Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-1
TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSE. 1. ülés 1919 június hó 14-én, szombaton, a Városi Szinházban. Az ülés Ágoston Péter elnöklésével d. e. 10 óra 5 perckor kezdődik Elnök: Tisztelt Elvtársak! A budapesti munkás- és katonatanács elnöksége nevében üdvözlöm Önöket. Üdvözlöm Magyarország és a világ proletárságának annál a határkövénél, amelynél hatalmasabb határkő a történelemben alig is volt valaha. Magyarország történetének van egy ilyen hatalmas nagy határköve, 919 esztendővel ezelőtti időben, amikor megszűnt a régi közös tulajdon és ennek helyébe a földre vonatkozólag életbeléptették az egyéni tulajdont. Most 919 esztendővel későbben megcsináltuk, visszacsináltuk azt, ami akkor nagy vívmánynak tűnt, megcsináltuk, és nem annyira visszacsináltuk, mert hisz nem ugyanaz történt, ami akkor, hanem e gy U JJ hatalmas, nagy fejlődés eredményét levonva, uj világ megteremtésének küszöbén vagyunk és azért gyűltünk össze, hogy megcsináljuk ennek az uj világnak szervezetét. Ugy, ahogy 919 esztendővel ezelőtt voltak, akik fellázadtak az ujitás ellen, ugy vannak ma is, akik lázonganak, akik elégedetlenek. Ugy, ahogy akkor voltak olyanok, akik duzzogva nyugodtak bele a változhatatlanba, ugy vannak ma is ilyenek. Ugy, amint akkor voltak olyanok, akik tettetve simultak az uj viszonyokhoz, ugy vannak ma is ilyenek és ugy, mint ahogy akkor voltak olyanok, akik az uj világ megteremtésének az ő helytelen magatartásukkal útjába álltak, ugy vannak ma is olyanok, akik abban találják forradalmiságukat, szocialista-kommunista voltuknak bizonyságát, hogyha minél nagyobb vörös köpenybe burkolódzva, egyúttal felhasználják a vörös köpenyt arra is, hogy a saját kicsi, apró és sokszor becstelen játékaikat azzal eltakarják. (Igaz! Ugy van!) Elvtársaim ! Nekünk mind a négy kategória ellen egyformán fel kell venni a harcot, mert mind a négy kategória egyformán veszedelmes, egyformán akadálya annak, hogy a világot újjá építvén, megtalálja az emberiség — és itt elsősorban a magyar proletariátus — azt a boldogságot, amelyre évtizedek harcai után most már számithat. Elvtársaimi A szervezet megépítése az az eszköz, amellyel biztosithatjuk azt, hogy mindazok a visszaélők, mindazok az ellenségek, akikkel számolnunk kell, letörhetők legyenek, s a szervezet az az eszköz, amellyel a közönyösöket meggyőzhetjük arról, hogy az, amit mi akarunk, nem egy elenyésző kisebbségnek az érdeke, hanem a nagy összességnek az érdeke, amely öszszességnek boldoggá kell lennie ennek az országnak a területén, mintahogy boldoggá akarjuk tenni az egész világ proletárságát mindenütt, amerre csak emberek laknak. Elvtársaim! Az a szervezet, amelyet meg kell csinálnunk, olyan, mint egy nagy árvízvédelmi intézkedés, mint hatalmas nagy töltéseknek a megépítése, mert a töltéseken túlra kell visszaszorítanunk azokat a támadásokat, amelyeket ellenünk intéznek, intéztek és intézni fognak. Mint ahogy az, aki a vizhez közel lakik, csak a közvetlen veszedelmeit érzi és látja az árnak, ugy azok, akik egy kis körben dolgoznak, csak azokat a nehézséget érzik, amelyek az ő foglalkozásuk körében merülnek fel. De elvtársaim, azért választottak önök a saját maguk kebeléből vezetőket, azért bizták rájuk a szervezet megépitésének tervezését épen ugy, mint a munkálatok vezetését, mert tudják hogy ezek nemcsak az apró veszedelmeket látják, nemcsak a közvetlen töltés építésének szükségességét érzik, hanem hogy előttük van a töltések egész nagy hatalmas rendszere, amely biz1*
