Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-17

200 A Nemzetgyűlés 17. ülése 1920, tartozik azon 40 képviselő névjegyzékét, akikből összeférhetlenségi esetek elbírálásának szüksége esetén az összeférhetetlenségi Itélő-Bizottság tagjai kisorsoltatnak. Ezt a névjegyzéket összeállítottam és ezennel van szerencsém bemutatni. Méltóztassanak a névjegyzéket meghallgatni. Kérem Bródy Ernő jegyző urat, hogy a névsort felolvasni szíveskedjék. Bródy Ernő jegyző (olvassa a névsort) : Avarffy Elek, Barla-Szabó József, Beniczky Ödön, Budaváry László, Csukás Endre, Czettler Jenő, Ereky Károly, Fáy Gyula, Gedeon Jenő, Gyömörey György, Hegyeshalmy Lajos, Horthy Jenő, Huber János, Huszár Károly, Iklódy-Szabó János, Kenéz Béla, Kontra Aladár, Lingauer Albin, Lipták Pál, Lukovich Aladár, Maozky Emil, Nitsch Mátyás, örffy Imre, őrgróf Pallavieini György, Pető Sándor, Putnoky Móric, Reök Iván, Schandl Károly gróf, Sigray Antal, Somogyi István, Szabóky Jenő, Szijj Bálint, Tarányi Ferenc, Taszler Béla, gróf Teleki Pál, Túri Béla, Vass József, Hír György, Magyar Kázmér, Henczer István. Elnök : A névsor ki fog nyomatni és a Ház tagjai között szét fog osztatni. Most áttérünk a napirendre. A pénzügymimster ur kivan szólni. B. Korányi Frigyes pénziigyminister : Kérem a t. Nemzetgyűlés engedélyét, hogy Iklódy-Szabó Andor ministeri tanácsos ur a házszabályok 214. §-a értelmében az esetleg szükséges felvilágosítások megadhatása végett a Nemzetgyűlés ülésén jelen lehessen. (Helyeslés.) Elnök : Az előadó urat illeti a szó. Iklódy-Szabó János a pénzügyi bizottság előadója : T. Nemzetgyűlés ! (Halljuk I Halljuk !) A négy éves világháború borzalmas fergetegéből ha fáradtan is, de csonkitatlanul kikerült, utóbb a Károlyi-éra és az azt kcvető bolsevizmus alatt összetört Magyarország a Nemzetgyűlés összehívásával tette meg az első lépést a feltámadásra. A Nemzetgyűlés első ténye az államhatalom ideiglenes gyakorlásáról szóló törvényjavaslat megalkotása volt, amely stabilitást kívánt létrehozni a tekintély nélküli kormányzás után az államhatalom gyakorlásában. Az előttünk fekvő törvényjavaslat ugyancsak első lépés abban az irányban, hogy a különböző gazdasági tényezők harmonikus együttműködését, stabilitását teremtsük meg gazdasági életünkben. Ha vizsgáljuk azokat az okokat, amelyek Magyarország romlását okozták, ugy különösen a régi erők szisztematikus lejáratását kell megemlíteni, amçly anélkül történt, hogy a ledönteni kívánt hatalmak helyébe másokat állítottak volna. így történt ez közgazdasági életünkben is. Jellemző adat, hogy a világháború 52 hónapja alatt 30 milliárdot, tehát körülbelül ugyanannyit fogyasztott az osztrák-magyar monarchia, mint a háborús összeomlást követő 14 hónap óta a kis Ausztria és a csonka Magyarország. Az Osztrák-Magyar Bank jegyforgalma a bank legutóbbi kimutatása szerint . évi március hó 24-én, szerdán, 59 milliárdot tett ki. Pénz őfelségének tekintélye, amely sok kárhozatos bűne mellett azelőtt erőt és lüktetést jelentett közgazdasági életünkben, az egyéb sárbatiport tekintélyek mellett most szintén lerongyolódva áll előttünk és ma a cukor, a só, a mis és a különböző ruhanemüek ágaskodnak az egykor oly hatalmas tekintélyek helyér. Közgazdasági életünk hasonlít egy beteg, rozoga gőzgéphez, amely sípolva, hörögve készül tovább dolgozni, de az erőt adó energia forrása, a szén helyett egy soha meg nem szűnő papiráradattal tömik tele a torkát. Ma már ott állunk, hogy az utolsó két hónap alatt körülbelül 6 milliárd volt az OsztrákMagyar Bank jegy forgalma, — havonként 3 milliárd, — amelynek jelentékeny része Ausztriára esett, m ig a háborús években körülbelül 500 millió volt havonkint a bankjegyszaporulat. Pénzünk leromlásának okai között természetesen ott szerepelnek azok a tényezők, amelyek a világháború következményeiként világszerte előállanak. Hiszen ma az angol sterling is jelentékeny diszázsióval küzd az amerikai dollárral szemben. Hozzájárulnak ehhez a mi speciális magyar bajaink, az esztelen költekezés (ügy van! ügy van!) a Károlyi-kormány és az azt követő kommunizmus ideje i, azután az adómorál, az adófizetési készség teljes legyengülése, amely ugyancsak utóhuiláma még a bolsevizmus rettentő garázdálkodásainak, végre az entente kegyetlen, a józan belátást minden tekintetben megcsúfoló politikája velünk szemben, amely a históriai, geográfiai, sőt a faji egység rovására elszakítani • kíván tőlünk olyan területeket, amelyek közgazdaságilag egymásra, egymással való együttélésre vannak uta|va. A bajok tehát, amelyek egy jobb sorsra érdemes országot valósággal a megsemmisülés örvényébe sodornak, szembeötlők és aggasztók. S itt természetesen orvosok sem hiányoznak, akik a beteg ágya mellett állandóan virrasztva lesik annak minden mozdulatát, minden szívverését. De talán épen a baj súlyossága okozza, hogy a vélemények is sok tekintetben eltérőek arra nézve, miképen lehetne előidézni azt, hogy a gyógyulási processzus előálihasson. Az igen tisztelt pénzügyminister ur talán boldogult édesatyjától örökölt szívj óságával (Élénk éljenzés jobbfelől.) áll és virraszt már hónapok óta a beteg ágya mellett. Az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amelyet később részleteiben ismertetni kívánok, bizonyára maga sem tekinti olyan orvosszernek, amelytől a beteg máról-holnapra meggyógyul. Hogy a hasonlatot tovább vigyem, talán egy kanálnyi orvosság ez, de mindenesetre abból az orvosszerből, amely alkalmas arra, hogy a gyógyulási processzust létrehozza. Azzal mindannyian tisztában vagyunk, hogy a felülbélyegzési eljárást végre kell hajtanunk. Ezt különben az entente békeszerződés-tervezetének 149. szakasza is előírja, de szükségessé teszi azt saját jól felfogott közgazdasági érdekünk is. A mi saját külön közgazdasági életünket ugyanis addig meg nem kezdhetjük, tíiig nem tudjuk, mekkora