Tanácsok országos gyűlésének naplója, 1919. I. kötet • 1919. június 14. - 1919. június 23.
Ülésnapok - 1919-3
TANÁCSOK ORSZÁGOS GYŰLÉSE. 3. ülés 1919 június hó 16-án, hétfőn, a Magyar Tanácsköztársaság Házában. Az ülés Ágoston Péter elnöklésével d. e. 9 óra 50 pere&or kezdődik. Elnök : Tisztelt kongresszus ! Az ülést megnyitom. Kérem, hogy tekintettel arra, hogy a külpolitikai helyzet megvitatása a bizottságokban még folyik, járuljon hozzá a kongresszus ahhoz, hogy a gazdasági helyzetet, amelyet a kongresszus napirendjének harmadik pontjául állapítottunk meg eredetileg, most tárgyaltassék le s ennek letárgyalása után térjünk át a külpolitikai helyzet tárgyalására. Hozzájárulnak az elvtársak ? (Felkiáltások : Hozzá/) Akkor határozatként kimondom és átadom a szót Varga elvtársnak. Varga Jenő népbiztos : Tisztelt elvtársaim !Én csak két-három nap múlva készültem erre a referatumraés igy valószínű, hogy bizonyos rendszertelenség fog előadásomban mutatkozni, amelyért elóre is bocsánatot kérek. Engedélyt kérek ezenkivü 1 , hogy a szokástól eltérőleg ülve beszéljek, mert nagyon sokat dolgoztam az éjjel, gyenge vagyok, és nem birok állva ilyen hosszú előadást megtartani. (Felkiáltások : Csak tessék /) Tisztelt elvtársaim ! Ha a mai gazdasági helyzettel tisztába akarunk jönni, legelőször is visszapillantást kell vetnünk arra a munkára, amelyet a tanácskormány gazdasági téren az eddig eltelt közel három hónap alatt végzett. Ez a munka három részből áll : romboló, fenntartó és újraépítő részből. A romboló rész abból állott, hogy az eddigi tulajdonosokat, a nagytőkéseket, a nagybirtokosokat, nagykereskedőket ki kellett a termelő eszközök birtokából űzni, a kapitalizmus berendezését le kellett rombolni. A fenntartó munka abból állott, hogy ügyelnünk kellett, hogy a kapitalizmusnak, mint tulajdonformának, mint jövedelemmegoszlási formának lerombolása közben magát a termelést ne romboljuk le s a mi valóságos érték volt a kapitalizmusban, azt, amennyire lehet, változatlanul mentsük meg az uj társadalom számára^ Végül az épitőmunka abból állott, hogy a kapitalista igazgatás helyébe megkezdtük a proletárigazgatást, a munkásigazgatás szervezését ugy az egyes üzemekben, mint az állam egész szervezetében. Előadásom folyamán végig fogom kisérni ezt a romboló, építő és fenntartó munkát a gazdasági élet legkülönbözőbb ágaiban. A legelső teendő, amit gazdasági téren el kellett végezni, a bankok kisajátítása, illetőleg proletárigazgatás alá vétele volt. Ez mindjárt az első napon megtörtént. Jelenleg körülbelül 800 pénzintézet áll fiókjaival együtt állami ellenőrzés alatt és ezekben az intézetekben körülbelül nyolc milliárd névértékű betétet és ugyanennyi, vagy talán még több névértékű mindenféle részvényt, kötvényt., értékpapírt foglaltunk le. Ez óriási összegnek látszik és sokan azt "hiszik, hogy a bankok elfoglalásával a proletárállam valami nagyot nyert. Ezt, nyíltan meg kell vallanom, tévedés. A bankoknak köztulajdonba vétele annyit jelentett, hogy megakadályoztuk a burzsoáziát abban, hogy tetszésszerinti pénzmennyiséggel rendelkezzék. Tehát legelőször a burzsoázia jövedelmét vettük el, azt a lehetőségét, hogy ellenforradalmi célokra százmilliókat használhasson, azt a lehetőségét, hogy eddigi fényűző életmódját tovább folytathassa. De gazdasági szempontból egy nagy bank birtokbavétele reális nyereséget, reális pluszt, reális többletet nem jelent. Mert mi egy nagy bank végeredményben ? Egy nagy épület, egy csomó íróasztal és egy csomó papiros. Ez nem termelőüzem, amelynek elvételével a proletariátus valami sokat nyert volna. Ez lényegében a kapitalista renddel szemben rombolómunka volt, a mely, mint ilyen, kitűnően sikerült is, de komoly nyereséget, pozitív nyereséget nem, jelent a proletariátus számára.
