Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-1

Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó Ui. 5 À történelem véres betűkkel tudatja és hirdeti világgá, hogy ebben az országban ezer esztendőn keresztül a konok osztályuralom, a kegyetlen, a mindent eltipró osztályuralom ülte orgiáit. És ebben az országban, ahol egy ilyen ezeresztendős alkotmányt tesznek a sirba, ebben a nagy munkában, amelyet el fognak önök végezni, vigasztalja önöket az a tudat, hogy amikor sirba fektetik ezt az alkotmányt, akkor eleget tesznek millió és millió megölt proletárnak, (Taps.) akiket ebben az országban az osztályuralom tett sirba. Azok hamvai, azok emléke követeli meg önöktől azt, hogy temessék el mindörökre, ami ebben az országban konok, ami ebben az országban elnyomó osztályok történetéhez tartozik. Uj osztályuralom létesül a régi helyén, az önöké, valamennyiünké. Uj osztályuralom, amely munkára épül fel. Feladatuk önöknek egy uj alkotmánynak a megalapozása. Feladatuk ennek az országnak minden lehetőségét kibontani és megállapitani annak a módját, hogy milyen eszközökkel lehet ezt az uj alkotmányt kiszélesíteni minden dolgozó számára, szerves egésszé tenni, hogy hogyan lehet az alkotmányba lelket, életet önteni, hogy kell belevinni azt az öntudatot, azt az acélos akaratot, hogy ez a tanácsok szervezete — mely nem egyéb, mint az együttélők, együtt dolgozók akaratának bölcs kifejezése, összefoglalása, — a dolgozók igazságos és jogos akaratát fejezze ki. Ez az uj alkotmány épiteni, teremteni, lerombolni akar, a régi helyébe a mi jövőnket akarja felépíteni. Epités közben küzdeni és harcolni kell, fegyverrel a kézben védekezni mások vad és brutális támadásai ellen, küzdeni nemcsak befelé, küzdeni kifelé, küzdeni azokkal együtt, akik nekünk testvéreink, barátaink, akik most e pillanatban jelen nem lehetnek, de akik mellükkel, vérükkel, életükkel ércfalként állanak kint a frontokon. (Élénk éljenzés. Az Összes jelenlévők félállanak a Vörös Hadsereg tiszteletére.) Küldjük el, elvtársaim, szeretetünknek, odaadásunknak, készségünknek, elvtársi meggyőződésünknek minden fakadó virágát azoknak, akik mindenüket kockára téve, ami nekik szent, mindenüket elhagyva, ami egy proletárnak értékes lehet, kötelességet teljesítenek nemcsak velünk szemben. Minden könnycsepp és minden veritek, minden lövés vagy kardvágás, minden ágyúgolyó, amely az ellenség fejére hull, nemcsak a mi szabadságunkat, a mi szocializmusunkat hirdeti, hanem hirdeti az egész világ proletárságának felszabadulását, hirdeti a nemzetköziségnek erős, hatalmas kapcsolatát, hirdeti a proletárság mindig jobban és gyorsabban haladó felszabadulásának lehetőségeit. Mi, elvtársaim, akik itt vagyunk, bizonyos önérzettel, bizonyos lelki gyönyörűséggel és elégtétellel állapithatjuk meg, hogy ennek az országnak dolgozó proletársága nem utolsó, — amiként ez az ország mindig az utolsók között volt — nem utolsó, de az elsők között van, akik felszabadították magukat a tőkés kizsákmányolás alól. (Ugy van! Ugy van !) Midőn ezen a napon először ülünk össze, a kertész munkáját tartsuk szem előtt. A vihar, az idő kellemetlen lehet, de a kertésznek el kell ültetni a palántáit. Hogy a gyenge magból kikeljen a csemete, szeretet, gondozás, elővigyázat és szakértelem szükséges hozzá. Az önök mai munkája egy gyenge forradalmi magból épült ki. Ez a csemete, amely ma bontakozik, az önök ápoló kezét, az Önök tudását hivja. Önöknek oda kell állani e mellé a csemete mellé, fejleszteni, szeretettel, gonddal, körültekintéssel ápolni, hogy az nagyra, terebélyes fává nőhessen, és a terebélyes fa necsak Ízletes gyümölcsöket adjon mindenkinek, aki alája kerül, de árnyékával, kellemességével betakarja ennek az országnak proletárságát, hogy alája kerülhessen mindenki, aki ebben az országban dolgozik és teremtő munkát végez. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.) Közel három hónapja, 21-ikén lesz 3 hónapja, hogy a forradalmi proletárság ebben az országban átvette az uralmat. E három hónap alatt a régi intézmények legnagyobb részét elpusztítottuk. Ez a három hónap egy pozitív eredménnyel járt a mi számunkra. Ezt megizenhetjük minden ellenforradalmi készülődésnek, bárhol éljen is, és ez az a tudat, hogy történhet bármi ebben az országban, de a kapitalizmust már többé soha visszahozni nem tudják. (Lelkes éljenzés és taps.) Ha az ellenforradalmárok ide visszavágynak, csak mint dolgozók jöhetnek ide vissza. (Nagy tetszés és taps.) Arról a szándékról, hogy ti visszakapjátok birtokaikat, kastélyaitokat, engedelmes cselédeiteket és gyáraitokat és visszakapjátok benne a meghunyászkodó, engedelmes ipari proletárt, hogy ti azt higyjétek, hogy visszakapjátok bankjaitokat tömötten, gazdagon, engedelmes szolgákkal körülvéve, (Felkiáltások: Soha!) mondjatok le erről az álomról, mert ez utópia a ti számotokra. (Lelkes éljenzés és taps.) A munka gyorsasága önöket is kötelezi. Vigyék ki és oltsák bele az egész ország dolgozó proletárjainak lelkébe a gyors átalakulás szükségességét. Az ipari proletárnak a földmivesmunkással lélekben össze kell kapcsolódnia. Amint a gyár proletárja öntudatosan és dacosan ott áll a friss uj tanácsköztársaság mellett, ugy az önök feladata, hogy megtalálják a földmivesmunkások millióihoz azt a szellemi érvonalat, amelyen keresztül az érzelemnek, a kötelességnek, az öntudatnak, a szocializmusnak és a felszabadulásnak minden igazságát belecsepegtetik a lelkekbe, hogy az ott valósággá, akarattá, acélos Öntudattá szilárduljon, hogy a földmivelők milliói érezzék, hogyha ez a tanácsköztársaság meginogna, az ő szabadságuk, életük, joguk és boldogulások szállna vele a sirba. (Helyeslés.)