Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-5

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő ÎS. W ban nem áll kocsi a rendelkezésére, nem szállhat ki és nem végezheti a munkáját. Kérem tehát a földmivelésügyi népbiztosságot, illetőleg azt a biztosságot, amely kiküldte őket, hogy adjon nekik jármüveket. Kecskeméten legalább szükség volna részükre állandóan 5—6 kocsira, amelyen kimehetnének. Jármű hiján azonban nem csinálhatnak semmit, hanem bent ülnek az irodában. Ebből pedig nem lehet megélni, nem lehet többtermelést előidézni. (Egy hang : Menjenek lóháton!) A lovakat is elvitték vörös katona elvtársaink. Áttérek a mezőgazdasági ügyekre. Mélyen tisztelt elvtársaim ! Amikor a mezőgazdaságról beszélünk, a többtermelésről, amikor vádoljuk azt az ezer éve elnyomott szegény földmunkás proletárt, viszont vele együtt ipari proletártestvéreit is, amikor vádoljuk az elvtársakat, hogy nem tesznek eleget kötelességeiknek, nem végeznek a mezőgazdaságban intenzív munkát, nem produkálnak kellő mennyiségű termelést : ezeket a vádakat teljesen visszautasíthatom és vissza is utasítom. A mezőgazdaságban a földmivelő proletárság a legmesszebbmenőkig megteszi a kötelességét és meg kell neki tennie a kötelességét, mert ez a hivatása, ő kora reggeltől késő estig dolgozik, termel mindenkinek, termel az iparnak, termel az egész világnak a földmivelő proletár és akkor őket bárhol és mindenütt lekicsinyelik. Megállta ez a helyét, elvtársaim, ezelőtt harminc negyven évvel, de ma, 1919-ben, amikor a proletárság óriási fejlődésnek és lendületnek adott kifejezést, ma már nem lehet így megróni. Ha egészséges mezőgazdasági munkát óhajtunk végezni, akkor a mezőgazdasági téren egészséges és becsületes, odaadó, törekvő embereket kell annak az élére állítani. Szakértő embereket, olyanokat, akik nem keresztezik a munkákat, akik megadják a mezőgazdaságnak minden lehetőségét. Ennek a munkának az élére olyan földmivelésügyi népbiztosságot és olyan környezetet kell állítani, alak szakértelemmel bírnak a mezőgazdaságban, olyan termelőbiztosok jussanak be, akik szintén szakértelemmel bírnak a mezőgazdasági munkában. Nem olyan elvtársakat, hogy pl. beültetünk oda földmivelésügyi népbiztost és mellé beültetünk ipari népbiztos elvtársat, aki ahhoz a munkához nem ért. Mert engedelmet kérek, elvtársaim, én csak konyítok valamit az ipari munkához a tanulmány folytán, amit a szociáldemokrácia belém diktált, azonban őszintén kijelentem, érteni nem értek hozzá, csak kontár lehetnék, de még az sem. Engedelmet kérek, az az iparos elvtárs, aki ezt nem tanulta, a papiroson szépen lefektetett programmal m°het la, de ha a gyakorlatban ezt nem tanulta, nem tud termelni és nem tud dolgozni. Elvtársaim! A földmunkások részére a mezőgazdasági szakoktatást minél nagyobb mértékben ugy a vidéken, mint a fővárosban ugy kell bevezetni, hogy már a jövő tél folyamán meginduljon a legmesszebbmenőén a mezőgazdasági munkások szakoktatása és azt olyan illetékes elvtársak végezzék, akik ehhez, értenek és? akkor a jövőben sokkal nagyobb és sokkal tisztességesebb mezőgazdasági termelést tudjunk biztosítani és előbbre vinni. Megjegyzem azonban, elvtársaim, hogy mindezek most a két hónap leforgása alatt nem hajthatók végre és nem voltak végrehajthatók, mert hiszen óriási anyag volt nálunk felhalmozva, sem a vidéken, sem a fővárosban nem tudott dolgozni senki ugy, ahogy kellett volna, azonban testvéri megértésben ugy a földmunkás, mint az ipari munkásosztály összefogva orvosolni fogja a bajokat és- végre fogja hajtani a munkát, T. elvtársaim! Most már óhajtok beszélni a munkabérekről, a mezőgazdasági munkabérekről. Kedves elvtársaim ! A mezőgazdasági munkabérek, megállapíthatom őszintén, bizony hellyelközzel magasan voltak megállapítva. Azonban azt^ a várat, amelyet már előzőleg megcsináltunk ésbenne laktunk, egy-kettőre nem lehet lerombolnia Március 9-én egy megyei kerületi értekezlet volt, amelynek az volt a hivatása, hogy Pest vármegyében lehetőleg aránylagosan állapítsa mega munkabéreket és lehetőleg aránylagosan csinálja meg az aratási és cséplési szerződéseket. Ezt a tervezetet kidolgozták, a szakszervezeti > tanács elé vitték, amely jóváhagyta és ezen az alapon kellett nekünk Kecskemét határában dolgoznunk. A munkabérek természetesen kissé magasak voltak, magasan szabtuk meg a város belterületén a munkaidőt, napi 8 órában az iparosok és a gyárakban dolgozó munkások részére és 4 korona órabérben koszt nélkül. A mezőgazdaságban természetesen többet kell dolgozni,., többet is dolgoznak, mert ott nem lehet csak 8 órát dolgozni, hanem 10 órai munkaidőt, szabtunk meg és 4 korona munkabért a tavaszi munkaidőre élelmezés nélkül, élelmezésre pedig 2 koronával többet, tehát 10 órai munkaidőmellett 60 koronát; a nyári munkaidőre pedig 5 korona órabért, illetve 2 koronával többet,, tehát 10 órai munkaidő mellett napi 70 koronát. Amikor május 4-én megjelent a földmivelésügyi népbiztosságnak az a rendelete, hogy a munkabéreket redukálni fogja, Budapest környékén 30 koronában, az ország különböző részein 25 és 23 koronában, az időt 10 és 8

r órában szabtuk meg egy órai reggelivel, 2 órai ebéddel és x

jz órai uzsonnával, napfelkeltétől naplementéig. Midőn ezen rendelet megjelent, összehívtuk az elvtársakat, — mert hiszen 12.000 szervezett földmives proletárról van szó Kecskeméten, akik, ha nem is mind olyan szocialisták, mint itt mi vagyunk, de lehetnek olyanok a jövő generációban — és mikor az elvtársaknak ezt a rendeletet felolvastuk, óriási volt a felháborodás, csodálkozásukat fejezték ki azon, hogy Nyisztor elvtársunk, aki Magyarország földmivelőosztályának a proletárságát képviseli a mezőgazdasági, a földmivelésügyi népbiztosságbao, hogy olyan ember, aki kis