Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-15

A Nemzetgyűlés 15. ülése 1920. évi március hó 22-én, hétfőn. 151 az nem ide tartozik, de denique felállították ezt a részvénytársaságot. Ugyanakkor azonban a vármegye alispánja szintén megkezdett egy akciót a vármegye iparcikk-ellátása érdekében és egy felterjesztést intézett a földmivelésügyi minister úrhoz, amelyben egy általa előzetesen önhatalmúlag megadott marhakiviteli engedély jóváhagyását kérte. Ugyanis az alispán kötött egy szerződést egy ottani részvénytársasággal : a Kereskedelmi és Mezőgazdasági Részvénytársasággal, abból a célból, hogy ez kivisz Ausztriába bizonyos számú marhát és énnek ellenében három és félszeres értékű, tehát összesen 17 és fél millió értékű ipari cikkeket, továbbá sót, szövöttárut, lugkövet és ilyenféle holmikat fog behozni CS Br hadsereg szükségletét kielégíti. Parallel folyt tehát a kormánybiztosság és az alispán akciója. Mi történt, uraim ? Egy egész sereg zsidó kereskedő szárazon maradt, mint a potyka a parton, és ez nekik sehogyan se tetszett. Igyekeztek ebbe az üzletbe belekapcsolódni. Eleinte nem ment sehogy sem. Mi történt tehát ? Kikezdték ezt a vállalkozást a gyanúsításnak, a megvádolásnak nyilaival, ráfogták, bogy ezt csinálják, azt csinálják ; hogy az egyik üzletnek ilyen hatóság, a másiknak olyan hatóság van mint csendes társ a háta mögött. A vége az lett, hogy szerencsésen összeveszítették a két irányzatot a keresztény kurzus nagyobb diadalára. Azok csak félkezükkel foglalkoztak az import- és export-üzlettel, a másik félkezükkel pedig egymást pofozták. Nagyon természetes, hogy a keresztény kurzus kereskedelmének az lett a vége, hogy az exportot végezte Heinrich Nándor, Löbl, Stern és nem tudom, még melyik alvállalkozók. (Felkiáltások balfelől : Jó nevek !) Az importot végezte ifj. Deutsch Samu és szintén egy csomó Lö winger, Löwenstein-féle nevű alvállalkozóval. Ezt látván, kilottyant belőlem a szó : Éljen a keresztény kurzus, éljen a'keresztény kereskedelem ! Más egyebet nem tudtam tenni, mint hogy éljeneztem és! lelkesedtem. Azonban egy szép napon kiderült az, hogy nemcsak az történt, hogy Izrael ült megint a nyeregbe, hogy Izrael ült rá a keresztény kurzus kereskedelmének a nyakára, hanem az is megtörtént, hogy a megkapott engedélyeken felül óriási mennyiségű marhát kezdtek kicsempészni a határon át. Ereky Károly : Ez a fontos része ! Lingauer Albin : Igen, ez a fontos, de lesz ennél még cifrább is ! Ugyanakkor, mikor ez az agyarkodás kitört, fordultam az akkori kormánybiztoshoz és az 'akkori kerületi főkormánybiztoshoz, jelentvén, hogy itt mindenféle suttogások, mendemondák vannak s ezért kértem, hegy a mai keresztnéy kurzus becsülete érdekében tisztáztassák azt a kérdést, hogy van-e azoknak a háta mögött valami piszkosság, igen vagy sem. Mind a két ur a maga teljes jóhiszeműségével bele engedett tekinteni az aktákba és én kénytelen voltam meggyőződni arról, hogy legalább azon dolgokban, amelyek a szemeim elé kerültek, kifogás jóhiszeműen nem emelhető. Megígérték továbbá nekem, hogy ezeknek a bizonyos suttogásoknak igazi tárgyait, illetőleg azokból a valóságnak megfelelő dolgokat nekem rövidesen meg fogják mondani. Ugyanakkor azonban megindult az a bizonyos katonai vizsgálat is, és pedig csendesen, aminek az eredménye az lett, hogy Heinrich Nándort elfogták. Mit csinált Heinrich ? Fogta magát és a kapott alispáni kiviteli engedélyekkel, amelyek 10—20 darabig szóltak, folyton vitte keresztül a marhát a határon. Ebből az a kérdés merül fel, hogy hogyan lehetett ezeket megengedni. Ha a t. Nemzetgyűlés megengedi," bővebb tájékoztatás végett felolvasem az erre vonatkozó iratot. (Halljuk ! Halljuk !) Elnök : Kérném a t. képviselő urat, szíveskedjék lejebb jönni, mert lehetetlen hallani. Lingauer Albin : Akkor egy kis hurcolkodás! engedélyt kérek. (Derültség.) Elnök : Rossz az akusztika. A képviselő ur elég hangosan beszél, de rosszul hallani. (Mozgás.) Lingauer Albin (előbbre jön) : T. Nemzetgyűlés ! (Halljak ! Halljuk I) Amikor ezeknek a visszaéléseknek híre szállingózni kezdett, a kormánybiztos felszólította az alispánt, nyilatkozzék aziránt, adott-e ő önhatalmúlag kiviteli engedélyt, igen vagy nem ? Az alispán ur erre a következőket irja : * »Kormánybiztos ur emiyi meg ennyi számú felhívására tisztelettel jelentem, hogy Heinrich Nándor nagyszentmihályi lakos csak egy ízben kapott 50 darab vágómarhára kiviteli engedélyt folyó évi augusztus 13-án, majd augusztus hó 14-én Knie Károly, — méltóztassék e nevet megjegyezni— Knie Károly osztrák honos kirchschlagi lakos, ez azonban a szerződésileg kikötött osztrák árut leszállítani képes nem lévén, a kiviteli engedély bevonatott és érvényteleníthetett, illetőleg ahelyett a szombathelyi kereskedelmi részvénytársaság kapta meg folyó évi augusztus 22-én ezen 50 darabra és ugyancsak a szombathelyi kereskedelmi részvénytársaság ujabbi 100 darabra augusztus hó 22-én a kiviteli engedélyt. Ezek szerint összesen 200 darab vágóállatra adatott kiviteli engedélyt. Az esetleges visszaélés és a csempészet megakadályozására kiköttetett, hogy a vágómarhabevásárlások kizárólag a kőszegi, felsőőri, németujvári, szentgotthárdi és muraszombati járások területén közvetítők kizárásával csakis az alispán által kiállított vásárlási igazolványok alapján történhetnek, a bevásárolt állatok Nagyszentmihályon Heinrich Nándor gyüjtőtelepén gyűjtendők, ahonnan lábon vagy vasúton a felsőőri járási állami állatorvos szabályszerű vizsgálata és ellenőrzése mellett vihetők ki. Értesülésem szerint ezen kikötések tényleg be is tartattak. Szombathely, 1919. évi szeptember 10. Herbst Géza, alispán.« Ez, ugyebár, t. uraim," szabályszerű, okos, körültekintő rendelet, de leszek bátor megmutatni, hogy minden alispáni okosságot hogyan játszik