Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-15
154 A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920, akartam mondani, banem fajit. (Helyeslés balfelől) Tisztelt Nemzetgyűlés ! En el nem tudom képzelni azt, bogy valaki Borostyánkőn, minden 10 vagy 20 darabos marhaszállitáshoz Szombathelyről, tehát gondolom 50 vagy 45 kilométernyi távolságból kihozassa a törvényhatósági állatorvost, mikor helyben van egy hatósági állatorvos, azután a járási székhelyen, amely útjába esik, szintén van hatósági állatorvos, akinek a vizsgálata különben is elő van irva. Nekem nincs pozitiv adatom arra, hogy visszaélést követett-e el a törvényhatósági állatorvos vagy sem, de külön fel fogom kérni a földmivelésügyi minister urat, hogy ezt a dolgot kissé behatóbban megvizsgálja. Mi lett ennek a vége ? Az, hogy ilyenformán Heinrich csempészhetett, azután pedig kormánybiztosság, alispán, egymás hajába esett ; a keresztény-kurzusnak egész adminisztrációját, közegeit megrágalmazták, meggyanúsították, legyalázták. Miért ? Azért, mert az állatorvos ur a maga ellenjegyzéseiben és a rendeletek végrehajtásában egy kicsit talán —• hogy is mondjam ? — nagyon is jóakaratú, vagy laza volt. (Egy hang half elől : Laza verdienen ! Derültség.) En kérdem az uraktól, hogy mikor Heinrich MÓT csempészéseit ilyenformán végre kézbe veszik, őt elcsípik, beszolgáltatják az ügyészségnek és harmadnapra szabadon eresztik, vájjon alkalmas-e ez arra, hogy a mai kományzat szilárdságába, komolyságába, tisztaságába vettet hitet megerősítse. (Igaz ! Ugy van /) Most jön, uraim, a dolog furcsa fordulata, Heinrich Mór ugyanis tökéletesen ártatlan volt, annyira ártatlan, hogy szabadonbocsá„ása után rögtön elszökött Ausztriába és még ma is onnan nevet hazafelé. Azonban eltűnt időközben az a detektív is, ahi letartóztatta, eltűnt, ugy hogy már három vagy négy hónap óta körözik és nem találják sehol őt, aki behozta a pénzt és deponálta az r ',al, hogy »uraim, e.4 a^; ember meg akart engem vesztegetni«. Ennek a detektálnék nyoma veszett; nincsen. De hogy telj es legyen a komédia, a tízezer koionások is eltűntek az aktákból. (Derültség. Mozgás.) A nyomozó közegeknél addig ment kézről-kézre a dolog, amig eltűnt. Nem tudom, ki vitte el, de hogy ebül jött, ebül ment, az bizonyos és hogy zsidótól származott, azt is tudom. (Taps.) Sándor Pál : Keresztény-trikolór alatt ! Lingauer Albin : Zsidó 10.000-es bankók alatt! (Zaj. Halljuk/ Halljuk/) T. Nemzetgyűlés ! Eredmény mindebből Heinrich óriási gazdagsága. Kérdem azonban önöket, különösen azokat az urakat, akik a mezőgazdasági dolgokhoz többet értenek, mi at én — mert nekem, sajnos, az Tsten nem adott egyebet az agrárizmusből, mint nagy agrár-szimpátiákat, de földet nem adott hozzá, ami nem baj, mert én az önök agrártörekvéseit teljesen megértem, sőt a legőszintébb becsületességgel támogatni hajlandó vagyok és amint interpellációm matatja, épen az agrártörekvések tisztasága érdekében hozom fel.' . évi március hő 22-én, hétfőn. mindazt, amit felhozok — r kérdem, hogy Magyarországon drágább lévén a marha, mint odaát Stájerben, micsoda bolond zsidó lehet az, aki átcsempészi a marhát oda, ahol az olcsóbb. De ne higyjék, hogy bolond az a zsidó. Nem bolond, mert azért a csempészett marháért külön kompenzációs árut lehet behozni. Annál megtalálja bőven a számadását. Mert. az osztrákok sokkal okosabbak, semhogy a formalitáshoz kötnék a. dolgot. A r it mondják : add ide az ökröt és én adom.a kompenzációt. Nem kell ott három ministerhez szaladgálni, hogy kész kompenzációk ellenében behozhasson valamit az ember, mint nálunk történik. Azonban mi történt itt ? A Kereskedelmi Társaság javára szóló és annak részére adott kiviteli engedélyekkel Heinrich Mór kivisz 100 marhát. Ez az, amit igazságosan kivisz. Ezért a kompenzációt kiadják a Kereskedelmi Társaságnak. Jogtalanul ellenben kivisz sokkal többet, 800 vagy ezer darabot ; a kicsempészett felesleget átadja a lánckereskedelemnek s az eljut egyenesen ide Budapestre. Ez elvonatik a másodfokú hatóság ellenőrzése alól. Ezzel csak azt érjük el, uraim, hogy nem tudjuk kereskedelmünk etikáját visszaállítani, mert olyan tisztességtelen csempészversenynyel kell megküzdenünk, amilyent a tisztességes kereskedelem el nem bir. (Zaj.) Budaváry László : Ez a zsidó hazafiság ! Lingauer Albin : Olvastam annakidején a kormányzó ur kiáltványát, amelyben a purifikálásról beszél. Hallottam a múltkor Friedrich képviselőtársam beszédét, amelyben egyenesen arra alludál, hogy mig mi verekszünk, addig a zsidók keresnek. Friedrich István : Mig mi szavalunk ! Lingauer Albin : Igenis, addig a zsidók keresnek. Hallottuk azt, hogy Gaal Gaszton képviselőtársam itt a közélelmezés és közellátás adminisztrációjának drágaságáról és luxuriózus voltáról beszélt és boldogan hallottam, hogy különösen a kisgazdapárton nagy helyesléssel és tetszéssel fogadták a felhozott argumentumokat. Ebből látom azt is, hogy mi ezen a ponton, a purifikálás, a közélet megtisztítása, a kormányzat becsületének és tekintélyének helyreállítása terén egyek vagyunk, egy utón járunk (Ugy van / Ugy van / jobbfelől.) és félretéve minden néven nevezendő faji, társadalmi és pártbeli különbséget, pártkeretekre való tekinteteket, együtt fogunk haladni abban az irányban, hogy a keresztény kurzusnak vásárcsarnokából a nem egészen odavaló erkölcsi kufárokat minél alaposabb módon kiexkommunikáljuk. (Helyeslés. Felkiáltások balfelöl : Ki kell pofozni őket /) Méltóztassanak megengedni, hogy még csak arra figyelmeztessem önöket, hogy ezeknek a vasmegyei állapotoknak vizsgálásával, melyekkel eddig untattam önöket, eljutottam bizonyos más ügyekhez is és mivel azt látom, hogy épen az igen t. Kisgazdapártnak helyeslése kisérte azt a törekvésemet, • hogy a tisztességtelenségnek kivágására
