Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-5
;*Ő0 Tanácsok Országos Gui gyermekkora óta uradalmakban dolgozott, aki tolta a kapitalista osztály jármát abban az időben és elnyomott ember volt, búzta éjjelnappal az igát, hogyan adhat ki egy olyan ember ilyen rendeletet és hogyan lehet rendelettel agyonütni a már megállapított magas munkabéreket. Természetesen meg kellett nyugtatni az --elvtársakat, hogy nem épen a földmivelésügyi népbiztos, Nyisztor elvtárs lehet ennek az oka, Xhanem talán a környezetében van a hiba, hogy nem ugy adtuk meg neki az információkat, mint kellett volna, talán nem hivta magához azokat a szakembereket, akik mezőgazdasági képzettséggel birnak. Egy megnyugtató dolog azonban mégis volt a rendeletben : az, amikor azt mondja - körülírva, hogy ahol a munkabér a rendelet kibocsátásakor magasabb volt, azt visszaszívni nem lehet. Ebbe tudtunk csak belekapaszkodni és ; nem is engedtük meg egyáltalán a munkabérek leszállítását, mert, ha megengedtük volna, mi a vezetőség, akik mindig amellett voltunk, hogy a munkásságot békességben tartsuk, akkor ezt a célunkat nem értük volna el, megnyugtattuk hát őket, hogy megmarad a munkabér, amelyet megállapítottunk. Mert hiszen, ha másképen sült volna el a dolog, ha mi, a vezetőség, ragaszkodunk a rendelethez, akkor mi történt volna? Talán egy kis parasztforradalom keletkezett volna belőle. Azt mondták: teljes lehetetlenség igy dolgozni; nincs ennivaló és ha nem adtok ennivalót, legalább adjatok magas fizetést, amelyért azt a csekély ennivalót meg tudjuk fizetni. Természetesen megnyugtattuk őket, azonban ragaszkodtunk a földmivelésügyi népbiztosság rendeletének egy pontjához. Megtartottuk az egyórai reggelizési, kétórai ebéd- és félórai uzsonnaidőt. Az azonban, hogy napkeltétől naplementéig dol- gozzanak, természetesen nem tetszett nekik, mert eddig 10 órát dolgoztak, most pedig azt kívánták, hogy napkeltétől napnyugtáig dolgoz. -zanak és ne órabért, hanem napszámbórt kapjanak. Némely helyen be tudtuk ezt diktálni, - de nem mindenütt. Van még egy hiba, amit szóvá kell tenni. En őszintén kijelentem a t. elvtársaknak, én nem sajnálom azt, és nem irigylem, ha valaki magasabb munkabért kap, vagy azért, mert jobban megérdemli, vagy nagyobb szaktudása és gyakorlati képessége van, azonban — azt hiszem igy van ez más vidéken is, nemcsak Kecskemét határában — a földmivelő proletárság nincs azzal tisztában, hogy miért kap az iparos 8'50 koronát és miért dolgozik az 8 óra hosszat, és miért rendelték el neki a 25 koronát és miért dolgozik ő napfelkeltétől naplementéig, esetleg ; tovább is. Hogy itt félreértés ne legyen, óhajtanám, hogy a kérdést oldjuk meg, mert ma nincs nyugvás a vidéken. Amikor az ipari munkásság > munka-, illetve órabérét K 8'50-re emelték fel, 'ése 1919. évi június hó 18. akkor ne tessék az elé akadályokat gördíteni, hogy a mezőgazdasági munkás is megkapja a magáét, mert a mezőgazdasági munkásnak lehet épen olyan nagy családja, neki épugy 100 koronába kerülhet egy pár cipő talpa és épugy 40 koronájába kerül egy kiló hus, mint az ipari munkásnak. Schiff Rezső: Na, na! Berényi Pál: Elvtársaim! Akárhogy is mondja Schifí elvtárs, hogy na-na, ez igy van, ezt eltagadni nem lehet. Ha együtt akarunk dolgozni és meg akarjuk értetni a földmivessel az iparososztály és az iparossal a földmivesosztály helyzetét, akkor nem szabad elzárkóznunk az elől, hogy a földmunkás párhuzamosan ne haladjon az iparososztállyal elől ugy a munkabérek, mint a munkaidő terén. (Helyeslés. Egy hang: De az élelem terén is!) Elvtársaim! Az igényekről nagyon sokat beszélhetünk, igénye épugy van a földmunkásnak, mint önöknek. (Ugy van!) Most áttérek egy másik kérdésre, nevezetesen az aratási szerződések kérdésére, az aratásoknál és csépléseknél. Elvtársaim ! A mezőgazdasági földmivesosztályt mindenféle vád éri. Hogy nem akar adni a budapesti proletárságnak, és nem ad, ha csak tőle esetleg kiküldött vagy megbízott elvtársaim el nem kommunizálják vagy el nem rekvirálják. (Egy hang : Hát van benne valami !) Engedelmet kérek, a földmivesszegény szürke proletárt sohase tévesszék össze a burzsoá, a kapitalista földmives osztállyal, a törpebirtokost a száz- és kétszázholdasokkal és a még feljebbvalókkal. A földmivesszegény szürke proletártól, aki kora reggeltől késő estig huzza a jármot, kaszál és kapál, nagyon keveset vehetnek el élelmiszerekben (Felkiáltások : Nem is akarunk !), de termékeiből kell adnia. Azonban, elvtársaim, egy kérdést óhajtok az elvtársakhoz intézni. Az alföldi, mezőgazdasági proletárság olyanformán nyilatkozott nem egyszer és nem is kétszer, hogy tegyem szóvá itt az országos gyűlésen, hogy mi lesz az évi fejadagokkal. (Félkiáltások: Megkapják!) Azt tudom, hogy megkapják, de a fődolog, hogy tudja az a proletár azt is, mennyit fog kapni fejenkint és havonkint, mert annak a proletárnak, aki az aratásnál dolgozik vagy aki a gépnél van elfoglalva, meg kell kapnia a maga tisztességes fejadagját, még pedig gabonában, s attól nem lehet beraktározás végett elrekvirálni a termést, hogy aztán korpalisztet adjanak ki neki. (Ugy van!) Annak ép ugy nincsen szalonnája, zsírja, húsa, mint önöknek. Biztosítani kell tehát, hogy ne korpát, hanem tisztességes kenyeret egyék. (Helyeslés. Félkiáltások : A vörös katonát és az ipari munkást is!) Elvtársaim! Ha az a proletár tudja, hogy 20—25 kg a havi fejkvótája, akkor azzal meg van elégedve, termésfölöslegét pedig nem óhajtja magának megtartani. Nagyon téves az a hit,
