Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

68 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hő 17. menyben azt mondták rájuk, hogy miféle csirkefogó ez. (Derültség.) Én nem tudok magas szárnyalású beszédeket mondani, de nyíltan megmondom, a mit gondolok. (Helyeslés.) Ez igy van tisztelt elvtársaim, mert én ezt átéltem. Sőt többet mondok. Április 23-án mint exponált ember Hajdúnánásról a román megszállás elől menekültem, azóta Pest-, Hevesés Borsodmegyéket végigjártam és tapasztaltam, hogy olyan községekben, a hol vasút nem jár, hirből sem ismerik a proletárdiktatúrát. Vannak birtokok — hogy nevekkel is szolgáljak — ott van Hevescsány községben dr. Szigetinek a birtoka, fel van darabolva és műveletlen kétharmadrésze. Ez az egyik taktikai hiba volt. Bocsánatot kérek, mint a hogy én nem tudhatom azokat az eszközöket, a melyekkel a budapesti gyári proletárokat kizsákmányolták, ép ugy nem tudhatja a budapesti proletár, aki agitálni jár, hogy miféle eszközökkel zsákmányolták ki a falusi parasztot. A másik hiba taktikai szempontból még kényesebb. Amikor a proletárdiktatúrát kikiáltották, akkor nem mondták meg. hogy 100 holdig megmarad a birtok és adómentes is lesz, mert ha ez igy lett volna, akkor a száz holdig terjedő birtokos is a Vörös Hadseregben volna és a Tiszánál nem volna a mi földünk megszállva. (Helyeslés.) Mind a kettő taktikai szempontból elkövetett hiba. Először vázolni akartam ezeket és ezzel szemben azt indítványozom, hogy minden meg nem szállott megyéből, minden nagyobb mezővárosból és községből olyanokat kell agitátorokká kiképezni, akik a nép szavajárását, modorát, tempóját ismerik. (Nagy tetszés és taps.) Mert tisztelet a kivételnek, az agitátorok között voltak valóságos szélhámosok is, (Helyeslés és taps.) Másrészről, tisztelt elvtársak, ismételten le kell szegeznem azt a tényt, hogy rövid az idő és tekintettel arra, hogy Magyarország 80%-a földmíves, nagyon kérem a tisztelt kongresszust, hogy súlyt fektessünk arra a szervezésnél. Halasztani a dolgot nem lehet, gyorsan el kell intézni, mert különben ezek a bajok, amik már most látszanak idefent, fokozódni fognak, holott világosan látjuk, hogy a budapesti munkásság és a vidék testvérként egymásra vannak utalva. Csak a vidék el van idegenedve, mert nem kapta meg idején a kellő felvilágositást. Arról szó sem lehet, hogy ma elhanyagoljuk a vidéket és a parasztságot megfélemlítsük. Az aratást erőszakkal, munkásszázadokkal elvégeztetni, azt hagyjuk legutoljára, mert a paraszt bosszút fog állani. Azt fogja mondani, ezt én vetettem, de te nem aratod le. Ha szépen bánnak vele, odaadja az ingét is, de ha erőszakkal járnak el vele, akkor lássák a következményét. Képes lesz felperzselni a gabonát. Határozottan és nyíltan mondom, hogy ilyen tettlegességhez ne folyamodjunk. Ezt hagyjuk utoljára. Csak e megjegyzéseket kívántam a kongresszus színe elé terjeszteni. (Tetszés és taps.) Elnök: Varga József. Varga József: Tisztelt kongresszus! A politikáról már nagyon sokat beszéltek az elvtársak. Most már nem akarok a politikára áttérni, hanem végre a gazdasági kérdések megoldására. Tisztelt elvtársak és kongresszus ! Ma-holnap itt lesz az aratás és nincs ekevas, nincs kormányvas, nincs a lovaknak és a szarvasmarháknak patkójuk a mi vidékünkön. Ilyenekről gondoskodjon a népbiztosság, mert marháink, állataink vas nélkül nem mehetnek. Tovább én is ép azt jelentem ki, amit Urbán elvtárs, hogy itt mindenki autón jár és benzin-ekéknek nem adnak benzint. Eljön a masinázás ideje és erre a célra benzint nem adnak, de itt autón járnak a színházba. (Felkiáltások: Még a családtagok is!) Legalább hassunk oda, hogy a gazdaságot minél előbb és gyorsan rendbehozzuk. Tisztelt elvtársak! Mindig a szegény földmunkást nyesik és nyúzzák, holott mi vállvetve dolgozunk az ipari munkássággal és testvéri szeretettel viseltetünk irántuk, de megköveteljük, — amint mi nem élhetünk az ipari munkásság nélkül, az iparosság pedig minélkülünk, — hogy nekünk az ipari munkásság megcsinálja a gazdasági eszközöket, mi pedig megadjuk neki a megélhetést. De igy nem tudjuk. Ha elluxusozzák a benzinünket, odajutunk, hogy nem lesz benzinünk, nem lesz tüzelőnk. Sokszor hallottam, hogy szalmával tüzeljük a gépeket. De ezt csak a Bácskában lehet megtenni, ahol a földnek nem kell trágya. De nálunk, ha elégetjük a szalmát, akkor sovány marad a föld és nem terem. Ezért takarítsák meg a benzint és ne luxusutazásra játsszák el, hanem akkor adják elő, amikor arra égető szükség lesz. Ha én tudok 15—20 kilométert menni gyalog, akkor tisztelt elvtársam is menjen gyalog a színházba és moziba. (Taps.) Tisztelt elvtársak! Valóban a gazdaságokban nagy baj van. Itt lesz nemsokára az aratás és kijelenthetem, hogy a nagyobb uradalmakban nincsenek már kaszák, nem tudjuk már alkalmazni rendesen a kaszás munkásokat. És bárhova megy az ember, bármennyire szaladgál, hogy a lovakat megvasalják, nem tudnak rájuk vasat tenni, mert nincsen vas. Ilyenről tessék gondoskodni és ne mindig mozijegyek legyen az eszükben. Nem vagyok arra kíváncsi, én a mezőgazdaságot akarom rendben látni. (Helyeslés.) Mindennek megvan a maga ideje. Tisztelt elvtársak! Az előbb is elhangzott itten, hogy talán mi nem akarjuk a társadalmat. Testtel, lélekkel akarjuk a társadalmat és meg fogjuk a Tanácsköztársaságot oltalmazni minden veszedelemtől, de sajnos, nagyon sok olyan embert küldenek ki, akiket a polgárság, a munkásnép kinevet. Nem tudom az illető nevét — csaknem rá tudnék mutatni — aki Répcelakon kinyargalt a mezőre és azt mondotta : nézzétek ! Ilyen világot fogtok élni, 4—8 órát dolgoztok, a mezőre is kivisz benneteket az autó és haza