Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-1
4 Tanácsok Országos Gyűlése 19Í9. évi június hó iL tositja a külön-külön szervezeteket a támadással, az árral szemben s biztosítja ezáltal az összességet is. Elvtársaim! Akik nem tagjai a szovjetkongresszusnak, önökhöz is szólok akkor, amikor kérem, bogy a kongresszus munkálatai elé azzal a bizalommal nézzenek, amely bizalom megnyilvánult akkor, amikor a kongresszus tagjait megválasztották. Nem kritikátlanságot kérek önöktől, hanem bizalmat, mert nem mindig áll meg a kritika csak azért, mert igaznak és helyesnek látszik. Az élet fogja bebizonyítani azt, hogy kellő előrelátással, kellő bölcseséggel csináltuk-e meg a terveket, hogy kellő erővel épitettük-e meg azokat a töltéseket, amelyek az ár ellen hivatvák megvédeni mindnyájunkat. De már a munka közben is meg kell nyilvánulnia, meg kell látszania az egyetértés szépségének, amely nélkül eredményes munkát ép oly kevéssé végezhetünk a tanácskozások során, mint a végrehajtás során. Elvtársaim! Azok, akikre az a feladat vár, hogy szavakkal beleszóljanak a magyar proletariátus sorsának jövendőjébe, minden egyes felszólalás alkalmával gondosan mérlegeljék azokat a szempontokat, amelyek irányadók kell hogy legyenek. Legyenek előrelátók és bölcsek, mert azok, akik önöket ideküldték, elvárhatják azt, hogy azzal az előrelátással, azzal a bölcseséggel intézzék az ő sorsukat, amelynek révén egyedül sikerül biztosítani a magyar proletariátusnak jövendő jólétét. Elvtársaim! Nemcsak magyar elvtársak vannak jelen, hanem Európa különféle országaiból vannak itt elvtársak, akiket most az önök megbízásából üdvözlök és kérem az elvtársakat, hogy a külföldi vendégek üdvözlésére legyenek szívesek felállani. (A gyűlés félállással üdvözli a vendég ehet.) A külföldi vendégeket szívélyesen üdvözlöm a magyar tanácskongresszus nevében. (Élénk éljenzés.) A magyar tanácskongresszus ülését ezennel megnyitom. Átadom a szót Grarbai elvtársunknak. (Hosszantartó élénk éljenzés és taps.) Garbai Sándor, a forradalmi kormányzótanács elnöke : T. elvtársaim ! A forradalmi kormányzótanács nevében üdvözlöm önöket a a forradalom jogán, üdvözlöm ama forradalom munkája közben, amelynek rendeltetése, feladata és célja: felszabadítani a proletárságot véglegesen és tökéletesen a kapitalista kizsákmányolás rendszere alól. Ez a küzdelem, a mi forradalmunk, elsöpörte ebben az országban az uralkodó osztályrendszert, elsöpörte a tömegek erejével, elsöpörte a proletárság hatalmával, elsöpörte a szocialista öntudat készségével, elsöpörte azzal a tudattal, hogy ebben a borzalmas világháborúban, amelyben benne voltunk, egyetlen egy jogos leszámolás következhetik csak be : ha a dolgozó milliók felszabadítják önmagukat, megszüntetik a régi rendet, osztállyá, hatalommá szerveződnek, hatalmukat, erejüket a régi elnyomó osztályok fölé helyezik és ezzel módot és lehetőséget teremtenek arra, hogy egy uj termelő rend, egy uj világ létesüljön itt, amelyben nincs más szentség, mint a munka, nincs más erő, mint a dolgozók ereje, nincs más tekintély, mint a proletárságnak, mint osztálynak tekintélye. (Tetszés.) Ezt a hatalmat, ezt az erőt röviden proletárdiktatúrának nevezzük. (Élénk éljenzés és taps.) A proletárság diktatúrája hatalmat, szervezett, fegyelmezett hatalmat jelent. Jelenti azt a vas és megtámadhatatlan akaratot, hogy ennek az országnak határain belül elsősorban megteremtse a dolgozók erejét és hatalmát. Ehhez szét kellett elsősorban zúzni a régi osztályuralomnak minden erőszak-szervezetét. Meg kellett szüntetni azokat a szerveket és intézményeket, amelyekkel a régi burzsoá-államrendszer a maga hatalmát megalapozta, fentartotta, vezette és irányította. Egy uj osztályuralom csak akkor jöhet létre, ha a régit megszünteti, ha a réginek szerveit elpusztítja, ha az elpusztított régi szervek helyére a maga osztályuralmának szerveit, fegyelmét, szervezeteit állítja, amelyekkel megteremti a maga osztályának a hatalmát, nem azzal a gondolattal, — ez a vigasztaló és ez az igazságos — hogy végig, kizárólag durva erőszakra épitse fel ezt az osztályuralmat. A diktatúra nem állandó uralom. E pillanatban azért szerveződik, hogy megszüntessük véglegesen az osztályuralmat, megszüntessünk, véglegesen sirba temessünk minden osztálykülönbséget és ne legyen ezen a világon más, mint a dolgozóknak öntudatos, fegyelmezett szocialista eszmevilága, mely necsak ezt a kis országot, de az egész világot aranyozza be, ahol dolgozó proletárok működnek és élnek. (Nagy taps.) Ezeresztendős alkotmányt fognak önök sirba tenni a mai napon, ezeresztendős alkotmányát ennek az országnak. Ezeresztendős fejlődése nem hozott létre mást, mint egy kicsiny csoportnak brutális, vad erőszakát. Ezer esztendő történelmét ha végiglapozzuk, akkor látjuk, hogy a despoták, a kis erőszakos csoport kezében ezer esztendő történelme alatt milyen kevéssé tágult ki ennek az országnak alkotmánya, milyen kevéssé engedték meg az elnyomók, hogy dolgaikba mások beleszóljanak, milyen kicsinyre szabták azt a kört, amelyben a maguk hatalmát és erejét mindig az erőszakra, a tudatos, fegyelmezett erőszakra építették fel. Voltak korok, voltak idők, amikor inkább szét hagyták tépni ezt az országot, semhogy az ő jogaikból és kiváltságaikból engedtek volna. (TJgy van!) Mindig az volt a szempont : megtartani a hatalmat, és volt idő, amikor kipusztították ennek az országnak fellázadó dolgozó proletárjait, csakhogy hatalmukat és erejüket megtarthassák. (ügy van.)
