Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

Tanácsok Országos Gyűlése Î919. évi június hó 17. 53 ség szaporodásával számuk megnövekednék — elhelyezést nyernek. Igen t. elvtársaim ! Tájékozásul még csak azt akarnám az elvtársaknak elmondani, hogy a mezőgazdasági proletárság helyzetének javu­lása körülbelül milyen arányokban fejezhető ki, mit nyújtott a tanácsköztársaság a mezőgazda­sági proletárságnak azokhoz a viszonyokhoz ké­pest, amelyek a háború előtt voltak. Az 1914. évi átlagbérek készpénzben 250 koronára rúgtak, a mai átlagbérek pedig fel­mennek 1000—1200 koronára. A búza-és rozs­járandóság a háború előtt tiz métermázsa volt, ma 18 métermázsa; az árpa akkor 4 volt, ma 5 métermázsa; tengeriföldet a mezőgazdasági munkás akkor 1200 négyszögölet kapott átlag­ban, ma 2200 négyszögölet; veteményföldet 200 négyszögölet, ma 3 00­at, tehéntartás tekinteté­ben messzemenő kedvezményeket, borjuváltság cimén 200 K-át, — ez a háború előtt nem volt — sót 36 kg-ot, a háború előtti 24-hez képest, (Egy hang : Csak papíron !) természetesen akkor, amikor van; sertéstartás egy koca szaporulata helyett kettőé. Pénzértékben a javulás körül­belül 3500 K-át tesz ki évenként. Ha ezeket a béreket figyelembe vesszük és ha figyelembe vesszük a megkötött aratási szerződéseket és különösen azt, hogy a gazda­ságoknak vetőmagszükséglete is van, akkor meglehetősen szomorú perspektiva elé néz a jövő esztendei közellátás. E tekintetben talán engedjék meg az elvtársak, mivel ez mindennél fontosabb kérdés, mivel az ipari munkásság köz­ellátása a tanácsköztársaság szempontjából első­rangú kérdés, hogy figyelemmel kisérjük, hogyan alakulnak a viszonyok ezekben a nagy gazda­ságokban, amelyekben a mezőgazdasági proletár­ság bérviszonyai és az arató-munkások bérei megjavultak és ahol általában egyéb szükség­letek is vannak. Egyezer katasztrális hold területű birtokon, amelynek a magyarországi területi viszonyok között 80%-a szántóföld, a következő számítás állitható be. Ha 800 katasztrális holdból 35%-ot a búzára és rozsra veszünk, ez 280 hold, amely átlagban 6 métermázsa termeivényt számítva, ad 1680 métermázsa termést. Ebből vetőmagra kell 280 métermázsa, 25 katasztrális holdra számitva egy-egy alkalmazottat, tehát 1000 holdra 40 munkást, ezeknek évi búza és rozs­járandósága 20 métermázsájával számitva 800 métermázsa. Aratórész egynyolcadban számitva 210 métermázsa. Az arató és cséplőmunkások kosztja 2 kg. búzával számitva 6 héten át 121 métermázsa, kirostálás és ocsu l°/o, ez 16 méter­mázsa. Tehát levonandó az 1680 métermázsából 1427 métermázsa, maradna tehát 280 holdon felesleges termény a közellátás szükségleteire 253 métermázsa, ami átlagban számitva egy holdon 90 kg-ot tesz ki. Ennélfogva a mezőgazdasági munkabérek, különösen amennyiben ezek legfőképen nyers­terményekben nyilvánulnak meg, katasztrófával fenyegetik közellátásunkat azért, mert annak­előtte a háború előtt és különösen a háború alatt ez a 90 kg. holdanként 201 kg. volt. Akkor tehát, amikor a közellátás, szükség­letei tekintetében száz százalékos apadás mutat­kozik, ezt feltétlenül aggodalommal kell néznünk az ipari munkásság jövő évi ellátását illetőleg. Magyarországon általában 150 kg. az átlagos búza- és rozsfogyasztás egy személyre, Német­országban 80 kg. Ha most tekintetbe vesszük, hogy a békében 150 kg. volt égy személyre a gabonafogyasztás, és ha tekintetbe vesszük, hogy az összes rendelkezésünkre álló földterületről minden nyersterményt el tudunk vonni, tehát a kisgazdáktól is, a termelőszövetkezetektől is, szóval az összes felesleges termények rendel­kezésünkre állanak, akkor 72 kg. évi fejadag jönne ki a számításból. A 150 kg. tehát leesik 72 kg-ra még abban az esetben is, hogy ha módunkban volna a kisgazdáktól minden termény­felesleget elvinni. Már pedig tudjuk, hogy a gyakorlatban ez igen nehezen valósitható meg. Hiszen addig, amig az állatárak nincsenek relációba hozva a gabonaárakkal, mindaddig, amig a gabonaárak messzemenőleg alacsonyab-, bak mint az állatárak, nem képzelhető el, elv­társaim, hogy a kisgazda termésfölöslegeit ren­delkezésünkre bocsássa, mert sokkal messzebb­menőleg megtalálja számitását, ha megeteti álla­taival, odaadja a marhának, mert igy hus for­májában hozva forgalomba, sokkal többet jöve­delmez neki. (Felkiáltások: Elég baj!) Tehát, elvtársaim, nem számithatunk a kisgazda ter­mésfeleslegére teljes egészében és igy ez a 72 kilogram leszáll körülbelül 50 kilogramra. Azért kellett ezt, elvtársak, nekem itt elmondanom, mert az utolsó időkben az a dezorganizációs munka, amely helyén volt a Károlyi-rezsim ide­jében, amikor igenis a földbirtokosokat lehetet­len helyzetbe akartuk hozni, mai napig is folya­matban van, talán jóhiszemű emberek részéről, olyformán, hogy a mezőgazdasági proletárság közt rendszeres agitáció folyik arra vonatkozó­lag, hogy minél magasabban szabja meg a maga termésjárandóságát. (Zaj. Felkiáltások: Nép­szerüséghajhászás !) Elvtársak! Nekünk nincs az ellen kifogásunk, hogy a mezőgazdasági proletárság teljes egészében megkapja munkateljesítménye egyenértékét. De igenis kifogásunk van az ellen, hogy ez az egyen­érték tisztán és kizárólag nyersterményekben nyilvánuljon meg. (Helyeslés!) Mi igenis azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági munkásság hely­zetében lényeges változásokat hozzunk létre, de ennek nem szabad a közellátás és az ipari pro­letárság rovására történnie, (ügy van!) Nem szabad megengedni azt, eltársaim, hogy kint a majorokban a malacok etetésére tejtermékekét \ használjanak fel ugyanakkor, amikor Budapesten a proletárgyermekek százai nem kapnak heteken

Next

/
Thumbnails
Contents