régen mást tettek, azok már egyáltalán nem is szokták olyan módon tezaurálni a pénzeket, amint azt a legszegényebb emberek teszik. Másik nagy dolog is jelentkezik, mint hatása e törvényjavaslatnak. Valamennyiünknek be kell látnánk, hogy tulaj donképen mindanynyian szegények vagyunk. Àz ar. egy öröm még megvolt, hogy az emberek rendkívül örvendtek a sok pénznek és nem látták be, hogy ez tulaj donképen gyermekes öröm, mert a pénz magában /éve nem ér semmit. De még súlyosabb, hogy igen sok kitűnő ember, aki egész éleiében jól rendezett jól szituált ember volt, aid rendben tartotta a maga pénzügyeit, takarékoskodott, dolgozgatott, most egyszerre azon veszi magát észre, hogy semmije sincs, koldas leit. Természetesen ez oem ennek nz operációnak, hanem a habomnak a hatosa. Ha nézem a javaslat hatását a kereskedővilágra, nejn vagyok képes teljesen osztozni t. barátom aak\és előttem szólónak eptimizmusában, mert én nem gondolnám, hogy az árak olcsóbbak lesznek. (Felkiáltások : Bizony nem !) Mikép áll ma a magyar kereskedelem? Fangler Béla : Zsidó kereskedelem ! Ernst Sándor : A külfölddel nincs összeköttetésünk. Kis területre vagyunk szorítva és mindenütt határrendőr és csendőr vesz minket körül. Sok helyütt ez a kis terület drótakadályokkal van körülvéve. Tisztán a magunk erejére vagyunk utalva. Fojtogatnak bennünket keseskedelmi szempontból. Ilyen körülmények között jutottunk oda, hogy ma tulajdonképen — tisztelet-becsület a kiévi március hő 24-én, szerdán. vételeknek •— Magyarországon nem lehet kereskedésről beszélni, hanem csak uzsoráskodásról. (Igaz ! Ugy van ! Elénk felkiáltások : Nines is más 1) Az ország és a Nemzetgyűlés mégis kénytelen lesz foglalkozni ezzel a kérdéssel, mert lehetetlen, hogy az uzsoráskodás legyen hosszú időre a mi életünk alapja. Kénytelenek leszünk gondoskodni róla, hogy ezt az állapotot okvetlenül megszüntessük. (Helyeslés.) Ami az ipart illeti, a háború befejeztekor nagyon pesszimisztikusan néztem a magyar ipar jövőjét. Azt mondták akkor egyes érdekeltek, hogy a magyar ipar egy ideig még bírni fogja a nehéz és keserves küzdelmet azokkal a megtakarított összegekkel, amelyeket a háború alatt, különösen a háború utolsó idejében a konjunktúrák kihasználásával össze tudott szerezni. De ki gondolt akkor arra, hogy ez az állapot hosszú időkig fog tartani és hogy nemsokára bekövetkezik az az idő, amikor a kezdődő zsenge magyar ipart kommunizálni fogják és kommunizált üzemekben próbálja majd tovább tengetni az életét ? Teljesen tönkretéve, mindenből kifosztva, minden anyagból, minden eszközből : így állunk ma az ipari termelésben. Ha nézem a javaslat hatását a pénzügyekre, ez az a tér, amelyen tisztelettel és halával kell adóznom a pénzügyminister urnák, mert világos, hogy egy kétségbeejtő processzust állit meg vele, Megállítja ugyanis egyrészről a közgazdaságban mutatkozó nagy bankjegy-inflációt, másrészről véget vet annak az állapotnak, bogy folyton csak ezekkel a 1 ? értéktelen dolgokkal játszunk és pénzünk elértéktelenedését napról-napra szemléljük, sőt napról-napra magunk mozdítjuk elő. De ha én azt látom, hogy ez a pénzmennyiség mind vissza fog kerülni a forgalomba, amint kontemplálva van, akkor azt is tudom, hog}, mivel az állam csak arra fogja ezt a pénzt felhasználni, hogy szükségleteit fedezze s nem arra, hogy a bankjegyforgalmat kisebbítse, ennek hatása financiálitenagyon csekély lesz. De itt van még egy másik körülmény is. Ez a kölcsön végeredményben tulaj donképen, csaií szaporítja az államadósságot és ez az államadósság ismét egy privilegizáló államadósság lesz, amennyiben az állam négy százalékos kamatterhet vállal magara. Ezzel természetesen az államon financiális szempontból segítve nem lesz. Eendkivül érdekel engem a javaslatban egy magasabb szempont, a kapitalizmus szempontja. (Halljuk ! Halljuk !) Két és fél század óta az állam teljesen a kapitalista állásponton áll. Azok voltak a nagy államférfiak, akik a kapitalizmust előre tudták vinni és az állam jövedelmeit szaporítani tudták ; akik a kapitalista produkciót nagygyá tették. Azok voltak a legnagyobb államférfiak, akik e téren : a kapitalista produkció terén a legtöbbet tudták teremteni. Megvetették a többi embert ezek az államférfiak, der beschränkte Untertanenverstand volt az ő devizájuk. Ők maguk emelték és növelték nagyra ezt az állapotot. Nem lehet tehát csodálkozni, hogy a. XIX. században
