Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920. tátott magának folyószámlát, hanem becsületes magyar szokás szerint odahaza tartotta a ládafiában. ( Ugy van ! Ugy van ! jobhfelől.) Ezzel szemben kétségtelenül megállapítható, hogy nemcsak március 8-án, de már a lebélyegzést megelőző utolsó három hétben a finansziék biztosan tudták, hogy a kényszerkölcsön bekövetkezik ; (Felkiáltások : De még mennyire tudták !) Innen van az, hogy azok az emberek, akik addig sem készpénzzel dolgoztak, hanem folyószámlák, zsirók utján adták tovább pénzüket és bonyolították le üzleteiket, igen nagy mértékben mentesültek most a lebélyegzés alól. (Ugy van! Ugy van!) Felhívom itt az igen t. minister ur figyelmét m % e S7 m á$ik dologba is, amelynek épen tegnap. jöttem nyomara. Itt idegen valutákkal hatalmas kereskedés folyik különösen a lebélyegzés óta. (Ugy van ! Ugy van !) Német márkát igen magas árfolyamon, négy és fél koronáért vásárolnak lebélyegzetten ezres bankók ellenében. A pénz befolyik a német konzulátushoz, nemei területen van, kivihető innen és az Osztrák-Magyar Bank ezért a pénzért teljes értéke* köteles kifizetni, mert ez természetesen kényszerkölcsön alá nem vonható ; hiszen külföldi tartozás. Itt van ugyancsak egy második anomália, amely a pénz, lebélyegzéssel kapcsolatos és amelynek előliül Iá mait érezhettük már három-négy héttel ezelőtt is az értékpapírok és részvények hallatlan emelkedésében. Miutá a a kényszerkölcsön alá ez idő szerint ennek a rendeletnek alapján még nem vonhatók az értékpapírok és a bankrészvények, tehát a pénzüket ebbe fektették azok, akik tudták, hogy következik a kényszerkölcsön és akik foglalkoztak ilyen pénzügyi müveletekkel. Ezek vettek értékpapírokat, részvényedet és a kis emberek, aki*: a tőkéjüket odahaza tartották, most itt állnak a kényszerkölcsön nyomása alatt, (Ugy van! Ugy van!) azok pedig, akiknél a nagytőke van, amelyet most meg akarunk kissé az állammal osztani, (Félkiáltások : Le sem bélyegeztetik !) azok le sem bélyegeztetik, mert hiszen a papírokba, idegen valutába fektetik és igy azokat nem lehet megfogni. Hegedüs György : Izgatnak a falvakban, hogy ne bélyegeztessék le a pénzt. (Ugy van ! Ugy van !) Wagner Károly : Jól mondja igen t. képviselőtársam, rendszeresen izgatnak a falvakban. A kerületemből, de épen a ministerelnök ur kerületéből is jártak ma nálam azzal, hogy úgynevezett pénzemberek utaznak faluról-falura, népgyüléseket tartanak, s arra biztatják az embereket, hogy ne bélyegeztessék felül a pénzt, és ne fogadjanak el postapénzt, csak lebélyegzetlen kékpénzt. Ezt a lebélyegzetten kékpénzt azután megpróbálják megszerezni maguknak és ezer koronáért fizetnek nyolcszáz koronát. Karafiáth Jenő: Le kell csukni! (Helyeslés.) Hegedüs György : Ezen a cimen egy hold földért 68.000 koronát adnak. Wagner Károly : Én nem tartom ezt a büntető szankciót sem olyannak, amely teljesen kizárná ezt, ... évi március hó 24-én, szerdám,. 205 Kerekes Mihály : Száz bot kell nekik ! (He* lyeslés.) Wagner Károly : . . . mert ezt olyan hallatlan injur iának, olyan hallatlan bűncselekménynek tartom a magyar nemzet financiális érdekei és belső élete ellen, hogy itt még a botbüntetés helyreállításától sem zárkóznám el. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Két hónap óta kérjük ! Elénk helyeslés.) Gaál Gaszton : De legalább százat ! (Élénk helyeslés.) Wagner Károly : Még egyre óhajtanám felhív íi az igen t. pénzügy minister ur figyelmét; ez a kistartozások kérdése. Nagyop jól tudjuk, hogy egy hacalmas része a magyal közigazgatásnak és a hivatalnoki karnak a mostoha fizetések folytán teljesen eladósodott. Vannak olyanok, akik talán két hónappal vagy egy hónappal ezelőtt még tudták magukat egyes tárgyak eladásából fentartani, de most már mentheteilenül belezuhantak az eladósodásba. Ezen kellene valamiképen segíteni, hogy a most felvett tartozásokat ue a lebélyegzett pénzzei kelben visszafizet ni, mert akkor a köztisztviselő, a kisember dupla veszteséget szenved. Feltételezzük azt, hogy a felülbélyegzés nyomán amúgy is bizonyos árcsökkenés fog bekövetkezni. (Zaj. Ellenmondások a baloldalon.) Weiss Konrád : Sőt, azóta háromszoros ára v T an mindennek ! Wagner Károly : Ha a törvény keresztülvtele sikerült, ezt nyomon kell követnie az árcsökkenésnek, de lehet, hogy ideig-óráig ez még nem következik be. Igaz, hogy a pénzt felhasználja a magyar állam, de az is bizonyos, hogy ujabb pénz hónapokig nem özönlik az Osztrák-Magyar Bankból, tehát a meglevő pénzből fogunk dolgozni és ez — véleményem szerint — az árak leszállását feltétlenül maga után fogja vonni, mint ahogy az a cseh megszállott területen is történt, ahol eleinte ugrásszerűen emelkedtek az árak, de egy-két hónap múlva megnyugodtak és végül 30—35%-kal leszálltak. Talán nem táplálok vérmes reményeket, amikor azt hiszem, hogy 15—20%-os áresés nálunk is be fog következni. Azt hiszem, lehetne valahogyan épen a minister ur részére biztosított ujabb intézkedési jog alapján kimondani, hogy azokat az állami elismervényeket, amelyeket a felülbélyegzett pénz másik feléért adnak, a tisztviselők bizonyos minimális tartozásánál — talán 5—10.000 kor. erejéig ~~ mint készpénzt kötelesek elfogadni a hitelezők, hogy ne mindig az adós fizessen duplán, hanem az, akinek volt pénze kölcsönadni, vállaljon többet a terhekből. (Zaj.) Weiss Konrád : Mit szólnak a bankok hozzá? Wagner Károly : Ezek voltak azok a szempontok, amelyekre fel kívántam hívni a minister ur nagybecsű figyelmét. Mi osztatlan bizalommal viseltetünk az ő munkássága iránt, látjuk azt a hallatlan birkózást, amellyel az utolsó pillanatban megpróbálja kiemelni a kátyúból a pénzügyi csőd
