Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.

Ülésnapok - 1920-8

Ä Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. évi február hó 28-án, szombaton. 97 csolatban a Tiszántúl kiürítésével is, hogy a közélelmezési ministerium ezt újra megfontolás tárgyává tegye és javaslatot tegyen a ministertanácsnak, —• mert ilyen nagyobb fontosságú kérdésekben nem maga a közélelmezési minister, hanem az egész ministertanáes határoz. En tehát csak annyit válaszolhatok, hogy komolyan foglalkozunk ezekkel a kérdésekkel. Még nincs tiszta képünk róla, de mihelyt a tiszántúli vidékek felszabadulnak és a jelentéseket megkapjuk, a Közélelmezési Ministerium — akárki legyen a közélelmezési minister — ezeket a vámtételeket újra megfontolás, illetve nemcsak megfontolás, hanem a legkomolyabb tárgyalás alá veszi és az adott körülmények szerint határozni fog olyan értelemben, amint azt az ország érdeke megkivánja. Ezt adhatom válaszul. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Tankovics János : T. Nemzetgyűlés ! A nagyméltóságú közélelmezési minister ur válaszát tudomásul veszem annál is inkább, mert tudom, hogy az egész kormány szivén viseli a nemzet érdekét. Az igen t. minister ur azt kérdezte, mit fognak szólni kartársaim ahhoz, hogy én ezt az indítványt tettem. Erre én itt, a nemzet szine előtt azt válaszolom : akinek a pénz nem Istene és aki nem a zsebével érez, hanem a néppel is, az engem nem fog elitélni, aki pedig máskép gondolkodik, azzal nem törődöm. (Élénk tetszés, éljenzés és taps.) Elnök : Méltóztatnak a közélelmezési minister urnák Tankovics János nemzetgyűlési tag ur interpellációjára adott válaszát tudomásul venni ? (Felkiáltások : Igen !) Ha igen, akkor ezt határozatilag kimondom. Ki a következő interpelláló ? Szabó Sándor jegyző : Szijj Bálint ! Szijj Bálint : T. Nemzetgyűlés ! A közélelmezési minister úrhoz kivánok interpellációt intézni a rekvirálás ügyében. Mindnyájan tudjuk, hogy a rekvirálás elkerülhetetlen. A kisgazda odaadta a múltban is a fölöslegét, oda fogja adni most is. Azonban az a módszer, ahogyan az egyes rekvirálóbiztosok a rájuk bizott hatalommal visszaélnek, egyenesen kihívja a kisgazdaközöhség elkeseredését. Ma már február végén vagyunk, tehát a termés betakarításától kezdve 6—7 hónap telt el. Tudjuk, hogy a termelés betakarítása utáni hónapokban a gabonát szabadon lehetett vásárolni. Ezekben a hónapokban a kisgazda termésfölöslegének legnagyobb részét el is adta, csak egy kis részt tartott meg a saját szükségletén felül arra, hogy magának és családjának ruházatára, cukor-, só- és petróleumcserére legyen. Mindnyájan tudjuk, hogy ezeknek a nélkülözhetetlen háztartási cikkeknek bsezerzése faluhelyen pénzért majdnem lehetetlen. De még ezt a csekély készletét is hajlandó a kisgazdaközönség odaadni, csak méltányosságot és egyenlő elbánást kér. (Ugy van ! a jobboldalon.) Nem akarok, általánostiani, tisztelet a kivételeknek, de nagyon sok panasz érkezett hozzám keNEMZETGYÜLÉSI NAPLÓ. 1920-1921. — I. KÖTI rületemből a rekviráló biztosok ellen. Ezek a jó urak nem átallanak politikai vonatkozású kijelentéseket tenni a rekvirálás elrendelését illetőleg. Ezek a jó urak ahelyett, hogy a falu népét felvilágosítanák, ami kötelességük volna, ahelyett hogy megmondanák neki, hogy azért kell rekvirálni, mert a városok éheznek, (Egy hang a jobboldalon : De sütemény van !) most ha a Tiszántúl felszabadul, oda szintén élelmiszert és vetőmagot kell adnunk, egyenesen Szabó István közélelmezési minister urat és a kisgazdapártot állítják oda bűnbaknak, (Félkiáltások a jobboldalon : Gyalázat !) sőt kerületem egyik községében azzal fenyegették meg a kisgazdákat, hogy leszámoltatják őket az egész termésről és amit nem tudnak odaadni, annak minden métermázsája után 1000 korona büntetést rónak ki reájuk. Azt mondják, hogy majd elő vétetik a kisgazdákkal azokat a jó kék pénzeket, melyeket ágyuk fenekén, a szalmazsákokban rejtegetnek. (Zaj.) Ez a kisgazdák elleni rosszindulat megnyilvánulásának olyan foka, melyre eddig példát még nem ismertünk. (ügy van ! Ugy van ! a jobboldalon.) Hogy most bővebben van pénz mindenkinek a kezében, mint a háború előtt, az bizonyos, (Egy hang a jobboldalon : Nem ér semmit a pénz !) de nemcsak a kisgazdának van, sőt merem állítani, hogy a kisgazda ma le van rongyolódva, ruhája el van nyűve, gazdasági épületei düledező állapotban vannak, gazdasági eszközei el vannak kopva, el vannak vásva, azokat nem javíttathatja, nem pótolhatja ujakkal anyaghiány miatt, ugy hogy mármár alig-alig tudja ezekkel a rossz eszközökkel földjét megművelni. Ha ma mindezeket a háború előtti állapotba akarná helyezni, az a pénz, ami a kezén van, nem volna rá elég. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelól.) Ezeknek előrebocsátása után a következő interpellációt vagyok bátor intézni a közélelmezési minister úrhoz. (Halljuk 1 Halljuk 1 Olvassa) : »Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy vidéken egyes rekviráló biztosok megbízatásukkal visszaélnek és a falusi népet a rekvirálásról való köteles felvilágosítás helyett megtévesztik és pártpolitikai szempontok érvényesülésének állítják be a rekvirálás elrendelését í Van-e tudomása a minister urnák arról, hogy Komárom vármegye Szőny nagyközségben egyenesen azzal fenyegette meg a rekviráló bizottság a kisgazdákat, hogy az egész termésről elszámoltatja és amit előadni nem tudnak, annak minden métermázsájáért 1000 korona büntetést szabnak ki ?« Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : Amit a románok elvittek, azért is ? Szijj Bálint (olvassa) : »Ha van tudomása

5 mit szándékozik tenni, hogy a gazdákat az ilyen terrorizáló rekviráló biztosoktól megmentse, szándékozik-e az összministertanácsban odahatní* hogy az ilyen rekviráló biztosok másokkal felcseréltessenek ?« (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Az interpelláció kiadatik a közélelmezési minister urnák, A közélelmezésügyi mi^ nister ur kivan válaszolni. IT, 13