Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. évi márciu

s hó 22-én, hétfőn. 155 próbáljak itt a Nemzetgyűlésnek alkalmat adni, ebből meritem magamnak azt a bátorságot, bogy tovább megyek és megmutatom ennek az ügynek további, az eddigieknél még sokkal csúnyább és nagyobb stilü "konzekvenciáit is. (Halljuk! Halljuk !) T. Nemzetgyűlés ! A vasmegyei ügyben lefoglalt marbalevelek záradékolását vizsgálva, meglepetéssel láttam^iogy dacára a ministeri és alispáni rendeletnek, melyek kimondják, bogy az állatorvos tartozik konszignációba foglalni az állat tulajdonosának és szállítójának nevét és erről neki jelentést tenni, azt vettem észre, bogy a kiszállított márkáknak tulajdonosa, illetve vevője nem Heinrieb Nándor, banem az Állatértékesitő Bt,, a Husfoigalmi Központ és a Husnagyvágó Rt. (Mozgás.) Borzasztóan kezdtem csodálkozni, hogy mi ez. (Zaj. Halljuk! Halljuk!) Megnyugtathatom az urakat, ne izguljanak rajta, ezeknek a társaságoknak Heinrich egyszerűen bevásárlója volt és bátorkodott ezeket à társaságokat is becsapni. (Derültség.) Hogy azonban ez a becsapás olyan szempontból birálandó-e el, mint a másik ügy, arra a későbbiekben fogok rávilágítani. Elég az hozzá, hogy megbökte a szememet ez a három név : Állat- és Takarmányforgalmi, Állatértékesitő, Husforgalmi, illetve Husnagyvágó. Hogyan kerül az a marha Ausztriába, amely Budapesten ezekhez a cégekhez van instradálva ? Karafiáth Jenő. Kik vannak bent az igazgatóságokban ? Lingauer Albin : Egyelőre a marhákról beszélünk ; majd később rátérünk az okosakra. (Élénk derültség.) Tisztelt Nemzetgyűlés ! Közben az történt, hogy a földmívelésügyi ministerium szigorúan ráírt a kormánybiztosságra és egyszerűen elrendelte, hogy az általa korábban kiadott szállítási engedélyeket vonja vissza és tartózkodjék minden néven nevezendő kiviteli engedély kiadásától. Miután ez már kissé komolyabb dolog, méltóztassanak megengedni, hogy ebből felolvassam azokat a részleteket, amelyek ide vonatkoznak (Halljuk ! Olvassa) : »Ide érkezett jelentésekből tudomásomra jutott, hogy ennyi számú földmívelésügyi ministeri rendelt intézkedéseinek figyelembevétele nélkül, illetve az állatok kivitelére vonatkozó engedélyek előzetes kieszközlésenek mellőzésével a kormánybiztosság engedélye alapján a határ mentén nagyobb állatszállítmányok kerültek Ausztriába kivitelre, sőt ujabb állatszállítmányok kivitele most is folyamatban van. A rendeletre való utalással felkérem a kormánybiztosságot, hogy ezen szállítmányok kivitelének beszüntetése iránt haladéktalanul intézkedjék, miután állatoknak Ausztriába való kivitele kizárólag esetről-esetre kiadandó külön engedélyem alapján történhetik«. Itt azután ezeket mondja (Olvassa) : »Szíveskedjék hozzám esetről-esetre a jövőben indokolt felterjesztést tenni, amelynek elbírálása alapján a kivitel engedélyezése iránt dönteni fogok«. Majd így folytatja tovább (Olvassa) : »Vas vármegye alispánjának engedélyt adtam arra, hogy a Szombathelyi Kereskedelmi és Mezőgazdasági Részvénytársaság utján Vas vármegye területéről 500 darab vágómarhát kompenzáció ellenében Ausztriába kivihessen. Ezen engedélyem hatályát természetesen jelen intézkedésem nem érinti. Budapest, 1919 október 24. Rubinok s. k.« A kormánybiztossággal tehát október 24-én közlik azt, hogy az alispánnak szeptember 23-án engedélyt adtak kivitelre, azonban az egy hónap leforgása alatt folyt kiviteléit mégis a kormánybiztosságnak tesznek szemrehányást. Fel kell itt említenem még egyszer, hogy közben — a románok kivonulása előtt •—• a kormánybiztosság alig tudott összeköttetést tartani a kormánnyal, rendeletek oda nem érkeztek, hivatalos lapot annyira nem kaptak, hogy Szombathelyen — talán méltóztatnak tudni — külön hivatalos lapot kellett kiadni, amely ilyenformán kerülte meg annak idején a román cenzúrát. E rendelet alapján a kormánybizotsság fogta magát és a minister intencióihoz alkalmazkodva az addigi csereforgalmi üzletet egészen egyszerűen beszüntette, még pedig olyanformán, hogy a Csereforgalmi Részvénytársaságot feloszlatta és azt mondta, ha a miuisternek nem tetszik, akkor mi ezt igy nem csináljuk. Ezután egy értesítést kapott a koimánybiztosság arról, hogy a földmívelésügyi minister az áruforgalomnak, a ki- és bevitelnek lebonyolítására Vas megyébe ki fogja küldeni Rulf Gézát, az Állatértékesitő- és az Állat- és Takarmányforgalmi Részvénytársaságok vezérigazgatóját, aki különben, ugy tudom, a földmívelésügyi ministeriumba berendelt állategészségügyi főfelügyelő, és aki épe i azokban a bizonyos emiitett napokban alaicitotta meg Budapesten a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságát is. À minister ur annak idején maga jelezte, hogy Rulfot le fogja küldeni Szombathelyre. Rulf fel is kereste annak idején a kormánybiztost és közölte vele ezt a szándékát. A kormánybiztos ezt tudomásu

1 is vette, leérkezett s megbeszélték, hogy a cserefoigalom eddigi ügyköré^ tisztára a Rulf vezetése alatt álló intézetek fogják ellátni. Most következik az a furcsa helyzet, hogy a földmívelésügyi kormány elveszi a kormányiztosságtól a kivitel lebonyolításának jogát és rábízza egy földmivelésügyi ministeri főfelügyelőre, akiről, nem tudom, milyen minőségben van ott, csak azt, hogy három nagy közkereseti társaságnak a vezérigazgatója és hogy amely bizalommal nem ajándékozza meg a földmivelésügyi minister a tulajdon kormánybiztosát, azzal a bizalommal megajándékozza Rulf Gézát, aki pedig — már mint a Rulf — a helyi dolgokkal és a helyi szükségletekkel nsm ismerős olyan precízen, mint az ottani kormánybiztos. Ezen nagyon csodálkoztam és érdeklődtem aziránt, ki lehet ez a Rulf Géza, ez a roppant hatalmas ember, akire a minister ily óriási ügyek lebonyolítását rábízza és érdeklődni 20*