Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. tátott magának folyószámlát, hanem becsületes magyar szokás szerint odahaza tartotta a ládafiá­ban. ( Ugy van ! Ugy van ! jobhfelől.) Ezzel szem­ben kétségtelenül megállapítható, hogy nem­csak március 8-án, de már a lebélyegzést megelőző utolsó három hétben a finansziék biztosan tudták, hogy a kényszerkölcsön bekövetkezik ; (Felkiáltá­sok : De még mennyire tudták !) Innen van az, hogy azok az emberek, akik addig sem készpénzzel dolgoztak, hanem folyószámlák, zsirók utján ad­ták tovább pénzüket és bonyolították le üzletei­ket, igen nagy mértékben mentesültek most a lebélyegzés alól. (Ugy van! Ugy van!) Felhívom itt az igen t. minister ur figyelmét m % e S7 m á$ik dologba is, amelynek épen tegnap. jöttem nyomara. Itt idegen valutákkal hatalmas kereskedés folyik különösen a lebélyegzés óta. (Ugy van ! Ugy van !) Német márkát igen magas árfolyamon, négy és fél koronáért vásárolnak le­bélyegzetten ezres bankók ellenében. A pénz be­folyik a német konzulátushoz, nemei területen van, kivihető innen és az Osztrák-Magyar Bank ezért a pénzért teljes értéke* köteles kifizetni, mert ez ter­mészetesen kényszerkölcsön alá nem vonható ; hiszen külföldi tartozás. Itt van ugyancsak egy második anomália, amely a pénz, lebélyegzéssel kapcsolatos és amely­nek előliül Iá mait érezhettük már három-négy hét­tel ezelőtt is az értékpapírok és részvények hallatlan emelkedésében. Miutá a a kényszerkölcsön alá ez idő szerint ennek a rendeletnek alapján még nem von­hatók az értékpapírok és a bankrészvények, tehát a pénzüket ebbe fektették azok, akik tudták, hogy következik a kényszerkölcsön és akik foglalkoztak ilyen pénzügyi müveletekkel. Ezek vettek érték­papírokat, részvényedet és a kis emberek, aki*: a tőkéjüket odahaza tartották, most itt állnak a kényszerkölcsön nyomása alatt, (Ugy van! Ugy van!) azok pedig, akiknél a nagytőke van, ame­lyet most meg akarunk kissé az állammal osztani, (Félkiáltások : Le sem bélyegeztetik !) azok le sem bélyegeztetik, mert hiszen a papírokba, idegen valutába fektetik és igy azokat nem lehet megfogni. Hegedüs György : Izgatnak a falvakban, hogy ne bélyegeztessék le a pénzt. (Ugy van ! Ugy van !) Wagner Károly : Jól mondja igen t. képviselő­társam, rendszeresen izgatnak a falvakban. A kerületemből, de épen a ministerelnök ur kerületé­ből is jártak ma nálam azzal, hogy úgynevezett pénzemberek utaznak faluról-falura, népgyülése­ket tartanak, s arra biztatják az embereket, hogy ne bélyegeztessék felül a pénzt, és ne fogadjanak el postapénzt, csak lebélyegzetlen kékpénzt. Ezt a lebélyegzetten kékpénzt azután megpróbálják megszerezni maguknak és ezer koronáért fizetnek nyolcszáz koronát. Karafiáth Jenő: Le kell csukni! (Helyeslés.) Hegedüs György : Ezen a cimen egy hold földért 68.000 koronát adnak. Wagner Károly : Én nem tartom ezt a bün­tető szankciót sem olyannak, amely teljesen ki­zárná ezt, ... évi március hó 24-én, szerdám,. 205 Kerekes Mihály : Száz bot kell nekik ! (He* lyeslés.) Wagner Károly : . . . mert ezt olyan hallatlan injur iának, olyan hallatlan bűncselekménynek tar­tom a magyar nemzet financiális érdekei és belső élete ellen, hogy itt még a botbüntetés helyre­állításától sem zárkóznám el. (Felkiáltások a szélső­baloldalon : Két hónap óta kérjük ! Elénk he­lyeslés.) Gaál Gaszton : De legalább százat ! (Élénk helyeslés.) Wagner Károly : Még egyre óhajtanám fel­hív íi az igen t. pénzügy minister ur figyelmét; ez a kistartozások kérdése. Nagyop jól tudjuk, hogy egy hacalmas része a magyal közigazgatás­nak és a hivatalnoki karnak a mostoha fizetések folytán teljesen eladósodott. Vannak olyanok, akik talán két hónappal vagy egy hónappal ez­előtt még tudták magukat egyes tárgyak eladásá­ból fentartani, de most már mentheteilenül bele­zuhantak az eladósodásba. Ezen kellene valami­képen segíteni, hogy a most felvett tartozásokat ue a lebélyegzett pénzzei kelben visszafizet ni, mert akkor a köztisztviselő, a kisember dupla veszteséget szenved. Feltételezzük azt, hogy a felülbélyegzés nyomán amúgy is bizonyos árcsök­kenés fog bekövetkezni. (Zaj. Ellenmondások a baloldalon.) Weiss Konrád : Sőt, azóta háromszoros ára v T an mindennek ! Wagner Károly : Ha a törvény keresztülvtele sikerült, ezt nyomon kell követnie az árcsökkenés­nek, de lehet, hogy ideig-óráig ez még nem követ­kezik be. Igaz, hogy a pénzt felhasználja a magyar állam, de az is bizonyos, hogy ujabb pénz hóna­pokig nem özönlik az Osztrák-Magyar Bankból, tehát a meglevő pénzből fogunk dolgozni és ez — véleményem szerint — az árak leszállását feltétle­nül maga után fogja vonni, mint ahogy az a cseh megszállott területen is történt, ahol eleinte ugrás­szerűen emelkedtek az árak, de egy-két hónap múlva megnyugodtak és végül 30—35%-kal leszálltak. Talán nem táplálok vérmes reményeket, amikor azt hiszem, hogy 15—20%-os áresés nálunk is be fog következni. Azt hiszem, lehetne valahogyan épen a mi­nister ur részére biztosított ujabb intézkedési jog alapján kimondani, hogy azokat az állami elismer­vényeket, amelyeket a felülbélyegzett pénz másik feléért adnak, a tisztviselők bizonyos minimális tartozásánál — talán 5—10.000 kor. erejéig ~~ mint készpénzt kötelesek elfogadni a hitelezők, hogy ne mindig az adós fizessen duplán, hanem az, akinek volt pénze kölcsönadni, vállaljon többet a terhekből. (Zaj.) Weiss Konrád : Mit szólnak a bankok hozzá? Wagner Károly : Ezek voltak azok a szem­pontok, amelyekre fel kívántam hívni a minister ur nagybecsű figyelmét. Mi osztatlan bizalommal viseltetünk az ő munkássága iránt, látjuk azt a hallatlan birkózást, amellyel az utolsó pillanatban megpróbálja kiemelni a kátyúból a pénzügyi csőd

Next

/
Thumbnails
Contents