Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

38 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. mi igyekszünk reális értéket, valóságos munkaterméket adni péna gyanánt. A pénzkérdés, mint elszámolás kérdése, igy az árkérdés keretében megoldható lesz, mert lehetővé fog válni az, hogy ami pénzt kiadunk a munkásnak, az visszajöjjön az áruk árában. Ma nem ez a helyzet. Ma az a helyzet, hogy ami pénzt kiadunk az egyes üzemeknek, az valahol megmarad. Nem azért marad, mert talán takarékoskodni akarnak, hiszen ez a takarékosság, amely általában hasznos emberi erény, a jelen pillanatban szükségtelen. Ma nem pénzzel, hanem anyagi javakkal kell takarékoskodni. Ez a takarékosság tehát szükségtelen, mert hiszen a későbbi időpontban, amikor több jószágunk lesz, — amint mondottam — épen az árak leszállítása folytán az akkori munkabérekért úgyis többet vásárolhat a munkás, ezt az Összeget pedig, amelyet ma félretesz, úgysem fogja tudni felvásárolni, mert hiszen annyit nem fogunk tudni rövid időn belül termelni, hogy még külön tartalékaink, felesíegeink legyenek. így tehát nem arról van szó, hogy ezt meg akarják tulaj donképen takarítani, hanem — amint Önök nagyon jól tudják és érzik — nem lehet érte semmit sem venni, mert nincs mit, tehát a pénz elmegy tőlünk és valahol megreked. Miután a pénz nem jött vissza, amikor megint kell munkabéreket fizetni, akkor megint pénzt kell kibocsátani. Hiszen ez igy, ahogy elmondom, nem is «zömöm, ez látszólag nagyon kedélyes, hát kibocsátunkmegint pénzt [(Derültség.) Azonban itt akkor sohasem fogunk a dolog végére érni. Az, amit az előbb mondottam, hogy a kapitalisták tartalékai lehetetlenné teszik az igazságos elosztást, mert ők még mindig többet tudnak szerezni, mint más, mindig fenn fog állani, csakhogy az fog bekövetkezni, hogy a munkásság egyes rétegeinek tartalékai fogják az elosztást lehetetlenné tenni, tehát egy másfajta kapitalistaosztály fog a munkásság keretében kialakulni. Igy sohasem fogunk a dolog végére érni, mert az, hogy ilyen tartalékokat gyűjtünk az egyes helyeken, lényegében nem egyéb, mint a jövő termelés lefoglalása. De hogyan lehet azt tenni, hogy a mi mostani munkánk cimén lefoglaljuk azok munkáját, akik a jövőben dolgozni fognak ? Ez nem egyéb, mint a jövőnek előzetes kiuzsorázása. (Ügy van ! XJgy van t) Vagy saját magunkat, vagy az utánunk jövő generációt uzsorázzuk ki. (XJgy van ! ügy van ! Taps.) Egészen mellékesnek látszó ebből a szempontból, de mégis megemlítendő, mert az utolsó napokban sok zavart okozott a pénzjegyek mennyiségének kérdése. Hogy mindig ujabb, jegyeket becsássunk ki, az technikai akadályokba ütközik, ahhoz sok papiros és sok nyomda kell. (Derültség.) Ez mellékesnek látszik, a valóságban azonban önök tudják a legjobban, hogy milyen zavart okozott pl. a váltópénz hiánya. A váltópénz hiánya nem pénzügyi kérdés, hiszen a váltópénznek nem lehet olyan összege, amely valami jelentékeny megterhelését jelenti az államnak, mert a váltópénz mennyisége nem szaporítható korlátlan mértékben. Hogy fogalmat adjak önöknek arról, mit jelent a váltópénz egyrészt pénzügyi szempontból, másrészt, hogy milyen nagymennyiségű váltópénzek kellenek a jelen pillanatban csak azért, mert a technikai nehézségek utunkban állanak, hogy ezeket szaporítsuk, csak azért, mert a pénznek ez a körforgása, amelynek meg kellene lennie, nincs meg, és a pénz jön oda vissza, ahonnan kiindult, — pár adatot fogok mondani, Az első váltópénz, amelyet forgalomba hoztunk, a vaspénz volt, a vas 20 filléres. Eddig 12 vaggon vasat verettem ki a csepeli gyárban. (Mozgás.) De 90 vaggont készítettem elő, hogy mind ki fogjuk verni. Remélem, hogy akkor annyi lesz belőle, hogy az emberek kilyukadt zsebekkel vigyázni fognak arra, hogy túlságosan nagy mennyiséget ne hordjanak maguknál. (Derültség.) Mit jelent ez a 12 waggon vas ? Jelent 13—14 millió darab 20 fillérest. Ez a mennyiség máskor bőven elegendő arra, hogy a forgalmat ellássa. Mert minek kell valakinél többnek lenni, mint 4—5 darab 20 filléresnek ? Több nem kell. Jelenleg azonban az a helyzet, hogy miután az emberek mindig félnek attól, hogy nem lehet kapni, mert nincs elég, tehát elteszik, készletben tartják. De éppen ezért nem lehet kapni, mert elteszik, mert készletben tartják. Ugyanez a jelenség folyton megismétlődik. Itt van az 5 koronásoknak az esete. Az 5 koronásokból naponta 800.000 darabot hozunk forgalomba. Elvtársak, ez semmi pénzügyi szempontból, ez 4 millió korona, nem nagy összeg az állam szempontjából. De nem erről van szó, hanem arról, hogy 800.000 darabot hozunk forgalomba, s már forgalomba hoztunk vagy 12—13 millió darabot. Ebben az országban jelenleg minden embernek — és beleszámítom a csecsemőket is — zsebében kellene lenni 2 darab 5 koronásnak. (Derültség.) De miután a csecsemők általában nem hordanak 2 darab 5 koronást a zsebükben (Derültség.) és a lakosságnak más része is, mint a gyermekek, a háztartásbeli alkalmazottak a pénzforgalomban nem vesznek részt, állithatom, hogy mindenkinek kellene 5 darab 5 koronásának lennie. Ez pedig azt jelenti, hogy a következő pénzjegynek, a mely forgalomban van, a 25 koronásnak felváltására bőven elegendő. Meg kellene lennie tehát a lehetőségnek, hogy mindenki felváltani tudja ; és nincs meg ez a lehetőség azért, mert akárhány embernek a zsebében 50—100 darab 5 koronás van, azt mondván, hogy ezzel jobban lehet fizetni, mert nem szivesen váltják fel a nagyobbat. Itt tehát megint az az eset áll fenn, hogy nem válthatják fel, mert eldugják ; mert hogyan váltsák fel, mikor a zsebükben van? Az a technikai dolog, hogy nem lehet egyszerre kinyomatni rengeteg mennyiséget, nagy zavarokat okoz. Dacára annak, hogy ez mellékesnek látszik, önök tudják, hogy milyen zavarokat okozott, hogy nem lehetett sokszor megvásárolni valamit azért, mert nem lehetett a pénzt felváltani.