Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.

Ülésnapok - 1919-3

32 Tanácsok Országos Gyűlése 1919. évi június hó 16. mást, minthogy nagyobb összegekben számolunk el. Az órabér akár 5 korona, akár 10 korona az egész vonalon, ez teljesen mindegy (Igaz! Ugy van!), mert csak azt jelenti, hogy minden, amit termeltünk, az elszámolásnál kétszeres árban számítódik fel. Hiszen természetes, hogy azzal, ha magas munkabéreket adunk az egész dolgozó proletariátusnak, ezzel a termelés maga semmivel sem emelkedik, ezzel több jószágunk nem lesz, ezzel az osztozható mennyiség nem lesz nagyobb: Lefkovics Vilmos: De kevesebb lehet! Varga Jenő népbiztos: Kevesebb lehet, de több semmi esetre sem. Ez tisztán egy számolási különbség. Minthogy nem lehet a munkabéremelkedést ma már a tőkésekre és a nagybirtokosokra átháritani, mert ilyenek nincsenek... Havas Sándor : A burzsujok is többet fognak fizetni. Varga Jenő népbiztos : ... ennek folytán a munkabéremelkedés a maga egészében át kell hogy menjen az áremelkedésbe. Itt közbeszólt egy elvtárs, hogy a burzsuj is többet fog fizetni. Ez egyelőre igaz, igaz addig, mig a burzsoáknak van elrejtett pénzük, s amig azokon a nyilasokon, amelyeket a proletár szervezet hálója a gazdasági életben csinált, valahogy még keresztül tudnak bujkálni, amig tudnak még titkos lánckereskedést csinálni, tudnak a vidéki direktóriumok jóvoltából óriási haszonnal csempészüzleteket csinálni. (Igaz! Ugy van! Zaj. FélMáltások: Nem áll! Mnöh csenget.) Kérem, elvtársaim, láthatják, hogy mindenkivel szemben egyforma őszinteséggel beszélek. (Ugy van !) Igenis állítom, hogy a vidéki direktóriumok lépten-nyomon bedűlnek uzsorás kereskedőknek, megbízzák őket külföldről áruk becsempészésével (Ugy van !) és 100 százalékos nyereséget hagynak nekik bezsebelni. (Zaj.) Nekem adataim vannak erről. (Felkiáltások: Kérünk adatokat!) Nem akarom ezeket részletezni. (Felkiáltások : Tessék megnevezni őket ! Zaj. Elnök eseng et.) Minden héten előfordul, hogy vidéki direktóriumok vagy azoknak egyes tagjai által ajánlott csirkefogókat kell kidobni, akik útleveleket kérnek Bécsbe és Ausztriába, mindenféle nagyon gyanús üzletekre. (Ugy van !) Én nem akarok ezzel vádat emelni, természetes, elvtársaim, hogy ezek a vidéki direktóriumok azt gondolják, hogy : Na most van egy jó alkalom arra, hogy a mi területünkre behozzunk árukat. Az a raffinait kereskedő ott elkezd nekik beszélni, adja a proletárt, a szocialistát (Közbeszólások: A kommunistát!) és igy azután belopja magát valahogy, amint hogy a mi organizációnkba is belopták magukat ilyen emberek. (Ugy v'an!) De, elvtársaim, a burzsoáknak ez az élete már nem sokáig fog tartani, az eldugott pénzek • el fognak fogyni, a kereseti lehetőségek meg fognak csökkeni ugy, hogy erre sokáig számítani már nem lehet. Elvtársaim! Még igen sok mindenről kellene itt beszélnem. Sajnos az idő eljár. Még csak a következőkről szeretnék gyorsan és röviden beszélni. Hogy mi a falusi, nem szocializált üzemeket, a kisgazdákat megnyugtassuk, elengedtük a földadót. (Felkiáltások: Elég baj volt!) és az ezzel összefüggő egyéb adókat. (Felkiáltások: Hiba volt! Zaj.) Ugy látszik elvtársaim, hogy az nem volt egy kellően átgondolt rendszabály. (Ugy van! Ugy van!) Mindenhonnan a vidékről olyan jelentések érkeznek, hogy maga a kisgazda lakosság evvel a rendszabállyal kibékülve nincsen, mert azt hiszi, hogy ez azt jelenti, hogy most már a földjét elvették. (Ugy van!) En tehát a népgazdasági tanácsban azt indítványoztam, hogy igenis törölni kell az Összes adókat, ellenben csináljunk egy földértékadót, a földnek értéke szerint, és pedig első sorban a ^községi és megyei szükségletek fedezésére. (Élénk helyeslés.) Mert ma szinte abszurd állapot az, hogy vidéken ott vannak a községek, a megyei direktóriumok és semmi fix jövedelmük nincs. (Ugy van!) nincs háztartásuk, ugyebár, nincsenek bevételeik, össze vissza megy minden. Fontos feladat lesz (Halljuk !) ezt rendezni (Ugy van !) földértékadót kivetni, ennek egy meghatározott részét az illető községeknél föltétlenül meghagyni, egy másik részét pedig esetleg szegényebb községek részére, amelyeknek kicsiny a földterületük, de ahol iskolára és útra és egyébre szintén szükség van, odaadni. Szóval a községi pénzügyeknekrendezése nagyon sürgős feladat és ezt szeretném én összekapcsolni a földnek és teleírnék értek szerinti megadóztatásával. (Élénk helyeslés.) A másik, clvtirsaim, az állam háztartásának a dolga, amelyik, ugy fog alakulni, hogy az állani azokat a nagy impr duktiv kiadásokat, amelyeke; a közigazgatásnak, a hadseregnek, a kulturális munkásoknak a fizetése és fenntartása igényel, természetesen az összesség munkájának az eredményéből fogja fedezni. Ez természetes, mert ezt máshonnan nem lehetne fedezni. Amit a tanitó eszik, azt a munkásembereknek kell megtermelniök. (Ugy van!) A módja ennek pedig lényegében az lesz, hogy minden árut, amelyet az állam ezernyi üzemében termel, nem az önköltségi áron, hanem a társadalmi önköltségi áron fogjuk eladni, tehát olyan ártöbblettel, amiben bennefoglaltatik majd a tanítók, vörös katonák és tisztviselők megélhetésére szolgáló rész is. (Egy hang : Es a befektetés is !) Végül, elvtársaim, még egy dologról akarok itt beszélni — a valutakérdésről és a közélelmezés kérdéseiről Erdélyi, iFetve Lengyel elvtárs külön fognak beszélni. — és ez a vidéki gazdasági élet szervezése. Ez, elvtársaim, a legkomolyabb feladat, ami ránk a következő hónapokban vár. Mi ezt ugy képzeljük el, hogy meg fogjuk csinálni a megyei népgazdasági tanácsokat, amelyben benne lesznek a direktóriumok emberei, a szak-