Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. 67 lamit kigondolni, de tessék a valóságról meggyő­ződni. (Helyeslés.) Azután, elvtársaim, van itt egy másik tétel. Azt mondják, adja oda a mezőgazdasági prole­társág a feleslegeit. Miből adja oda a feleslegeit? Hisz neki nincs. Tessék a kis- és középbirtokosoknak az oldalát megszorítani. (Ugy van! Ez igaz! Taps.) Néhány szóval elvtársaim rá kell mutatnom, hogy a kis- és középbirtokosoknak a pénz ma nem kell, ők a piacra nem dobnak semmit és ha mi erő­szakos törvényeket nem hozunk, akkor azok miatt éhen fogunk pusztulni. Ide kell a katona és nem az ipari proletárokhoz, ha azt akarjuk, hogy Buda­pest és a többi nagyobb város éhen ne pusztuljon. Ez a fontos, elvtársaim. (Helyeslés.) Hamburger elvtárs azt mondta, hogy a Világ­szabadságban megjelent egy cikk, amely az ellen szól, hogy bizonyos egyének ide vagy oda ki lettek nevezve. Igenis elvtársaim, azt a cikket én irtam, de annak a cikknek a velejét tessék megnézni, tes­sék elolvasni, hogy mi van benne. Benne van, hogy ha mi többtermelést akarunk csinálni és a szövetkezeteket ugy akarjuk megcsinálni, hogy megfeleljenek az intencióknak, népszerűsíteni akar­juk őket, akkor nem szabad olyan dolgot csinálni, hogy egész Vasvármegye szövetkezeti termelésé­nek az ellenőrzésére kinevezzünk egy olyan embert, aid a könyvvezetéshez nem ért, nem tud belenézni, hogy ott mit kotyvasztanak Össze a szövetkezet kárára. Az az elvtárs becsületes, derék ember, jó­barátom és tanítványom, nincs semmi kifogásom ellene, de tessék mindig megválasztani az embere­ket, hogy kit hova lehet alkalmazni. Egy másik fontos pozícióra, ahol nem kell szakismeret, nagyon becsületes, alkalmas elvtárs, de viszont nem lehet odaállítani, ahol nem felel meg. Másrészt gazdasági tekintetben fontos, hogy a gazdaságok élén megfelelő emberek álljanak. En is azt mondom, hogy nincs ebben az országban egyetlenegy becsületes szocialista sem, aki azt mondja, hogy a becsületes gazdatisztek ne legye­nek a birtokokon, sőt igenis követeljük, és mi nem a gazdatisztek ellen lármázunk, nem a gaz­datisztek ellen kiabálunk, hanem a volt tulajdo­nosok ellen, akik a sógorságot, komaságot ültették bele a birtokokba. Ez ellen kiabálunk és nem a becsületes gazdatiszt ellen. Ezt a gazdatisztek ve­gyék egyszersmindenkorra tudomásul. De gyerünk tovább. Beszélünk ma intenzív mezőgazdaságról, beszélünk többtermelésről, be­szélünk arról is, hogy itt van az aratás ; de nem beszélünk arról, hogy tulaj donképen majd az ara­tás után hogyan fogjuk elvégezni a cséplést anyag hijján. És ugyanakkor sajnálattal kell tapasztal­nunk, amit nemcsak én, de a vidéki szovjet-tagok nagyrésze is megdöbbenéssel látott, hogy amikor benzinhiány van, Budapesten autózás van. (Élénk helyeslés és taps.) Amikor kint a gazdaságokban nem tudnak dolgozni a gépekkel benzinhiány miatt, amikor a gazdaságokból nyaggatnak ben­nünket, hogy hol lehet benzint szerezni, akkor Budapesten minden megbízottnak autója van. (Taps.) Ezt nem lehet tovább tűrni. Ezeket a dolgokat mind reparálni kell. Azért jöttünk ide, hogy az igazságot megmondjuk, ami hibát látunk, azt mind előadjuk. Én nagyon elhiszem, hogy szükséges, hogy ha fontos megbízatásban valakinek sürgősen, mennie kell, akkor igenis tessék az autóba bele­ülni, de nem színházakba és ilyen helyekre. ( Ugy van ! Ugy van ! Zaj.) Látom, hogy amikor vidé­ken többtermelésről beszélünk, akkor itt Buda­pesten egy proletár-burzsoázia alakul ki. (Élénk helyeslés és taps.) Tisztelt elvtársak ! Rövid körvonalakban ezt akartam elmondani. Még egyszer hangsúlyozom azt, hogy a nincstelen proláterokat, a nincstelen földmivesproletárokat, cselédséget ne bántsa senki, mert ezek becsületes forradalmárok, akik minden­kor meg fogják tenni a kötelességüket, szivesen látják az ipari proletárt, mert hiszen az ipari proletároknak köszönhetik túlnyomó részben, hogy fel vannak világosítva. De ne tessék őket mint ellenforradalmárokat tekinteni, ők megteszik a Tanácsköztársaság érdekében a kötelességüket, ha arra kerül a sor, ók ismét kaszát fognak, mint 48-ban, hogy a proletárdiktatúrát megvédjék. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Horvát Miklós elvtárs következik, utána Varga József. Horvát Miklós : Tisztelt elvtársak ! Ugy a tegnapi, mint a mai nap folyamán fényesen rá­mutattak az előttem szólott elvtársak mind­azokra a hibákra, amelyek különösen a vidéken a földmivesproletárok körében történtek. Mint egyszerű vidéki földmives-proletár, röviden rá akarok mutatni, hogy hol van ezeknek a bajok­nak, hibáknak a gyökere, amik itt ma elhangzot­tak. Nézetem szerint a szervezésben. Mert nagyon jól tudjuk, hogy az októberi forradalom előtt a proletár-földmivest megszervezni nem lehetett, csendőr- és rendőrszurony állott azok mögött az iparosok mögött, akik a földmunkásságot meg­szervezni igyekeztek. Nem kell olyan komolyan venni, hogy a földmivesproletárok a falun nem tudták megtanulni a szocializmust, hiszen a for­radalom olyan gyors egymásután dobta ki ezt a két szót, hogy szocializmus és kommunizmus, hogy alig tud különbséget tenni köztük. (Zaj.) Felkiáltások : Ne is tegye !) Nyisztor György népbiztos : Nincs is különb­ség, csak játék a szavakkal ! Horvát Miklós : Ez itt nem fontos, de a falu­kon nagyon fontos kérdés. Én földmives vagyok, ismerem a földmives eszejárását, köztük éltem, köz­tükszenvedtem és mondhatom, hogy a mikor a föld­munkásokat szervezni kezdték, taktikai szempont­ból nagy hibát követtek el. Akkor követtek el nagy hibát, a mikor innen, a budapesti központból küldtek ki szervező bizottsági tagokat, nyírott bajuszszal, hosszú kabáttal felállottak a falu köze­pén és mindenről tudtak beszélni, csak a földmives proletár bajairól, nyomoniságairól nem. Végered­9*

Next

/
Thumbnails
Contents