Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
( M> A Nemzetgyűlés 8. ülése 1920, é amilyenben az ország talán még sohasem volt, ragaszkodnunk kellett ahhoz az alkalomhoz, amely adódik, hogy gabonához juthassunk. Miután olyan mennyiséget ajánltak fel, amely legalább is egyideig kisegitett volna a bajból, a kormány megegyezett a malmokkal a 15%-os vám fentartásában. Sajnos, a malomtulajdonosok és a molnárok egyesülete, amely központilag, sőt megyénként is mindig beajánlotta az egész kivetett kontingenst, amikor arra került volna a sor, hogy melyik malom hány métermázsát, vagy hány waggont lesz köteles beszállitani, erre nézve sohasem tudtak megegyezni, s a végeredmény az lett, hogy most a szerződést nem tudják betartani s a malmokat a legszigorúbb felügyelet alá kellett helyezni, hogy a befolyó vámot minden egyezkedés nélkül is hatósági ellenőrzés mellett szállítsák be a közélelmezés részére. Annak, amit az interpelláló nemzetgyűlési képviselő ur mond, hogy most léptettük életbe a 15%-os vámot, van bizonyos alapja, mert vannak az országban egyse vármegyék, ahol a 15%-os vámot csak a legutóbbi időben léptették életbe, amikor a malmokkal az egyezkedés megtörtént. Dacára annak, hogy a kormányrendelet fentartotta a 15%-os vámot, bizonyos megyék — épen Somogy vármegye is, ahonnan az interpelláló képviselő ur való — nem léptették ezt életbe, ugy hogy egészen a legutóbbi időkig a 10%-os vámot szedték. Most pedig, amikor a malmokkal az egyezséget megkötöttük, egy ujabb rendelettel minden megyében életbe léptették a 15%-os vámot. Ami azt a kérdést illeti, hogy mit csináljunk a malmokkal, e tekintetbe nagyon nehéz a helyzet. Az a malom, amely viz erővel működik, igen könynyen őrölhet 10%-ra is, mert igy is megtalálja a számítását. Ha a malom gőzerővel őröltet, akkor is megtalálja a keresetét a 10%-os vám mellett az esetben, ha maximális áron hozzájut a szénhez. Vannak azonban malmok, amelyek olajjal, benzinnel és más effélékkel őröltetnek. Minthogy ezek a malmok nem jutnak hozzá hatóságilag maximált áron a hajtóerőhöz, igen sok esetben különféle utakon, nagy ráfizetésekkel szerzik meg azt a benzint vagy olajat, amelyre szükségük van és csak ilyen módon tudnak őrölni. Gaal Gaszton : Fát kell vinni a malmokba ! (Zaj.) Szabó István (nagyatádi) közélelmezési minister: A benzinnel vagy olajjal dolgozó malmokba nem kell fát vinni. Azok a molnárok, akik ilyen drága áron szerzik be a hajtóerőt, panaszkodnak, hogy be kell szüntetniök az üzemet, ha a vámot leszállítjuk, mert nem képesek azt folytatni. Ebben van is némi igazuk. A malmok beszüntetése pedig nem áll érdekünkben, mert igy is kevés malom van üzemben, különösen a vidéken, ugy, hogy előállott az a soha nem gondolt helyzet, hogy míg a háborúban a molnárok sokszor rá voltak utalva arra, hogy maguk fuvarozzák be a közörfeégtől a gabonát az őrletésre és versenyeztek, hogy melyik tud olcsóbban wi február hó 28-án, szomhaíofo. őrölni, addig most a gazdának a molnároknál könyörögnie kell, hogy őrlesse meg a gabonát, mert azoknak a malmoknak, amelyek működhetnek, annyi a munkájuk, hogy hónapokig ott van a gabona, amig sor kerül az őrletésére. Ezt a helyzetet a molnárok egy része kihasználta arra, hogy mivel nem kapott szenet, a gazdákat kötelezte arra, hogy fát vigyenek, mert különben nem hajlandók a gabonáját megőrölni. Tudjuk, hogy mit jelent ma fát szerezni, amikor a vidéken is 1000 K-ha kerül, és vannak vidékek, ahol egyáltalán nem lehet fához jutni. Mégis, hogy kenyérhez jussanak az emberek, kénytelenek voltak — akárhogyan is, még ha maguktól megvonták is •— fát szerezni a malom részére. Arról is volt szabály, hogy a fa árát a molnár visszafizeti az őröltetőnek, de ezt sem tartották be és e tekintetben is igen sok a panasz. Ezek a dolgok tehát még zavarosak és még nem tisztázódtak. Ha meg tudnánk tenni azt, amit a t. interpelláló képviselő ur kivan, hogy maximális áron adjunk szenet és olajat a molnároknak, akkor tényleg vissza kellene állítani a 10%-os vámot, mert a molnár e mellett is megtalálná a számítását ; legfeljebb abból az okból kellene a 15%-os vámot megtartani, hogy az állam több malomvámhoz jusson. Hogy épen az interpelláló képviselő ur, aki tanult molnár és malomtulajdonos, tette azt a javaslatot a Nemzetgyűlés előtt, hogy a kormány szállítsa le a 15%-ot 10%-ra, ennek a magam részéről nagyon örülök, de azt hiszem, hogy a kartársai nem fogják majd nagyon megdicsérni érte. (Derültség. Felkiáltások balfelöl : Kizárják !) Ez is egyik bizonyítéka annak, hogy az a molnár, aki a tisztességes haszonnal megelégszik, a 10%-os vámmal is ki tud jönni. Hogy a kormány, különösen a Közélelmezési Ministerium, mennyire foglalkozik ezekkel a kérdésekkel és mennyire figyelemmel kiséri azokat, bejelenthetem, hogy most, amikor épen a napokéban a Tisza mellékéről a románok elmentek és mi már utánuk mehetünk, már ott érdeklődtünk aziránt, hogy a román megszállás alatt az ottani malmok milyen százalék mellett őrlettek. Három helyről kaptam jelentést : Kunszentmiklóson 18%-kai és fahozással őrlettek, Törökszentmiklóson 12%-kal és 25 kilogramm fahozással, Mezőberényben 15%kal és 25 kilogramm fahozással métermázsánként. Ebből kitűnik, hogy a románok az őrlést nem szabályozták, hanem minden vidéken a malomtulai do nos maga állapította meg a viszonyok szerint. Tehát most nem lesz egyöntetű az eljárás az egész országban ; ha felszabadul a Tiszántúl, uj intézkedésekre van szükség. Egyelőre csak annyit tudok erre nézve kij elenteni, hogy a közélelmezési ministerium illetékes ügyosztályai nagyon komolyan foglalkoznak ezzel a problémával, különösen most, hogy a malmokkal kötött egyezség nem vezetett kellő eredményre, mert a malmok nem tudják, vagy nem akarják betartani. Most következik el tehát annak ideje, kap-
