Nemzetgyűlési napló, 1920. I. kötet • 1920. február 16. - 1920. április 16.
Ülésnapok - 1920-8
94 A "Nemzetgyűlés 8. ülése 1920. szavazásra feltennem, megjegyzést óhajtok tenni az interpelláló képviselő ur beszédének egy részére. (Halljuk! Halljuk!) Az interpelláló képviselő ur ugyanis ast mondotta, hogy a nemzet kiküldöttei Magyarország részére könyörögve kérnek egy kapavágással többet, mint amennyit az entente megadni akar. (Felkiáltások : Nem igaz ! Az egészet akarják!) Én az elnöki székből annak megjegyzésére szorítkozom, hogy ez az ország le van győzve, de megtörve nincs. (Élénk helyeslés.) Ennek az országnak kiküldöttei felemelt fővel nem kérnek, de követelnek igazságot. (Élénk helyeslés és taps.) Méltóztatnak elfogadni az interpellációra adott választ? (Igen!) Azt elfogadottnak jelentem ki. (Zaj. Felkiáltások : Előbb az interpellálót illeti a szó !) Az interpelláló nem jelentkezett szólásra s a házszabályok értelmében nem is kell az interpelláltnak válaszolnia. Én feltettem a kérdést, méltóztatnak-e az interpellációra adott, választ elfogadni igen vagy nem ? (Igen !) A Ház elfogadta, én tehát a házszabályok értelmében és a házszabályok alapján, azok tiszteletbentartásával mondottam ki, hogy a Ház elfogadja az interpellációra adott választ. (Helyeslés.) Kérem a következő interpellálót. Szabó Sándor jegyző : Következik Sziráki Pál ! Sziráki Pál : Közbejött körülmények folytán -bátor vagyok azon tiszteletteljes kérést intézni a Nemzetgyűlés tagjaihoz, méltóztassék megengedni, hogy bejelentett interpellációmat későbben mondhassam el. (Helyeslés.) Elnök : A Ház az engedélyt megadja. Ki a következő interpelláló ? Szabó Sándor jegyző : Tankovics János ! Tankovics János: (Halljuk! Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! A nagyméltóságú közélelmezési minister úrhoz vagyok bátor interpellációt előterjeszteni. Minekelőtte interpellációmat felolvasnám, tisztelettel kérem a Nemzetgyűlést, engedtessék meg nekem, hogy azt némileg indokoljam. (Halljuk!) T. Nemzetgyűlés ! Amikor a háború kitört, az lett volna szerintem a nemzet érdekében lévő bölcs eljárás, ha az akkori kormány az élelmiszerekre és minden árura megállapította volna az akkori árakat a háború egész tartamára. E helyett engedték az áruk és az élelmicikkek árát a végtelenségig felcsigázni. Szabó István (sókorópátkai) kisgazda-minister : Hát az ipari cikkekét ! Tankovics János : Haditerményt létesített az akkori kormány, amely Haditermény melegágya volt az igazságtalan fölmentéseknek, mig a magyar nemzet fiai a fronton véreztek. Ez a Haditermény legalább annyi kárt okozott az országnak, mint az egész háború maga. (Zaj a Ház minden oldalán.) Elnök : Csendet kérek, igen t. képviselő urak ! Tankovics János : Az igaz, hogy ha nem lett volna sohasem háború, akkor nem lett volna ilyen ntézmény, amely rekvirál, árakat maximál és a irekvirálásból kifolyólag még aztán fejkvótát állaívi február hó 28-án, szömbáioni pit meg, ugy hogy a közönségnek, ha meg akar élni, el kell rejtenie gabonáját és az részint elromlik, részint szemfüles lánckereskedők összehalmozzák s óriási uzsoraáron juttatják a közönséges különösen a fővárosi közönség körébe, legtöbb esetben romlott állapotban. (Ugy van ! Ugy van !) Ezek olyan helytelen intézkedések voltak, amelyekről bátran mondhatjuk, hogy pénzünk elértéktelenitéséhez is hozzájárultak. Ez a legnagyobb oka annak, hogy a hivatalnoki kar a mai lehetetlen helyzetbe jutott. Nem akarom igen hosszura nyújtani az indokolást, mert nem elvem sokat beszélni, elvem inkább dolgozni. (Helyeslés.) Annyit kivánok csak megjegyezni, hogy óva intem, tisztelettel kérem az igen t. Nemzetgyűlést és az igen t. kormányt, hasson oda minden erejével, hogy ezek a leheteV len, rossz intézmények megszűnjenek, és én hiszem, hogy akkor sokkal közelebb állunk a békéhez, mint ha ezeket a lehetetlen intézményeket fentartjuk. (Igaz ! Ugy van !) Amiért tulaj donképen interpellálok, az az igen t. kormánynak egy legújabb intézkedése. (Halljuk ! Halljuk !) Ezt kiadták — azt hiszem — részint azért, hogy gabonához jusson a kormány, részint pedig azért, mert a malomiparosoknak egy része azt állit ja, hogy nem tudja a 10% vámmal fedezni üzemi kiadásait. Igen t. Nemzetgyűlés ! En magam is malomiparos vagyok és én bebizonyítom azt, hogy normális körülmények között — ha t. i. nem uzsoraáron kapják a szenet vagy a motormalmosok a nyersolajat, — akkor a természetben lerótt 10% mellett nagyon rentábilisan tudják üzemüket vezetni. Nincs szükség arra, hogy 15%-ot vegyenek a közönségtől. (Felkiáltások a jobboldalon : Ma már negyven százalékot vesznek !) Én csak arról beszélek, amit a kormány legújabban elrendelt, erről a 15 százalékról. (Mozgás. Halljuk ! Halljuk !) Ebből a két okból történhetett ez, amint mondom, és a malomiparosság részéről nem áll meg az a tétel, hogy igy nem tudja üzemét fentartani, mert ha tényleg igy volna, akkor inkább az volna az eljárás, hogy a kormány hasson oda, Hogy ezek az iparosok kapjanak rendes áron szenet és nyersolajat, szóval az üzemükhöz szükséges anyagokat és árucikkeket. (Ugy van !) De én azt hiszem, hogy az igent, kormány nem ebből a szempontból, hanem azért rendelte el ezt, hogy a malomnál majd a gazdaközönség elő kell hogy adja a gabonát, tehát a kormány ott gabonához jut. T. Nemzetgyűlés ! Ez célra vezetni nem fog. Szó sincs râla, s amellett, hogy célra nem vezet, az a rettenetes, hogy ugy mondjam sérelmes rendeltetése, illetve célja van ennek, és azzal a hátránnyal járy hogy leginkább a szegény népet, cselédséget, arató munkásokat, a napszámosokat stb. sújtja. Ez tehát nem fog közmegnyugvásra találni a mostani lehetetlen állapotokban, hanem inkább fel fogja csigázni a kedélyeket. (Ugy van!) Azt ajánlom az igen t. kormánynak, hogy ha
