Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
$8 r  Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. è Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : T. Nemzetgyűlés ! Ami a rekvirálások kérdését illeti, hiszen erről nagyon sokat lehetne beszélni. Tudjuk nagyon jól, hogy azt a háború tette szükségessé, tudjuk azt is, hogy a háborús kormányok vállalták az egész monarchia hadseregének élelmezését Magyarország terhére, tudjuk, hogy ennek a célnak az elérésére kellett maximálni az árakat, vagy legalább is maximálták azokat a háborús kormányok, és ennek a célnek az elérésére tették ki évenként ötször-hatszor a legkegyetlenebb zaklatásoknak a gabonanemüt termelő földmives népet. ( Ugy van ! jobb felől.) *• Tudjuk azt is, hogy ei a zaklatás, amely mégis azon az indokoláson alapult, hogy nekünk a hadsereget élelmeznünk kell, mert hiszen, ha a háborút elveszítjük, akkor idekerülünk, ahova kerültünk, csak annyiban állta meg a helyét, amennyiben azok a kormányok, amelyek a háború alatt a rekvirálásokat végeztették és a rekvirált mennyiséget szállították innét Magyarországból a magyar nép szája elő], nem tudtak arról gondoskodni, hogy a rekvirált és a hadsereg számára szükséges gabona címén szállított mennyiség a mi katonáinknak menjen, hogy azok kenyeret egyenek belőle, hanem hivatalosan Bécsbe és Ausztriába (Igaz ! Ugy van!) — ha kellett, a hadvezetőség, a hadügyministerium utján — irányították el a hadsereg részére szánt gabonamennyiségeket, a mi katonáink pedig éheztek a fronton, hiába vitték el tőlünk a gabonát. (Igaz ! Ugy van ! Felkiáltások : Gyalázat !) Itten sirva nézett utána a termelő a gabonájának, amikor felforgatta^ neki az utolsó szekrényét is, hogy kivegyenek még öt kiló lisztet belőle. S amikor igy szekírozták, kínozták a mi népünket, amikor elvitték a gabonánkat, akkor még az volt a megnyugtató, hogy azt mondhattuk, hogy a fiadnak, a rokonodnak megy a harctérre, hogy ne éhezzék ; de azok bizony azt írták haza, hogy hétszámra nem látnak kenyeret, káposztán és répán tartják őket, mert gabonánkat Ausztriában használták el közélelmezésre. (Mozgás.) Barla-Szabó József: Lekapcsolták Bécsnek! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: Mi tudjuk ezeket a dolgokat, és nekünk, akik itt a nemzetnek megválasztott képviselői vagyunk, igazán az volna a legelső kötelességünk és az is lesz, mihelyt megtehetjük, hogy mindezeket a zaklatásokat megszüntessük Magyarországon. (Helyeslés.) Senki jobban nem óhajtja ezeknek a zaklatásoknak a megszüntetését, mint épen én, aki magam is valóságos lásgazda vagyok, és aki magam is végigszenvedtem a rekvirálások minden fajtáját a háború alatt és tudom, hogy az micsoda zaklatással jár, hogy micsoda ijedelem van a faluban, micsoda remegés van ott, amikor az a katonai osztag bemegy és kiadja a rendeletet, hogy enynyit vagy annyit szállítsanak be, mert ha nem, akkor bemegyek a házadba és akkor ott felforgatnak, kiszórnak mindent- A háború alatt igen sok községben megcsinálták, hogy kiszórták a szekréêvi február hó 28-án, szombaton. nyékből a ruhát, az ágyból mindenfélét és olyan szavakkal illették azt a termelőt, amilyeneket csak a legnagyobb ellenségnek lehetne mondani. ( Ugy van ! jobb felől.) Sohasem vették figyelembe a háború alatt azt, hogy amikor a munka igen sok vonalon szünetelt vagy csökkent, akkor a kisgazdatársadalom volt az egyetlen, amelynél, ha nem volt otthon a férfiereje, az a szegény asszony agyondolgozta magát (Élénk tetszés és taps jobb felől.), végezte a férfi munkáját, ment a mezőre szántani és kaszálni, ami pedig nem neki való munka, ugy, hogy egyes községekben akárhány az erőltetett munka következtében bele is pusztult, de nem tudta nézni, hogy a földje parlagon legyen és nem akarta, hogy, ha a férje visszajön a háborúból, a gazdaságot parlagon találja és gazdátlanul nézze. (Ugy van ! jóbbfelől.) A kisgazdatársadalom volt tehát az, amely a legerősebben állta a helyét ebben a tekintetben s amely az otthonmaradt asszonyokkal, leányokkal, öregekkei és gyerekekkel éjjelt nappallá téve dolgozott szakadatlanul, hogy termelj en valamit magának és az országnak. (Igaz ! Ugy van !) Rubinek Gyula földmivelésügyi minister : De nem nyolc órát ! Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister : Még télen is többet dolgozik, mint nyolc órát, nem pedig nyáron. Hogy ezek a zaklatások, amelyek a háború alatt megtörténtek s már elmúlottak, még mindig előkerülnek, ennek oka a viszonyoknak súlyos voltában rejlik. (Igaz! Ugy van!) Mint mondtam is, az első kell, hogy legyek azok között, akik meg akarnak szüntetni minden rekvirálást Magyarországon. A kényszerhelyzet azonban ideállított engem ezen igazán természetellenes állásba, hogy mint kisgazda én rekviráljak, én gondoskodjam a városok élelmezéséről — mert ez igazán természetellenes egy kisgazdára nézve ... Bleyer Jakab, a nemzetiségi kisebbségek ministere : Az természetes I Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister :. . . de meg kellett tennem a köznek érdekében. De mondom, ha nekem módomban lett volna, hogy a rekvirálást elkerüljük, én bizonyosan elsősorban kerültem volna el azt. Meg is tettünk mindent, hogy itt szigorú rekvirálás be ne következzék. T. elődöm a románoknál 5000 vagon gabonát foglalt le, a szerbeknél szintén foglaltattunk le gabonát ; a szerb kormánnyal nemcsak tárgyalásaink voltak, de tényleg megvettük a gabonát, ki is fizettük az árát (Ugy van!), leküldtük a haj ókat, a vonatokat ; most is lenn vannak nagy számban, berakják a lisztet, a gabonát ; mindennap kapjuk az Ígéreteket a szerb kormánytól, hogy átengedi a határon ; igy van ez hónapok óta és még mindig nem kaptunk egy kilót sem Szerbiából. Most amerikai gabona után is nézünk, már bizonyos kvantumot vettünk is óriási áron, amire hivatkozott előbb interpelláló t. képviselőtársam. Szóval : mindent megteszünk, hogy akármilyen
