Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

Tanácsok Országos Gyűlése 19i9. évi június hó 16 39 Bizonyítani próbáltam, hogy jelenleg már ^elegendő váltópénz van forgalomban, s ha az em­berek* nem tartanák vissza, akkor a forgalmat aka­dálytalanul le lehetne bonyolitäni. Számolva azon­ban azzal a^ténuyel, hogy mégis visszatartják, még -egy ideig nehézségek lesznek, végül azonban fel­oldódik, mert végre megunják azt, hogy amikor Icevesebb súlyt is hordhatnak a zsebükben, akkor többet hordjanak. Elvtársakt Most az következik, hogy ez az elosztás, amely mint mondtam, az árpolitikával 'kapcsolatos, rendszeresittessék más utón is. Mert abban a pillanatban, amint mi a termelést vala­milyen formában valóban megrendszabályoztuk, amikor a termelés anarchiáját megszüntettük, amikor az egyes szakmákban az üzemeket egye­sitettük, amikor az egyes szakmákban egyesitett üzemek gazdaságilag egy egészet alkotnak : abban a pillanatban a pénzforgalom jelentékeny mérték­ben csökkenni fog. Elvtársaim! Az a szoczializálás, az ipari és mezőgazdasági üzemeknek köztulajdonba vétele, amelyet Varga elvtársam itt kifejtett, tulajdonképen még nem egy teljes szocializálás. Azok a gyárak, azok a mezőgazdasági üzemek, azok épen ugy külön gazdálkodnak, mint ahogy itt Varga elvtársam arra utalt, hogy az egyes járások külön államot alkotnak és külön politikát folytatnak. Minden egyes gyár épen olyan egység, mint a kapitalista rendszerben volt, épen ugy külön pénzkezeléssel, külön nyilvántartással, külön könyveléssel dolgo­zik, épen ugy igyekszik arra, hogy az ő üzeme lehe­tőleg jövedelmező legyen, — nem mondom, hogy valamely kapitalista javára, — hanem az ott dol­gozók javára, nem pedig az összproletáriátus érde­kében. Ezek az üzemek ma külön gazdálkodnak A különbség csak az, elvtársaim, a jelen pillanat­ban, hogy míg azelőtt a külön gazdálkodó üzem­nek volt egy közvetlen gazdája, aki ott vigyázott, vigyázott arra, hogy ő ebből az üzemből jogtalanul minél nagyobb haszonhoz jusson : addig ma az üzemnek a gazdája nincs olyan közel, ma az üzem­nek a gazdája az összeproletáriátus, a tanácsköz­társaság és ez nem tud olyan közvetlenül odaha­tolni és nem tudja olyan közvetlenül ellenőrizni. Már most azok, akik még nem eléggé öntu­datosak és akik nem eléggé értékelik azt a fontos szempontot, hogy az üzemeknek az összprole­táriátus érdekében kell müködniök, azok sokszor könnyelműen gazdálkodnak az összproletáriátus javaival. Ezek az egyes üzemek, elvtársaim, egé­szen könnyelműen és minden meggondolás nélkül utalnak ki pl. összegeket, amelyeket az állam ad. Miután nem ők adják, az állam adja és miután az állam az ő felfogásuk szerint egy kimeríthe­tetlen forrás, ennélfogva nem nagyon gondolják meg, hogy hogyan gazdálkodjanak. Az történik, hogy magángazdálkodás folyik, mint a kapitalista rendszerben, de bizonyos mértékig elrontott módon. Ennek megakadályozására jelent meg, elv­társaim, az a rendkivül fontos rendelet, amely —a tegnapi »Tanácsköztársaságában volt, amely kimondja, — a népgazdasági tanács rendelete — hogy szakmánkint üzemi központot állítunk fel, hogy minden szakma gazdasági szempontból egy egységet alkot. Ugy alkot egy egységet, mint ahogy egy. egység volt pl. valamely nagy bán^vállálafc, vagy valamely nagy helyi érdekű vasutvállalat, amelynek több bányája vagy több helyi érdekű vasútja volt, de azért egységesen gazdálkodott. Volt egy egységes irodája s az üzemek csak a központtól kapott utasítások alapján termeltek és a központ irányitása szerint működtek. Ez a rendelet azonban, elvtársaim, ennek a jó keresztül­vitele, az nemcsak azt fogja eredményezni, hogy ugyanabban a szakmában az egyes üzemek egy­másnak nem fizetnek. Mert ma a helyzet az, hogy az egyik a másiknak nagy összegeket fizet. Az nem fordult elő, hogy valamely vállalat keretében, tehát valamely banknak az egyik vállalata a másiknak közvetlenül fizetett volna. Ezek elszá­moltak egymással. Ma azonban az egyes szakmák­ban fizetnek egymásnak. Ezek a fizetések elkerül­hetők lesznek, amivel a pénzeszközök iránti szük­séglet csökkenni fog. De nemcsak hogy egymásnak nem fognak pénzzel fizetni, hanem feleslegessé fog válni, hogy egyik szakma a másiknak fizessen. Mert hiszen mindegyik mint önálló egység áll egymással szemben, ők is egymással minden pénz nélkül elszámolhatnak. Itt azonban egy más kérdés is bekapcsolódik, a", hogy az ilyen központosítás folytán, meg kell hogy mondjam azt a szomorú tényt, hogy rengeteg munkás munkahelynélkűlivé válik. (ÍJgy van !) Elvtársaim, még egyszer mondom, nem munka­nélkülivé, hanem munkahely nélkülivé válik. Mert miről van szó ? Azt hiszik önök, hogy ma ahhoz a csökkent széntermeléshez, amelyet Varga elvtár­séin jellemzett, épen annyi tisztviselő kell, mint azelőtt ? Ahhoz, hogy ezt a szenet elosszák, ahhoz, hogy ezt számlázzák, épen annyi tisztviselő kell, mint azelőtt ? És azt hiszik önök, hogy van annak valami értelme, hogy ha a Ganz-gyár, vagy valamelyik gyár öt vállalattól kap szenet, hogy most is öt helyről számlázzák neki ugyanazt a szenet? Mert azelőtt azok önálló vállalatok lévén, mind külön számlázták. Ma azonban az egész termelés a Tanácsköztársaság tulajdona, semmi értelme sincs tehát annak, hogy öt helyről kapjon számlát ugyanaz a vállalat, öt helyről számoljanak le vele. Ennek csak egy értelme van : hogy a vállalatok önálló kereteit fenn akarják tartani, fenn akarják tartani azok, akik még azt hiszik, hogy ezekből kapitalista vállalatok lesznek. (Ugy van ! Ugy van ! Taps.) De mi tudjuk, hogy azokból sohasem lesz­nek kapitalista vállalatok. (Helyeslés. Taps.) Es ha ezt tudjuk, akkor semmi értelme sincs, hogy mi magunk tartsuk fenn ennek lehetőségét, nincs semmi értelme, hogy az legyen a dolog látszata, mintha mi magunk is hinnénk egy olyan lehető­ségben, hogy valaha visszatérhet a kapitalizmus stádiuma. ' , , ,.->-,

Next

/
Thumbnails
Contents