Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-16

188 A Nemzetgyűlés 16. ülése 1920, kezelés alá vonta a vasúton érkező küldeményeket. A soproni Kamara panaszolja azt is, hogy a Nyu­gatmagyarországi Kormánybiztosság 281. számú rendeletével 1919 szeptember 19-én utasította a határrendőrség kapitányságát, hogy csak az áru­csereforgalmi részvénytársaság engedélyével ellá­tott árukat engedje be a kormánybiztosság terű- ­létére, engedélynélküli áruk elkobzandók. Kéri ezeknek az anarchisztikus viszonyoknak rende­zését. A pénzügyminister ur a ministerelnök úrhoz intézett átiratában rámutatott arra, hogy a soproni Iparkamara jelentésében ecsetelt anarchisztikus viszonyok a Nyugatmagyarországi Kormánybiztos­ság intézkedései következtében állottak elő. Rá­mutat arra, hogy egy kiküldött tisztviselőjének jelentéséből értesült arról is, hogy a Nyagatma­gyarországi Kormánybiztosság nemcsak behozatali, hanem kiviteli engedélyeket is kiad az általa Ausztriával létesített árucsere-megállapodások le- , bonyolítására. Kiemeli a pénzügyminister ur az átiratába % hogy a Magyar Áruforgalmi Iroda wieni kirendelt­ségét likvidáló intermLiisteriális bizottság rövid utón tett közlései alapján való az iparkamarának az a jelentése is, hogy az Első Árucsereforgalmi Részvénytársaság Wienben és G-razbaa Erste Wa­renaustausoh-Actiengesellschaft név alatt létesí­tett kirendeltsége behozatali engedélyeket ad ki kizárólag Nyugat-Magyarország területére és pedig az áru számlaértékének 10%-át kitevő díj ellené­ben, amibe a vámot is bentfoglalfcnak jelöli. A maga részéről intézkedett, hogy az Első Á^ ucsereforgalmi Részvé .íytársaság behozatali engedélyei, valamint a Nyugatmagyarországi Kormánybiztosság kiviteli engedélyei semmiseknek és érvényteleneknek te­kintessenek és egyben kérte, hogy az anarchiszti­kus viszonyok megszüntettessenek. Tisztelt Nemzetgyűlés ! Megállapítani kívá­nom, hogy a Kormánybiztosság az Első Árucsere­fo.'galmi Részvénytársaság életbeléptetésével mo­nopóliumot teremtett, mert csak ennek az igénybe­vételével lehetett kivinni és behozni árukat vagy állatokat. Amikor ezt megállapítom, kénytelen vagyok egyúttal azt is megállapítani, hogy ezzel az intézkedésével helyesen járt el a Kormánybiz­tosság. Előre ugyan nem tudtunk róla, mert ha ezt előzően ismerjük, mindenesetre a mi hozzá­járulásunkkal történhetett volna meg talán nem épen 10%-os közvetítési díjnak szedésével, ha­nem valamivel szerényebbel, talán azzal a két és félszázalékossal, amivel az Állatértékesitő dolgo­zik és amit a felszólaló sokall ,é,n azonban a magam részéről nem sokallok. De mindenestere, ha vala­hol visszaélések vannak, azokat máskép nem lehet megszüntetni, mintha egy kézben összpontosítom az egész forgalmat, (ügy van! jobbfelől.) T. Nemzetgyűlés ! Több feljelentés érkezett azután hozzám állatorvosoktól, vasutasoktól, ame­lyeket a belügyminister úrral tudomásvétel, illetve vizsgálat elrendelése végett közöltem. Magam is elrendeltem vizsgálatokat és itt megállapítottuk L évi március hó 23-án, Kedden, nemcsak azokat, amiket Lingauer Albin inter­pelláló képviselőtársam felhozott, hanem egyebe­ket is Karner kormánybiztos-helyettes úrral kap­csolatosan, aki dacára annak, hogy az én közegeim tiltakoztak az engedélynélküli kivitel ellen, ha­tározottan követelte, hogy a kivitel megtörténjék, sőt hivatkozott az 1912 : LXIII. tc.-nek ama ha­tározatára, hogy a tisztviselők ellenvetés nélkül tartoznak a Kormánybiztosságnak engedelmes­kedni. (Mozgás a baloldalon.) Ezek a dolgok most messzire vezetnének s azért azokra majd csak akkor fogok kiterjeszkedni, ha a részletes vála­szomat megadom. Itt azonban a hivatalos vizs­gálati iratok bárkinek rendelkezésére állanak és betekinthetők. Amint ezeknek a visszaéléseknek a tudomá­sára jutottam, bizonyos rendelkezéseket tettem, részben a belügyminister ur tudtával és részvéte­lével, részben közvetlenül, amelyekben állat­egészségügyi és állatforgalmi kérdésekről volt szó és a leghatározottabban eltiltottam a kor­mánybiztosságot attól, hogy az én tudtom és en­gedélyem nélkül bárkinek kiviteli engedélyt ad­jon. (Helyeslés a jobboldalon.) Megállapítom, hogy ez tényelg be is tarta­tott, hogy a Kormánybiztosság nem ugyan azon­nal, de bizonyos idő múlva ezt a rendelkezést foganatosította is. Ennek azonban természetes következménye volt egyrészt az, hogy a forgalom bizonyos mértékig megakadt, •— ugyan a csem­pészet akkor sem akadt meg — másrészt az, hogy a kormánybiztosság által létesített Áruforgalmi R.-T. az ő-lekötött üzleteit nem tudván lebonyolí­tani, bizonyos anyagi zavarokba került. így tör­tént azután, hogy gróf Sigray Antal, akkori kor­mánybiztos ur, t. képviselőtársam, eljött hozzám és kérte ezeknek a bajoknak az orvoslását, illetve kérte hozzájárulásomat az Áruforgalmi R.-T. üzleteinek lebonyolításához, nevezetesen ahhoz, hogy — gondolom — 500 darab marha és 300 da­rab ló kivitelére engedély adassék. Én ezen enge­dély megadásához készséggel hozzájárultam. Ez történt novemberben. Rajtam kivül álló okoknál fogva azonban — miután egy ily engedély ki­adása nem oly egyszerű dolog, , mint azt laikusok képzelik, mert az igen sok retortán megy át és minden ministeriumnak kiküldött tisztviselője ambicionálja magának, hogy egyet akasszon rajta, ahelyett hogy lökne egyet rajta — ezt az enge­délyt csak december 30-án efíektuálta a Tárca­közi Bizottság, amely a rekompenzációs üzlet oldaláról is felülbírálta ezt a kérdést. Ugyanezen alkalommal szóba kerültek kö­zöttünk a vasvármegyei visszaélések is és pedig Karner helyettes-kormánybiztos urnák nevével is kapcsolatosan. A kormánybiztos ur akkor azt a kívánságát fejezte ki, hogy ő szeretne ezektől az üzletektől szabadulni, a Kormánybiztosságot szeretné azoktól távol tartani és keresni valame­lyes megoldási módot arra nézve, hogy mikép lehetne ezt egy másik üzleti szervre átruházni, természetszerűen a Kormánybiztosság szigorú el-

Next

/
Thumbnails
Contents