Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-15
150 A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920 daîmas leszek. Kénytelen vagyok vele, mert a dolog, amit előadni kívánok, oly éles megvilágítást igényel, iiogy semmiképen sem tudom egészen rövidre összefoglalni annak előadását, hogy az a világosság és érthetőség rovására ne essék. (Halljuk ! Halljuk !) Odalenn Vasmegyében az ősszel, amikor ez a mostam rendszer végre-valahára visszatért, megindulván a határmenti áruforgalom, rendkívül súlyos visszaélésekről kezdtek beszélni. Mi teli tüdővel fújtuk annakidején a keresztény-kurzus mellett a harsonát, teli tüdővel fújtuk a trombitát a zsidó kereskedelemnek, a merkantilizmus túltengésének letörése mellett. Ugyanakkor azonban azt láttuk, hogy a keresztény-kurzus háta mögött megint csak azok bukkantak fel, akik nálunk a kereskedelem etikáját, tekintélyét tökéletesen lejáratták, (Egy hang : Mindenütt azok vannak még ma isi) Különösen egy csempészeti ügy ragadta meg figyelmemet. Kezembe került annak idején a vasvármegyei katonai parancsnokságnak egy jelentése, mely az ottani körietparancsnoksághoz ment s amelyben az előbbi jelentést tesz arról, hogy a határ mentén egy Heinrich Nándor nevű izraelita határtalan mértékű csempészetet folytat ; felhívja rá a katonai rendőrség figyelmét és a katonaság segítségét kéri vele szemben. Egy feltűnő passzust láttam ebben az átiratban, amely azt mondja, kéri a vizsgálatot arra fordítani, hogy nincsenek-e a vármegyei magasabb hivatalnokok között a tettesnek olyan pártfogói, akik akár közvetlenül, akár közvetve az ő csempészetét elősegítik. Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! Ez azonban tulajdonképen még a jelentéktelenebb része volna, de következett utána egy másik jelentés is, amely igy szól (olvassa) : »Államügyészségnek, Szombathely. Heinrich Nándor marhakereskedő nagyszentmihályi lakos iratait átteszem stb. Fent nevezett letartóztatásakor Ivanovics törzsőrmestert, a fővezérségtől kiküldött detektívet 10.000 koronával meg akarta vesztegetni. A törzsőrmester ezt az összeget el is fogadta, később megérkezésekor az elöljáró parancsnokságnál azt deponálta is.« Heinrich Nándort a katonai körletparancsnokság átküldötte az ügyészséghez, még pedig, ilyen átirattal (olvassa) : »Két rendbeli súlyos, a hadsereg érdekeibe is ütköző kihágással, valamint okirathamisitás bűntettével és kémkedéssel is alaposan gyanúsítható Heinrich Nándor marhakereskedőt további szükséges eljárás lefolytatása végett, az államügyészséghez átkísértetem. Nevezettnek előzetes letartóztatásba való helyezése annál inkább indokolt, mivel szabadonbocsátása esetén a tanuk befolyásolásától, a bizonyítékok eltüntetésétől, valamint szökésétől alaposan lehet tartani.« Mélyen tisztelt Nemzetgyűlés ! • Természetesen a vidéki fáma beszél ilyenkor roppant magasságba felnyúló összeköttetésekről, amiket az ember nem szokott komolyan venni J ezúttal azonban ). évi március hő 22-én, hétfőn. nem zárkóztatom el ennek megemlítésétől, mert, sajnos, ezeknek ezúttal igazuk lett. Fogadást ajánlottak, hogy Heinrich Nándor rövid időn belül szabadlábra lesz helyezve. Előrebocsátom t. Nemzetgyűlés, hogy az ügyészség tekintélye ellen egy szót sem akarok beszélni, mert a szombathelyi ügyészség feltétlenül korrekt és megbizható, de nem megtéveszthetetlen. Itt tehát csak megtévesztésről, nem pedig kedvezetről lehet szó, amikor konstatálnom kell, hogy az államügyészség Heinrich Nándort három nap múlva tényleg szabadon is bocsátotta. (Mozgás.) Mélyen tisztelt uraim ! Legyenek szívesek megengedni nekem, hogy az előzmények körvonalait kissé megrajzoljam. (Halljuk!) Amikor annak idején a proletárdiktatúra bukása után NyugatMagyarországra a Lehár-zászlóalj bevonult, ott volt legelőször olyan állami berendezkedés, amelyet mintegy önhatalmúlag csináltunk meg. Kormánybiztosság állíttatott fel, amefy azonban a kormánnyal, sajnos, összeköttetésbe lépni nehezen tudott, mert Budapestet a románok megszállták, posta nem közlekedett, a telefont betiltották, a hivatalos lapot nem kaptuk, rendeletek nem jöttek, a közlekedést iszonyúan megnehezítették, ugy, hogy kénytelen volt a kormánybiztosság kvázi a maga szakállára intézkedéseket tenni. És ott állottunk Nyugat-Magyarország problémájával szemben. Nyugat-Magyarország lakossága mindenéből kifosztva, iparcikkek, különösen szövöttáruk után vágyódott és azt hangosan követelte. Miután ismertük már akkor az ententenak azt a határozatát, hogy Nyugat-Magyarországot Ausztriához kell csatolni, mindent el kellett követni arra nézve, hogy Nyugat-Magyarország lakosságának türelmetlenségét lehetőleg lemérsékeljük. A kormánybiztosság mindezen okoktól indíttatva, a maga legjobb belátása és tudása szerint a gráci Landesregierunggal lépett Összeköttetésbe már* csak azért is, mert amint az urak bizonyára tudják, ez a gráci Landesregierung volt az, amely a magyar eílenfoiradalmároknak annak idején helyet adott, amely előttük a szemét jóakaratulag behunyta, amely tűrte azt, hogy áthozhassuk fegyvereinket, csapatainkat és tábori felszereléseinket. Ez a Landesregierung azt kérte tőlünk, hogy amennyiben feleslegünk lesz állatokban és élelmiszerekben, ebből a feleslegből valamit engedjünk át. Ennek ellenében ő vállalta azt a kötelezettséget, hogy a felállítandó nemzeti hadsereg Lehár-zászlóalja számára, illetve egész hadosztálya számára felszereléseket, bakancsot, köpönyeget, stb. enged nekünk szállíttatni. Ez meg is történt. A kormánybiztosság természetesen kompenzációs alapon csinálta ezeket az üzleteket és vállalkozott ezeknek a lebonyolítására. S mert az árucsere aktákkal nem volt elintézhető, felállított egy szervet annak idején: a Csereforgalmi "Részvénytársaságot. Hogy ez mennyire volt szerencsés, vagy nem szerencsés, az mellékes, továbbá, hogy üzleti szempontbókaz agilis volt-e vagy nem,
