Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-4

54 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 17. tejet. (Nagy zaj. Felkiáltások: Szállítási esz­közöket!) Nem mondom azt, elvtársak, hogy nincsenek egyéb bajok, amelyek a tej felszálli­tását megakadályozzák. Nagyon jól tudjak, hogy részben szállitási nehézségek, részben pl. a kannahiány nagyon sok esetben okai annak, hogy ezek a tejtermékek nem kerülnek Buda­pestre. De nekem statisztikai adatok állnak rendelkezésemre. Nem akartam ezzel az elvtár­sakat terhelni, de mivel igen heves tiltakozásokat vált ki e kérdés, megállapítom, hogy egyes helyeken a tejtermelés a tehén-állomány el­hanyagolása miatt 80°/o-kal csökkent, ugyan­akkor, amikor a konvenció formájában kiosztott tej 132°/o-kal emelkedett. (Zaj.) Elvtársaim ! Közélelmezni, Budapestet el­látni igy nem lehetséges. Ennélfogva azt vettük tervbe, — és azt gondoljuk, hogy ehhez az orszá­gos tanács készséggel hozzájárul — hogy mind­azokat a szerződéses megállapodásokat fenntartjuk, amelyeket a mezőgazdasági proletárság az uradal­makkal a Károlyi-rezsim idejében megkötött, azonban a fejkvóta' szerinti nyerstermékeken kivül nem vagyunk hajlandók senkinek birtoká­ban sem többet hagyni, mint amennyi a maga és családja eltartására tisztességgel és bőven elég. (Taps. Zajos felkiáltások : Az intézőknek sem sza­bad a tíz litereket meghagyni!) Elvtársaim ! Én ismerem ezeket a bajokat. (Felkiáltások : Állítsanak fél tejcsarnokokat ! De­magógia az egész ! Nagy zaj.) Nekem nem kell ilyen értelemben beprotezsálni az intézőket. Nincs rá szükség. Teljesen tisztában vagyunk mindazok­kal a visszaélésekkel, amelyek a vidéken történnek. Tisztában vagyunk azzal is, hogy ma még igenis felesleges nyersterménybeli járandóságaik vannak a birtokukban megmaradt földbirtokosoknak. Sót tudjuk, hogy egyik-másik helyen még ma is inasok, lakájok egész serege áll a birtokos szolgá­latára, akitől mi elméletben elvettük a földet. De a termelés biztosítása szempontjából most aratás előtt ezeknek a szakembereknek a birtok­tól való elmozdítása csak a legindokoltabb eset­ben vihető keresztül, mert nem vagyunk hajlan­dók katasztrófának kitenni idei aratásunkat, csép­lésünket és gabonatermésünket. Ha majd ezzel készen leszünk, az idei termelési év végével, ám akkor, elvtársak, kérni fogjuk önöket, hogy be­csülettel segítsenek nekünk ott, ahol visszássá­gok, visszaélések tapasztalhatók, tiszta asztalt teríteni. (Zaj.) De meg kell említenem azt is például, hogy a spenót maximális ára 80 fillér volt még a napok­ban is és 12 koronás gyermeknapszám mellett egy-egy ember egy napon jóval tul szedett csak 16 kilogramm spenótot és igy a kiszedés költsége sokkal több, mint amennyi a spenót maximális ára. Ez nem azt jelenti, hogy a munkabér, ame­lyet megszabtunk, vagy juttattunk, túlságosan magas, hanem azt, hogy a munkafegyelem meg­lazulása a mezőgazdasági munkásság között is igen intenziven érezhető. (TJgy van ! ügy van I) Én nem egyéni akciónak vagy agitációnak tulajdonítom ezt, hanem ez a forradalom hullám­verése, amint az elterjed és tovább megy ki az or­szágba, ki a majorságokig, ki a falvakig, ott is egy bizonyos dezorganizációs munkát végez. Nekünk az a kötelességünk, hogy a fejlődésnek ezt az etapeját minél rövidebbre szabjuk, hogy a munkafegyelmet a mezőgazdasági üzemekben mind nagyobb mér­tékben helyreaÜitsuk. És nagyon rossz szolgálatot tesznek az ügynek azok, akik esetleg jóhiszeműen a nyersterménybeli magas bérigényeket állítják oda a mezőgazdasági proletárság elé, mert nem gon­dolják meg az illetők, hogy ezzel tulaj donképen magunk alatt vágjuk a fát, nem gondolják meg, hogy akkor, amikor a nyerstermény már ki van osztva, sokkal nehezebben vehető el a mezőgazda­sági proletárságtól, amely még nem öntudatosan áll szolgálatában a tanácsköztársaságnak, mint hogyha azt maga az uradalom, maga a termelő szövetkezet szolgáltatja át az arra hivatott központnak, (ügy van ! TJgy van !) Elvtársaim ! Az idei terméskilátások meglehe­tősen kedvezőek, azonban be kell jelentenem már most, hogy el lehetünk készülve arra, hogy a mező­gazdasági proletárság között most épen folyamat­ban levő erejedési processzus, amely természet­szerű következménye a forradalomnak, amely talán nem az egyének hibája, talán nem is a helyi ipari munkásság nemtörődömsége következtében jött létre, mondom, ez a forrongás, ez az erje­dés esetleg a most bekövetkező aratási munkálatok idején komolyabb zavarokat fog előidézni. Különösen, mióta ellenforradalmi részről a kék és fehér pénzek közti különbséget belevitték a földmunkásság tudatába, azt észleljük, hogy ott egy bizonyos, igen kellemetlen, tőlünk eltávolodó irányzat kap lábra. A magasan megkötött aratási szerződések pedig azt eredményezték, hogy akkor, amikor 20 métermázsa gabonáért egy cseléd egész éven át dolgozik, most a termelőszövetkezetben, a családtagja, aki elmegy egy száz holdon aluli kisgazdához, 18 métermázsa gabonát keres alig pár hét alatt. (Élénk felkiáltások : Ez nem áll ! Nagyon rosszul vannak informálva ! Halljuk ! Hall­juk! Zaj.) A magas aratási szerződések, a nagy­mennyiségű aratási terményeket kikötő szerződé­sek igenis azt eredményezték, hogy az egyes nagy­gazdaságokban nincs és nem áll rendelkezésre az a munkaerő, amely ott a munkálatok elvégzéséhez szükséges, ugy hogy pl. répakapások egyik-másik gazdaságban nem jelentkeztek és kénytelen volt a gazdaság vezetője holdszámra kiszántatni azt a répát, amelyet megkapáltatni nem tudott, tisztán amiatt, mert részben a fehér pénzzel való fizetést nem akceptálták, részben mert elmennek — ellen­forradalmi részről történt agitációk folytán — a 100 holdon aluli gazdaságokba napszámba. Mindezeken a bajokon segíteni kell éssegiteni is fogunk olymódon, hogy meglehetősen erős kar­hatalmat leszünk kénytelenek megszervezni azért — és ezt itt be kell jelenteni őszintén és nyíltan — hogy a cséplés tartama alatt az ipari proletárság

Next

/
Thumbnails
Contents