Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-13
r, Á Nemzetgyűlés" 13. ülése '1920. élhetést. Az üres gyomor igen rossz tanácsadó és fűtetlen szobában elfogynak az emberi lélek legnemesebb hajtásai is. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Az állam és a társadalom nem lehet el bizonyos idealizmus nélkül, azonban ennek az idealizmusnak a feltétele legalább is a tisztessé-., ges megélhetés. (Igaz! Ugy van!) A másik aggodalmam a következő. Ezt a világháborút nézetem szerint az összes hadviselő nemzetek elvesztették, a győztesek és legyőzöttek egyaránt. Ellenben megnyerte a háborút a lánckereskedők, a hadimilliomosok serege (Felkiáltások a jobboldalon : A felmentettek 1 ) és ennek az élén a • nemzetközi bankokracia. (Ugy van! Ugy van !) T. Nemzetgyűlés ! Olyan horribilis terhei keletkeztek az európai államoknak, • amelyeket nézetem szerint majdnem lehetetlen lesz. tisztességgel megfizetni, hacsak nem akarjuk az adófizető polgárokat, a dolgozó társadalmat örökidőkre az állam hitelezőinek járadékfizető rabszolgáivá tenni. A győztes Franciaországnak 260 milliárd frank államadóssága van. Ezek az államadósságok olyan mértéktelen módon növelték meg a platókra cia hatalmát, hogy attól komolyan tartani kell és lehet. Róma története megtanit árra a veszélyre, hogy mitől kell tartani. Rómának is megvolt a maga világháborúja, a maga élet-halálharca Karthágóval. Ott is a nemzet szine-java, a régi római polgár, künn harcolt a frontokon és vagyonilag tönkre ment. Ott is ellepte Rómát egy szokásaiban, erkölcseiben idegen, betolakodó gyülevész nép és ezek ott is felcsaptak hadseregszállitónak és hadimilliomosnak. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mikor, a háború véget ért, ez az elhatalmasodott római plutokrácia a politikai hatalmat akarta a kezébe kaparintani és ennek érdekében szövetkezve a félrevezetett és megvesztegetett csőcselékkel, halomra döntötte a régi római szabadságot és alkotmányt és ennek helyébe léptette a zsarnokságot. Akkor következett az a korszak, amelyről Tacitus siránkozva emlékszik meg, mikor felkiált, hogy Rómában ekkor már eladó volt minden, a tudós tudománya, az iró tolla, a hadvezér kardja és a politikus meggyőződése. És Rómában egyik forradalom a másikat követte, Kómában egyik lázadás a másik után következett, (Egy hang : Patkánylázadások !) mig végre, miként Tacitus mondja, a régi és szép jogokból nem maradt vissza semmi többé. T. Nemzetgyűlés! Róma története tehát megtanított minket arra, hogy mitől kell tartanunk. Okuljunk belőle! Mert ugyanez a veszély fenyeget minket is és ha nem akarunk a hanyatló Róma sorsára jutni, akkor kötelességünk, hogy ezeknek a hadseregszállitóknak, hadimilliomosoknak, ennek a nemzetközi bahkökráciának letörjük a hatalmi törekvéseit (Általános élénk helyeslés és taps.) és épen a?; adótörvényeknél lesz ennek kiváló fontossága, mert ha itt elveszítjük a csatát, "t. Nemzetgyűlés, akkor mindent elvesztettünk. évi március Kd 17-en, szerdán. \£Êt Meskó Zoltán : A földreformnál is ! (Felkiáltások : El kell venni tőlük a földet !) Dömötör Mihály: Szerettem volna jobban kidomborítva látni a ministerelnök beszédében azt az intransigens, semmi körülmények közt megnem alkuvó, a kitűzött céltól el nem térő keresztény irányzatot, amely minket kivétel nélkül ebbe a parlamentbe juttatott. (Általános helyeslés és taps balfelől.) A kommün bukása után mint tisztító orkán zúgott végig az országon a keresztény felbuzdulás. (Ugy van!) Ha mi nem rójuk le e tekintetben azt az adósságunkat, amellyel a nemzetnek becsületünk szerint tartozunk, akkor t. Nemzetgyűlés, a keresztény felbuzdulás egy meteor volt, (Felkiáltások : Szalmaláng !) szép, ragyogó, elbűvölő meteor, amely azonban akkor pattant széjjel, amikor a legnagyobb szükség lett volna rája, hogy fényesitsen és melegítsen és tündöklő fényességénél azt fogjuk meglátni csupán, hogy nemzeti nagylétünk miként morzsolódik fel a nemzetközi kapitalizmus és a nemzetközi szocializmus két nagy malomköve közt. (Ugy van! Ugy van!) De ha megértjük a kor intő szavát, ha eleget teszünk azoknak az Ígéreteknek, amelyeket választóinknak tettünk, (Egy hang : Minden körülmények közt !) ha megvalósítjuk még pedig keresztény és nemzeti irányban (Ugy van!) a szükséges, üdvös reformokat, akkor ez a nemzet, amely ma még olyan, mint a lábbadozó beteg s bizonytalanul és bátortalanul megy előre, uj erőre fog kapni és mint egy örökifjú óriás, letépve láncait, hatalmas feladatokra lesz képes és a vén Európa népei, amelyek ma lenéznek minket, ámulva fogják látni, hogy mire képes még a magyar. T. Nemzetgyűlés, én tudom, hogy ennél a nagy munkánál elölről kell kezdeni a sziklagörgetést, de ha összefogunk, ha összetartunk, ha félretesszük azt a régi turáni átkot, hogy egymással veszekedjünk és pártoskodjunk, (Élénk helyeslés jobbról.) akkor fel fogjuk görgetni ezt a sziklát a nemzeti vágyaink és reményeink legmagasabb ormára, hogy azután ott felépitsük az egységes keresztény, nemzeti, független Magyarország bevehetetlen sziklavárát. (Éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök : A pénzügyminister ur kíván szólni. B. Korányi Frigyes pénzügyminister : T. Nemzetgyűlés ! Bátor vagyok törvényjavaslatot beterjeszteni az Osztrák-Magyar Bank által kibocsátott bankjegyek felülbélyegzése tárgyában ; törvényjavaslatot a bái^ailletékekről és törvényjavaslatot az államháztartás 1920. február, március és április hónapjaiban való viteléről. Kérem, méltóztassanak intézkedni, hogy a javaslatok kinyomattassanak, szétosztattassanak és jelentéstétel végett a Pénzügyi Bizottsághoz áttétessenek. Elnök : E három törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és jelentéstétel végett a Pénzügyi Bizottsághoz át fog tétetni. Szólásra következik ? Szabó Sándor jegyző: Ugron Gábor. Ugron Gábor : T. Nemzetgyűlés ! Méltóztassanak megengedni, hogy a ministerelnök ur Ibe-
