Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-17
204 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, zünk értéke részben mesterségesen van lenyomva, s annak vásárlóereje idehaza sokkal nagyobb. Ennek folytán ha mi tényleg hozzálátunk a munkához, akkor tulaj donképen olcsóbban fogunk termelhetni, mint Európa bármely állama. Ma, t. Nemzetgyűlés, a külföld, egyenesen bizonyos örömteli megelégedéssel állapítja meg, hogy Budapest — persze az ő pénzükben kifejezve — Európa legolcsóbb városa. A külföldiek valutánk leromlásának edd^ig csak előnyeit élvezték, olcsó pénzen vásárolták össze értékeinket s ha idejöttek Magyarországra, olcsón és bőségben éltek. De ha ami aránylag olcsó árainkkal egyszer megjelenünk a külföldön és konkurrensek leszünk, akkor a külföldi államom saját j ól felfogott érdekükben is hozzá fognak járalni ahhoz, hogy valutánk megjavításában közreműködjenek, csakúgy, mint ahogy ez Németországban is történt, ahol nem az emberszeretet és humanitás nagy törvényei, hanem saját jól felfogott érdekük parancsolta az entente-államoknak, hogy foglalkozzanak a márka feljavításának kérdésével, mivel Németország ugyanazon okokból, amelyeket az előbb kifejtettem már a jelen pillanatban is mint veszedelmes konkurrensük jelentkezett. T. Nemzetgyűlés ! Az adott helyzetben igen nagyfontosságú kérdésnek tartom, hogy a három nagy közgazdasági tárca, a pénzügyi, a kereskedelemügyi és a földmivelésügyi, lehetőleg együtt, karöltve dolgozzék. Ma nem lehet sző szabad versenyről, nem lehet szó arról, hogy az egyik tárca mit képes esetleg — a másik rovására — saját előnyére kihasználni. Ennek a három tárcának össze kell forrnia, hogy mindenik azt és csakis azt tegye, ami az ország talpraállitásához feltétlenül szükséges. Es itt utalnom kell arra, t. Nemzetgyűlés, hogy nem igaz az a rosszakaratú állítás, hogy a magyar nép nem akar dolgozni, (Igaz ! Ugy van !) amivel szemben azonban meg kell neki adni minden munkaalkalmat, a produktiv foglalkozás mennél több lehetőségét. (Ugy van I Helyeslés.) Ezek között a legfontosabb a termeléshez feltétlenül szükséges energiaforrások előteremtése. Azt mondják pl., hogy a széntermeléshez szükséges bányafa és a robbantóanyag hiánya egyik oka az ezen a téren való termelés visszaesésének. Ezeket tehát bárhonnan is elő kell teremteni itt valutáris szempontok számba nem jöhetnek. (Ugy van !) Uj tárnákat kell nyitni, meglevő vizierőinket ki kell használni. Szakértő tudósok állitják, hogy a nagy magyar Alföld tele van életet, energiát nyújtó földgázzal. Az erre vonatkozó kutatásokat mielőbb meg kell kezdeni. Lerongyolódott vasúti hálózatunk mellett különös gondot kell forditani kikötők és átrakodóállomások létesítésével, viziutainknak az eddiginél sokkal nagyobb mértékben va ] ó kihasználására, azoknak az általános forgalom lebonyolítása érdekében az egyéb forgalmi utvonalakba való bekapcsolására. (Helyeslés.) Szent meggyőződésem, hogyha mi, akiket a j évi március hó 2é-én s szerdán. legáltalánosabb választói jog alapján azért küldött ide a nép, hogy kezetkézbe téve segítsünk az ország talpraállitásában, megtesszük kötelességünket : Magyarország az enyészet poraiból még virulva és hatalmasan fog feltámadni. i Végezetül engedje meg a mélyen t. Nemzetgyűlés, hogy a Pénzügyi Bizottság nevében is kijelentsem, hogy a bizottság saját tekintélyének egész erej ével áll a kormány mellett abban az irányban, hogy ez a fontos javaslat, amely valóban az első lépés közgazdasági életünk talpraáljitása terén, minél eredményesebb legyen.. Meg vagyunk róla győződve, hogy a Nemzetgyűlés minden egyes tagj a a nemzetnek a haza sorsáért aggódó minden hű fia arra fog törekedni, hogy ez a felülbélyegzési eljárás s az azzal kapcsolatos kényszerkölcsön minél eredményesebb, minél sikeresebb legyei?. Ebben a tudatban van szerencsém a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlani. (Elénk helyeslés; éljenzés és taps. Felkiáltások : Éljen az előadó !) Elnök : Szólásra következik ? Pethes László jegyző: Wagner Károly. Wagner Károly : T. Nemzetgyűlés ! Az Országos Kisgazda- és Földmivespárt részéről legyen szabad néhány szóval hozzászólnom az előttünk fekvő törvényjavaslathoz. (Halljuk! Halljuk!) Mi a ministerelnök ur bemutatkozó beszédében foglalt ama jelszót, hogy a »vitám et sanguinem« ideje lejárt, ha az »avenam« nem következik utána, teljes mértékben helyeseljük és magunkra nézve köteleződek ismerjük el. S ha a mostani javaslatot nem találjuk is a pénzügyi kibontakozás előidézésére teljesen alkalmasnak, azt készséggel elismerjük és méltányoljuk, hogy egy fontos, hatalmas lépéssel vezet bennünket kifelé a pénzügyi katasztrófából. (Ugy van !) Ezért természetes, hogy, már csak az összkormányba vetett bizalmunk és ragaszkodásunk kifejezéseképen is, a javaslatot elfogadom. A törvényjavaslat 1. §-ának második bekezdése azonban sejtetni engedi, hogy talán egyes szempontok, amelyek különösen a kisgazdapártban kialakultak, még honoráltatni fognak a minister ur részéről. Legyen szabad ezekre a szempontokra is kiterjeszkednem (Halljuk ! Halljuk !) Teljesen egyetértek az előadó úrral abban, hogy a teherviselés talán nem osztódik meg egészen harmonikusan, mert a terhet azok viselik, akiknél a lebélyegzés pillanatában a pénz volt. (Ugy van ! Ugy van !) Sajnos, ezt talán teljesen kizárni nem lehet, de ha március 8-át, a veszélyes zónát előbbretolnók egy pár héttel, legalább bárom héttel. . . Meskó Zoltán : Már kiszivárgott a hire ! (Ugy van ! Ugy van !) Wagner Károly : . . . akkor talán elérjük azt, hogy ez a teherviselés valamivel méltányosabb legyen. Köztudomású az, hogy a földműves, a kisiparos és talán a tisztviselő, akinek kistőkéje van, azt a tőkét nem fizette be takarékpénztárbetétbe, nem forgatta át zsiró-számlára, nem nyit-
